Hát igen...Szóval izé...Köszönöm,jól...és talán egyre jobban...És most hogyan tovább?...Írásom e pontjához érve felmerül egy kérdés...Ebbõl a valamibõl kialakulhat még egy ún. cikk?Vagy legalább valami hasonló?...És akkor erõt ad nekem a folytatáshoz az a tény,hogy már elmúlt három óra,a Press fél óra múlva kezdõdik,s én még a cikkemben semmi olyat nem említettem meg,amit szerepeltetnem kellene...Azért remélem,hogy ezalatt az idõ alatt sikerül valami olyat alkotni,ami még meg is jelenik...

Szóval az eleje a nulltábor meg a két hét tiszta kommunikáció eléggé érdekesen alakult... Mindenki az összes energiáját arra fordította, hogy beilleszkedjen, hogy elfogadják... Ez pedig eléggé megerõltetõ és görcsösen nehezen megy... Aztán mindenki elfáradt egy kicsit, majd hirtelen új erõre kaptunk, és kialakultak jó társaságok, szép barátságok, jöttek a hétvégi programok, az iskola utáni séták, és mind jobban és jobban összecsiszolódtunk...

Mostanában egyre többet vagyunk együtt az iskolán kívül is, sokat nevetünk, meg persze vitatkozunk, és jól érezzük magunkat... Én azt hiszem, hogy tehetek egy olyan, talán nem könnyelmû kijelentést, hogy az évfolyamon mindenki jól van, mindenki tartozik valahová... meg persze valakihez...

ÉN? Járok iskolába, harcolok az elkésés ellen, próbálom nem hagyni magamat elcsábítani, és nem lógni, vannak alternatívnak nevezhetõ ruhadarabjaim, meg van már kommunikáció értékelõm ( tartalmát most inkább nem ismertetem ), meg van szekrényem, meg persze szekrénytársam, aki természetesen elhagyta a szekrénykulcsát, meg van úgynevezett természettudomány órám Simon Tamással, reggel pedig Kékesi László tanár úrral kezdek egy némettel...

Egyszóval jól elvagyok... Budapest kikiáltottan legpletykásabb gimnáziumába járok

(vállalom a kockázatot!), ráadásul még itt is ebédelek ( még nagyobb a kockázat! ), és még a bõrnadrágomat is hordom... ( nem közlöm a túlélési esélyeimet itt, az AKG-ban... és ezek után még élek ).

Most pedig az a hír késztet úgynevezett cikkem befejezésére, hogy itt az ideje indulni.

Azt azért még közölni szeretném, a 406-os teremben ülök Panna becenevû Press-társammal, a folyosóról pedig Kanna, Tóth Luca, Kárpáti Péter énekhangja, meg trillázása szûrõdik be, úgyhogy, jobb ha megnézem õket...