Nehéz, szinte görcsösen nehéz ébredés után ,ráeszméltem, hogy bizony jó lenne végre észhez térni, mivel nemsokára kezdõdik a reggeli nyöszöge, és én abból a világért sem szeretnék kimaradni.Hát gyorsan átvedlettem pizsamából "munkaruhába" ,és nagy sportosan , duzzadva az energiától kibattyogtam a "rétre".

Iván talán még soha nem örült nekem annyira ,mint most.Közölte velem ,hogy jó, hogy jövök, legalább helyette is verhetem a Kovács Elemért.Szerettem volna tõle megkérdezni ,hogy ugyan már mit ért azalatt, hogy verni a Kovács Elemért, de Iván úgy elhúzott (mint késõbb közölte velem, vissza az ágyba), hogy még csík sem maradt utána.Ennek okából csak akkor értesültem ,hogy miért is csináljuk ezeket az idegesítõen egyhangú gyakorlatokat, mikor eltûnt a vudu baba, ami Kovácsot testesítette meg.(Lehet, hogy unta már Sík Eszter nyavalygását hallgatni?)Egy gyors ugi-bugi lendületétõl vezérelve indultunk reggelizni.Lekváros kenyér volt, a nap legtáplálóbb "fogása".

Rögtön reggeli után egy elõadásra invitált bennünket Andris, melybõl megtudhattuk, hogy Andris utálja, hogy a felnõttek néha olyan nyelven beszélnek, amit õ nem ért,és hogy ráadásul az üveggolyói is eltûntek.Tehát rögtön indulhattunk megkeresni Andris üveggolyóit, de ehhez elõbb meg kellett fejtenünk egy titkosírással írt levelet.Még szerencse, hogy Kököjszi és Bobojsza teljesen véletlenül titkosírás-szakértõk mellékállásban, és így tudtak nekünk segíteni.Persze még nekik is okozott meglepetést néhány betû illetve karakter, de féltve büszkeségüket, ezt a napfényre fogták.

A levél elvezetett bennünket a szervezõkhöz,a szervezõk pedig elvezettek minket a kincshez.Én Micsi nénivel és lelkes csapatával tartottam.Micsi nénivel könnyû az élet, nem kell túlzásba vinni a testnevelést.Futás?!Á, dehogy! Csapatunk lassan, de biztosan haladt elõre.Nem kis megbotránykozásunkra a videósok cukros bácsiknak képzelték magukat, és megfelelõ ellenszolgáltatás fejében üveggolyók hollétének sorát árulták el.Sõt!Egy csapat még arra is kész volt a gyõzelem érdekében ,hogy eldugja az ellenfelek piros gumilabdáit.A többi csapat lelkesedése azonban ennek ellenére sem hanyatlott. A Horn és Hantos féle brancsok pl. átjárták mosolyogva az egész települést , sajnos eredménytelenül. Semmi pánik, legalább elégettek néhány fölös kalóriát!

A nap nagy eseménye volt, hogy megérkezett az elsõ levél, amit a Manóposta hozott. A levél Kárpáti Gyurinak jött, és tartalmát nagy sajnálatomra nem sikerült kideríteni. Ezek után dajkamese következett, vagyis a vakond újra barátot keresett, a vasorrú bába pedig leült a sárkánnyal teázni.

Egy ilyen mozgalmas napból a sárkányeregetés sem hiányozhatott. Pálcikák hadával kellett megküzdenünk, de a várva-várt eredmény nem maradt el: hamarosan mini- és teknõssárkányok repkedtek mindenfelé.

Ekkor végre elmehettünk lemosni kezünkrõl a reggeli lekvárt, s tiszta kézzel vártuk az ebédet.Valószínûleg a szakács aznap éjjel jól berúghatott, mivel az ebéd egy kissé érdekesre sikeredett.A menü fénypontja egy hungarocel kinézetû ,sós tejbepapi volt.Mivel enni nem igazán lehetett -elvégre kinek van kedve hungarocelt emészteni- Gyenes Péterrel a Press múltjáról és jövõjérõl filozofáltunk.

Ezután a pompás , laktató ebéd után újra elõszedtük a sárkányokat ,hogy összemérjük "pilótáik " tehetségét.A hangulat a tetõfokára hágott, a "süsük" csak úgy hasították a levegõt.Sajnos történtek végzetes balesetek is.Egy pilóta pl. elvesztette uralmát a sárkánya felett, s az -bármilyen hûséges típus is volt- nem bírt a szélnek ellenállni. Egy fa azonban útját állta, és ennek következménye lett az a bizonyos nagy bumm...

Hosszú fürdõzés következett, ami alatt nekem újfent sikerült száraz maradnom.Ülkei Dáviddal és Kárpáti Gyurival beszélgettem az anarchiáról, a zenérõl,a táborról.Történt aztán ,hogy miközben éppen arról vitatkoztunk, hogy mi a Prodigy legjobb száma, megjött Márk ,kezében egy azonosíthatatlan valamivel."Jégkrém"-mondta.Hát ez valami újabb kóspallagi specialitás lehetett...Aki szalmonella-fertõzést akar kapni, annak nyugodtan ajánlhatom.Iván persze nem hagyhatta, hogy Márkot átvágják fagyiügyben, ezért sikerült a fagyisnénit rávennie ,hogy visszaszolgáltassa a jégkrém árát.Ezekután a fagyisnéni imádott minket vendégül látni.Biztos, hogy a legmelegebb kólát adta, ráadásul véletlenül mindig rosszul adott vissza.

A tõzsde volt az egyetlen program ,ami teljes közönségsikert aratott.Bár az elején egy kicsit döcögött a dolog, fõleg azért, mert még a patrónusok sem igazán tudták, hogy mirõl is van szó, de egy-két forduló után már minden világos volt, és beindult a részvénycsinálás.Én az elején a barnáknál töltöttem be a futár szerepét,mivel a csapat egyik fele meg volt fázva, a másik felének pedig éppen csak a lába fájt.A tõzdén nyert pénzbõl be kellett vásárolni Jujj néninek, de hogy ne felejtsünk ki semmit a listáról ,pont olyan sorrendben, ahogy az a listára fel volt írva.

Brancsolás és vacsora után interurbán következett.Kovács újabb gonosztettre vetemedett, lereszelte a szülõk kocsijának kerekeinek recéit.Ezen annyira felháborodtunk,hogy alig tudtuk folytatni a dajkameséket, dehát

-AKG-sok révén- még egy ilyen nehéz órában is helyt tudtunk állni...Késõbb énekelgettünk egy jót, aztán hirtelen vége lett a napnak.