Márc 26-27 ig a tavaszi fesztivál felhõtlen hangulata árasztotta el az AKG- termeit, s folyosóit.

A termekben az alkotókörök kiállítása volt mûsoron 0-24 ig. Isteni menza, némi megszerzési harccal fûszerezve.

A szinházteremben hosszas szervezkedés és elõkészületek után elkezdõdhettek a koncertek. Az egyik fénypontja a napnak legalábbis nekem a Kutyaütõk koncertje volt. Élmény volt régen nem látott (nagy) arcokat látni, és Laczkó Sanyi kifinomult humorán jókat kacagni. Jó volt nézni hogy milyen átéléssel csinálják. Meglepõdtem Mike szinte már rituális táncba átcsapó mozgásán. De nem azt figyeltem. A zene amit összehoztak igencsak megérdemelte a koncert után kapott igen nagy vas tapsot. Az ezek után következõ formáció a One hot minute is beváltotta a hozzá fûzött reményeket. Bizalmas forrásból tudom hogy a vokál tagjai álltalános lámalázuk a régebbinél is erõsebb volt. Bár szerintem nem a publikum elé való kiállás okozta a legnagyobb probélmát nekik hanem a szinpadra való feljutás. Hallhattuk tõlük a már ismert Bee agressive cimû nótát R.H.C.P. Aeroplane-jét ésmég sok mást. Jó volt. Voltak kis bakik de hát ezeket nem kell észre venni. Aztán volt még Szabó Gábor, Bencze Enikõ és mr. XY (a nevét sajnos nem tudom) trió. Ez roppantul érdekesre sikeredett. A szöveget figyeltem. Az egyik részleten nagyot derültem. Ez a rész a "Fényben álltál, sírtál és mérlegeltél volt.

Megvetõ pillantások ösztüze ömlött rám. De már indultam is kifelé, hogy nehogy valahogy kizökkentsem az elõadókat és a közönséget, a mély áhitat édes perceibõl. A koncertek sorrendjében nem vagyok biztos, de azt tudom, hogy a dalfaragó koncertje elég gyengére sikerült. Viszont a Ketama Gold fantasztikus eper illatú koncertet produkált. Utána Bognár Csabi csinált egy elismerésre méltó összeállítást a legjobb zenéibõl. Most más. A szinházterem nem csak zenei rendezvényekre volt hivatott hanem ott volt még a Trupp is.

Elismerésem. Fantasztikus elõadásnak lehettünk tanúi. Voltak olyan emberek akik már puszta megjelenésükkel mosolyra derítették a közönséget. Látszott, hogy mennyi próba és tanulás áll a darabok mögött.

Az esõ elõadásra be sem tudtam jutni. A nép csak úgy özönlött be a szinházterembe erõszakot sem hanyagolván.

Megkezdõdött a hajsza a helyekért. Aki ügyes volt és jó kényelmes helyet szerzett, az még 30 perc múlva is érezte a lábát.

Aki nem az meg nézhette tv-n. És ott volt még a második elõadás. Azon is legalább ilyen tömeg volt.

Dehát senki sem akarta kihagyni azt az élményt, hogy Lõrinc Lászlót repkedni lássuk egyik kézrõl a másikra

és az izgalmat, hogy mikor ejtik el. Nagyon jó volt. Megérdemelt 4 szeres vastapsot kaptak.

A többi program amirõl nem írtam az nem azt jelenti hogy rosz volt, hanem egyszerûen azt, hogy nem voltam ott.

Teljesen frankó. 3 napos alibi. Jobb nem is lehetett volna. De megérte megnézni ezeket mindegyik hagyott bennem valami maradandót.