Tulajdonképpen mi sem vagyunk szentek. Ezt a Március 15-i cikk és ez is erõsen alá fogja támasztani.

Ugyanis az nem elég, hogy nem járunk az AKG által szervezett rendezvényekre, de ráadásul a tolerancia és a segítõkészség is kihalt belõlünk.

Pl: szerkesztõségünk egyik tagja (nem nevezem meg az illetõt) elfojtott agresszivitását a gyanútlan, asztalon üldögélõ lapgazdán (aki mellesleg én vagyok) vezette le. A sunyi, álnok állat, csak úgy lelökte a mélyentiszetelt lapgazdát az asztalról.

Lezuhantam, és maradandó sérüléseket szenvedtem. A szerkesztõségben az eseményt ez a mondat követte:

"Hál isten, hogy nem a táskámra esett."

A második:

"A legjobb avagyos az, aki a párját ritkítja."

KösziHelló.

Lesérülök és akkor nem éreznek együtt velem, pedig én életveszélyben forogtam.

Akár le is bénulhattam volna. Nem számít.

KÖSZI KRISTÓF!!!!!