A budai fiatalok központja, találkozóhelye. Egy darab a városból, ahol annyiszor átmegyünk, látjuk napfényben fürödve, esõtõl áztatva, latyakosan, sárosan, porosan. Tisztán soha. Állandó lakosai vannak: punkok, csövesek, vagy csak pár lezüllött fiatal. A nénikék sopánkodásainak legfõbb célpontjai. A növényzetet pár csenevész bokor képviseli. A virágágyásokból rég eltûntek az odaültetett petúniák és árvácskák (és valószínû, hogy nagy részük lányok írta naplók lapjai közt, lepréselve tengeti tovább életét, egy "Jocótól" felirattal együtt).

Az ocsmány bádogbódékban könyvet, újságot, fagylaltot és hamburgert lehet kapni.

Nagyjából terünk közepén terül el egy szocreál rémálom, egyébként metróállomásnak szokták nevezni. Fõ ismertetõjele, hogy barna, cikkcakkos teteje van, emeletén lerobbant étterem, aljában jegypénztár. Szürke, mocskos, olyan mintha ittfelejetették volna. Alatta 10000 személyre tervezett bunker van, bombabiztos, remélem soha nem fogjuk használni. Iszonyatos tömegek fordulnak meg itt napjában többször. Lemennek, aztán felmennek a mozgólépcsõn, lent várnak a metróra, futnak utána, káromkodnak, nagyjából ennyi történik odalent.

De ez a tér nem csak metróval büszkélkedhet, innen indul 6-8 busz, 6 villamos. Egyszóval van forgalma. Az emberek általában az egyik jármûtõl a másikig özönlenek. A téren mindössze egyetlen pont van, ahol emberek állnak, ülnek a csupasz virágágyásokon. Ez a hely az óra alatt elterülõ pár négyzetméter. Hát, itt szoktunk találkozni. Szinte mindenféle ember megtalálható itt, fiataltól öregig, csórótól gazdagig, punktól skinheadig. Vannak átlagemberek, és vannak feltûnõ jelenségek: mind egymásr várnak.

Mindez azonban a délutáni arca a térnek. De reggel ott van a nyomor, és annak virágai. Emberek, akik kékre fagyott kezeiket lehelgetik, és várják, hogy párszáz forintért tizenkét órát dolgozhassanak, emberek, akik reménytelenséggel a szívükben alszanak a padokon, vannak reménykedõk, ott a hóvirág- és ibolyamaffia, a petárdaárus és a dealer, de megfordulnak itt középosztálybeliek is, akik azt még észreveszik, hogy a punksrác orrában piercing van, "Jaj, ezek a mai fitalok!" - hallatszik, a srác kezében lévõ higítószacskót már nem akarják látni.

Vannak itt emberek, akiknek a Moszkva tér túlélést jelent. Vannak, akiknek pár extra deci alkoholt. Vannak, akiknek társaságot, barátokat. Vannak, akiknek találkozóhelyet. És van, akinek azt, aminek tervezték: egyszerû közlekedési csomópontot.