Peti gondolatai

Jaj nekem. Elegem van az egészbõl és haza akarok menni aludni.
Nem szabad ilyet írni, mert az visszahat a gondolatokra.
Hülye.
Nekem mondtad, hogy hülye?
Nem neked, magamnak.
Dehát az is én vagyok.
Bocs.
És nem akarok hétfõn matekdogát írni.
Illetve dehogynem akarok, hiszen én kértem.
De attól még nem jobb. És elegem van a közgáz-felvételibõl.
Hagyjanak engem békibe!
Na tessék, most meg nem jut eszembe semmi.
Kivéve ezt.
Naaaaaaa!!
Micsoda hülyeség ez is: leírni amit gondolok.
De kísérletnek jó.
Bár úgysem hagyom megjelenni.
Dehogynem.
Illetve majd elolvasom, ha kész és meglátom.
De mikor lesz kész?
És honnan fogom tudni, hogy már kész van?
Az elõbbi kérdés ugyanez volt, lényegében.
Megmondaná valaki, hogy miért ütök mindig z-t y helyett?
Jó, persze én is tudom, a méél miatt.
Ez is micsoda hülyeség, hogy a mail-t méélnek írom mindig és azt hiszem, hogy ez jópofa.
Pedig megvan az angol nyelvvizsgám.
Tessék, ezt is csak azért írtam le, mert tudom, hogy meg fog jelenni és dicsekedni akarok.
Pedig lehet, hogy meg sem jelenik.
De ezt már mondtam.
Paralelepipedon.
Ezt igazából már jóval régebben gondoltam, csak be akartam fejezni a méééles gondolatmenetemet.
Meg különben is, egyszerre több síkon gondolkozom.
Vagy több térben.
És nehéz õket sorban írni.
Tessék, már megint arra írok, hogy megjelenjen, pedig elvileg csak a gondolataimat...
Mindjárt megmutatom a Katának, és megkérdezem, mit szól hozzá.
Remélem nem röhög ki.
Ha kiröhög, akkor meg úgysem olvassátok.
Esetleg megmutatom másnak is, hátha neki teccik.
De vicces vagyok, mi?
Azt írtam, hogy teccik.
Kicsit erõltetett.
És még formázom is, amit írok. A kérdés után egy sorban írtam a következõ mondatot és beütöttem egy entert, pedig ugye csak a gondolataimat.
Tessék, itt alattam meg a pontjaikat számolgatják.
Jógából ötös lesz.
Vicces.
Valahogy a jóga nem egy olyan dolog, amire jegyet kell kapni.
Ellentmondás.
(de okosat mondtam)
Nem kell meglepõdni, ezt tényleg zárójelben gondoltam.
Nekem meg be kéne számolnom hétfõn matekból, meg töribõl.
Szerencse, hogy a nyelvtan már megvan.
Na, ez egy jó keret, akkor gyorsan be is fejezem ezt a marhaságot.
Nem is tartom marhaságnak, csak vicces, szerény gyereknek akarok látszani, aki a saját munkáját nem becsüli sokra.
Pedig.
Na, mindegy, most eztet akkor megmutatom a Katának.
Remélem jót mond.
De ha nem, az se baj.
Akkor egy laza csuklómozdulattal kitörlöm az egészet.
Szervusztok világ!
Péter

Vissza a hetedik szám lapjára

Vissza a Press nyitólapjára