Itt a tavasz- hal-lyuk mindenütt-de mégis. Épp a simogató tavaszi melegben süttetem a hasam, a madarak csiripeltek, a rügyezõ fák susogása töltötte be a levegõt ekkor - gondoltam nehéz lesz ezt a cikket megírnom- hagyományosan pesszimista hangulatban, mikor a sors megsegített, és ott, mikor álltam a hóesésben a százhatos megállójában és mintegy a nap fénypontjaként szemrebbenés nélkül becsörtetett a megállóba egy piros hetes. Akkor, akkor már tudtam, a cikk megírása nem fog nehezemre esni. A tavaszi hangulat kézzelfogható- hiszen élelmes üzletembereknek sikerült a környék két virágpontja közötti szakasz számtani középpontjára egy virágüzletet telepíteniük. A társadalom kettészakadása soha nem érezhetõ méreteket öltött, az újdonsült, puszilkodó pároknak nihilista kommandók motorosfûrészei vetnek véget. A serkenõ füvet nehézkombájnok irtják, egy méter mélyen szántják be a Tango gyár számára már nem használható pakura származékot, és az így elrendezett felületre egyenletesen hordják rá a lézeres galambriasztó rendszer által leszedett madarak tucatjait. A hangulatot csak emelik olyan kis jubileumi ünnepségek, mint a " Kérdezzük meg a századiknak a Toncitól hogy melyik pályaudvarról indul a vont" díjkiosztó ünnepsége, vagy Takács Géza Egy Szabad iskola problémái címû egypercesének háromszáz-ötvenezredik betûleütése, amit több prominens személyiség üt le nemzeti színû szalaggal átkötött ujjakkal, majd sietnek a mû felolvasóestjére, ahol elõzenekarként a költségvetés érdekesebb pontjait olvassák fel tehetségesebb elõadómûvészek. Takács Géza sajnos nem lehet jelen, mert az ország legnagyobb szónokai, pártvezérei esnek térdre elõtte különbözõ állásokat ajánlva neki...

A lomtalanításon értékek után kutatók a kiint felejtett autókat gyömöszölik bele koszos kis szütyõikbe, s ezzel egy idõben a tavasz katarzisaként iskolánk fesztivállal kedveskedik gyûrött diákjainak, s kellemes nosztalgiával telt perceket okoz az átkosban felnõtt nevelõ pajtásoknak is. Aztán mintegy nyitányként megszólalt a hatszázötvenezer forint, és néhány hanyagolható ember is akik "dalfaragó" fantázianéven riogatták a népet csárli számokkal, néha szöveggel, néha anélkül. Gazsó István operatõrnek mindenesetre a fesztivál csúcspontjának számított mikor - Mission Imposible - azt a feladatot kapta fentrõl egy dobcsapat közvetítése közben, mikor egyszerre kilenc dobos verte a bõrt hogy "Menj rá a dobosra"...Ez a fesztivál már rég nem maradt az akágé határain belül, hiszen hogy is felejthetné el a boltos néni azt a tizenötezres, tételes áfás számlát, amit szerény bevásárlása után kért, majd fél óra után kapott a - nyugodt, majd egyre nyugtalanabb- akágés bevásárló bizottság. S azután egy hét nyugalom. S most este van, és hideg, és csönd, csak Korom Pál gondol édesen mosolyogva leendõ obszciloszkópjára, illetve Szûcs Tamás túráztatja gondolatban a jövõbeli ipari pórszívóját....