Dallas
avagy a szellemi leépülés
A pénteki Tv-mûsort böngészve megakadt a szemem az egyik mûsoron. Sokak szellemi tápláléknak tartják, én csak nevetségesnek. Igen kedves olvasó eltaláltad, ez bizony a sokak által dicsõített Dallas. Szomorú kimondani, de ezt a mûsort (???) hetente milliók bámulják, és ha a barátnõk összefutnak miközben -idézem- "Nyomulnak a Pólusban" akkor megtárgyalják, hogy az egyik már megint kiszúrt a másikkal, a harmadik megcsalta a pasiját, akirõl 10 rész múlva kiderül, hogy az unokanõvére férje volt, és régebben egy transzvesztita bárban volt táncos. A negyedik hatalamas pénzt örököl, amiért meg kell küzdenie a gyerekkori bölcsödéstársával, aki véletlenül ugyanannak a lánynak a kegyeiért harcolt, de kosarat kapott, mert neki nem volt csíkos pelenkája. Az ötödik alkoholista lesz, a hatodik minden pénzét elveszti.
És ez így megy egy jó pár éve, de úgy látszik, a legtöbb nézõt nem zavarja, hogy a cselekmény mindig ugyanaz, csak a szereplõk váltakoznak. Persze van kivétel. Tudomásom szerint eddig csak egy ember támadt fel a sorozatban de ez is Jézus ötlete, nem a forgatókönyíróé. De ez a téma nem ide tartozik, és az igazi problémámat még el sem mondtam a történettel kapcsolatban.
Tehát szerintem a fõ hiba abban rejlik, hogy ezt az egészet az ember készen kapja. A nézõ feladata nem igényel semmilyen szellemi munkát, csak ülnie kell, és nézni a tévét. És ez az, miért ezt a sorozatot az egyéniség pusztítójánk tartom.
Végezetül szeretném azok bocsánatát kérni, akiket ezzel hitükben sértettem.