ZP

Néhány hete megjelent az AKG-ban egy újság, a neve ZP volt. Bizonyára Ti is találkoztatok néhány plakáttal, vagy netán egy számmal. Simon Tamással készítettem errõl interjút.
- Volt ez a lap, amin elég sokan megbotránkoztak, és hallani lehetett olyan pletykákat, hogy a tanár úrnak valami köze van hozzá. Tényleg volt köze, és ha volt akkor mennyi?
- Igen, valóban volt közöm, de ez egy totális félreértés. A következõ történt: Láttam ezeket a kiírásokat, hogy: "ZP, hamarosan a tiétek lehet", és így tovább. Ezeket mindenki látta. Ezek után megtudtam, hogy ezeket az elsõsök csinálják, meg hogy nekem is benne van két csibém. Még meg is örültem, hogy valami történik az elsõs évfolyamon, nem tudtam, hogy mi ez az egész. Olyannyira nem figyeltem oda, – erre és ez az én hibán, ez tagadhatatlan – hogy még a fénymásolókártyámat is kölcsönadtam, hogy kivételesen, még ezt az elsõ számot megcsinálhatják vele. Én szépen itt Interneteztem, ahogy most is itt ülök, õk pedig itt csinálták. Abszolút nem figyeltem oda. Másnap kaptam egy tiszteletpéldányt, és ott megláttam, hogy mi ez az egész. Megmondom õszintén, nekem sem tetszett egy-két rész, mert nem lehet így belegázolni más emberek lelkébe.
- Valami következménye lett ennek az újságnak?
- Igen, hosszasan elbeszélgettem az emberekkel, és odamentek, bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottak, és ráadásul, mivel egy olyan félreértés is volt, hogy ezt pénzért árulták, abban állapodtunk meg, hogy a befolyt pénzen tortát, vagy süteményt fognak sütni az évfolyamnak, és akkor ezt így fogják visszaadni. Azonban valamiféle büntetést, vagy ilyesmit nagyon nehéz az AKG-ban, mert nincsenek meg hozzá az intézményes eszközök. De nem is ezt tartom fontosnak, hanem azt, hogy ezekkel a gyerekekkel elbeszélgettünk, megbeszéltük ennek az etikai, erkölcsi hátterét, következményeit, és sikerült elérni azt, hogy megbánták, amit csináltak, és ha a jövõben ilyet csinálnak, jobban átgondolják ezt, tehát tanultak ebbõl a dologból.
- Mi a véleménye errõl a lapról?
- A mondanivalóm lényege is az volt számukra, hogy olyan emberekkel lehet poénkodni, akik arra a poénra nem érzékenyek, mert tudják, hogy valójában nem ez a helyzet velük. Lehet mondani egy sovány embernek, hogy hú de dagadt vagy, de kövér embernek már nem. A lapnak a nagy része nem bántott direktben senkit, inkább ilyen hülye poénok voltak, de volt néhány olyan, ami tényleg érzékeny pontokat érintett bizonyos embereknél, és ez nekem is nagyon nehezen emészthetõ volt. Ez volt a tanulsága, hogy erre a jövõben is figyeljenek oda, és ehhez nincs joguk, másoknak belegázolni a lelkébe.

Vissza a hetedik szám lapjára

Vissza a Press nyitólapjára