Péntek délután. Hûvös, szottyadt idõ. Az egész iskola a felvételi lázában ég. Majdnem az egész. A Press nem. Itt ugyanis lapzárta van. Nem tudom milyen homályos kép él a kedves olvasóközönségben errõl az érdekes rítusról, de biztos hogy alulmúlja a valóságot.

Jelenleg a Gazsi (mit keres ez egyáltalán itt?!) egy papírvágó kést tuszkol egy kólásüvegbe, Fefe ordítozik, a Gyenes mindjárt habzó szájjal rohan a Fefe által pusztába kiáltott borsó után.

De ez már a leszálló ág. Pár perce az újság három prominens személyisége egy deszka és egy sótartó segítségével baseballozott -a sótartó a játék során egy jobb világba költözött-, a Kata a lépcsõn lógva áriázott.

Félbe kell szakítanom az élménybeszámolót, mert megkezdõdött a Fefe cikkének korrektúrázása, és ez mindig nagy esemény. "A sztálini reneszeánsz... szines... uttörõ... mindaketkeõt... eggyesület... sziti..." - csak szemelvények a legjobbakból. Gazsi sörözni akar menni, de még nem sikerült eleget összelejmolni. A Mester kétpercenként megjelenik -alkalmanként egyre kétségbeesettebb arccal- és közli, hogy õ bizony fénymásolni szeretne. Körberöhögik.

A nagygép 2-3 percenként lefagy, ez menetrendszerûen a Gyenes hisztérikus vihogását vonja maga után, talán evvel akar méltó búcsút venni el nem mentett munkájától. A Magdi felmenõit emlegeti a tömeg. A Fefe flipperezik mimózalelkû monitorunkkal, aki ezt határozottan rossz néven veszi. A Gazsi unott pofával és nikotinelvonási (mert ugye ha sörre nincs, akkor cigire sincs pénz) tünetektõl remegõ kézzel dobálgatja vadiúj százezres diktafonunkat.

Na, mi van még? A Fefe épp most vasalt rá egy létfontosságú számlára egy használaton kívüli vignettát."Van Isten?"-kérdezi Gazsi (lehet, hogy mégis ivott?), miközben a CD-ROMmal scrashel (hogy ez mit jelent?). A Mester most érkezett meg csillogó szemekkel és kérdezte meg hogy:1. Mit lehet fénymásolni?, 2. Nincs a Fefének a lába közt valami? Kiváncsi fiú.

A Fefe eltûnt mint szürke szamár a ködben. Lehet, hogy nekiment traktorokkal Csepelnek. Alkotóköreink nemes szakállú irányítója kezd bepipulni látván a teljesen átalakított képernyõt. brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr- ezt a Gazsi gépelte be, majd ártatlan ábrázattal, egy a világot most felfedezõ kisgyerek kíváncsiságával hangjában megkérdezi: "Jé, mé' tagolja?".

Nekem sírni volna kedvem. ("Nekem sörözni" - fûzi hozzá Gazsi, de ez már elmosódni látszik a fekete homályban.)