Harmadik nap

A nap a szokásos reggeli nyöszögével kezdõdött, de a lendület, mellyel Kovács Elemért ütöttük, koránt sem volt volt akkora ,mint tegnap.Kicsit untuk már a témát. Reggeli után értesítettek bennünket az aznap délelõtti programról. Kirándulás...A hírt, hogy kirándulni megyünk egységes ováció fogadta.Én a magam részérõl nagyon örültem ,hisz mindig is arról ábrándoztam, hogy egy egész álló nap gyilkosok elõl menekülhessek, ráadásul úgy, hogy közben menetelek egy ,számomra ismeretlen hely felé.
Szóval fogtam az összes meleg ruhámat ,hisz kint tombolt a -20 fok, az egy üveg langyos teámat ,és lekászálódtam a gyülekezõhelyre, ahol már hemzsegtek a lelkes kirándulnivágyók, na meg a brutalitásukról híres, korongos gyilkosok."Bár hátizsákom tele ,menetelni tudok!"-kezdtem el mondogatni magamban, mikor már Kárpáti Gyuri is bepakolt az én táskámba...
A hangulat az egekig szárnyallt, az esõ pedig a földre illetve ránk.Nagy beleéléssel vártuk, hogy ki lesz az elsõ áldozat, hogy kire sújt le elõször a végzetes korong.Innentõl kezdve vártunk, csak vártunk és csak vártunk...Néhányan közülünk védegyleteket szervezgettek,hogy ezzel megvédjék magukat, és alapszabályaikat fogalmazva keltették a feszültséget.Én unalmamban elkezdtem énekelgetni, hogy :"Nem féltek a gonosztól, a csúf, kopasz Hókuszpóktól?" Hiba volt, végzetes hiba volt.Történt ugyanis, hogy Zsohár Gyöngyi úgy döntött, hogy én azért vagyok ilyen nyugodt, és dalolászom itt magamnak ilyen szépeket, mert egyszerûen egy gyilkos vagyok ,ráadásul körmönfont és ravasz is! Logikus, nem? Még jó, hogy Zsohár Gyöngyi nem matematika-tanárnak készült.Így aztán szétterjedt ,hogy egy közönséges bünözõ vagyok, és meggyanúsítások kereszttüzének lettem kitéve.Többek között ezért is örültem Ülkei Dávid bizalmának, akivel jót beszélgettem az út további egy részén.Dehát sajnos mindenkit utólér a híre, s Dávidról is kiderült, hogy szelíd, anarchista arca egy gyilkos lelkét takargatja.A játékot aztán - bár nagy görcsösen - mégis sikerült túlélnem valahogyan, de ezzel együtt sok mindent nem sikerült megértenem.Példának okáért azt sem, hogy miért haltak meg a Gabiék, amikor megpróbálták leleplezni Gyurit, ha Gyuri (alias Mr. Bunkofonman) tényleg rendelkezett koronggal ,ráadásul az még igazi is volt.
...Hirtelen megálltunk.Kiderült, hogy Elemérke átkot küldött ránk, és addig nem találjuk meg a helyes utat, míg
Leveles a májussal meg nem törjük a varázst. Ekkor derült ki igazán, hogy Kovács mennyire nem kisstílû gengszter, mivel nem volt neki elég ,mondjuk, 200 m Leveles a május.Nem,nem.Majdnem 1 km-en keresztül kellett ezen a tényleg csodálatosan vadregényes tájon táncikálnunk.A végén már tényleg elhittük ,hogy leveles a május ilyenkor, augusztus végén."És akkor most húzzunk visszafelé!"-jött több helyrõl a javaslat."Igen,de merre van az a vissza?"-jött a válasz kérdés formájában."Eltévedtünk!"-jött a végkövetkeztetés."Valóban!"-jött a megerõsítés...Hála azonban Hantos tanár úr térképolvasói tehetségének ,visszajutottunk a szálláshoz, és szinte örömtáncot járva ,kezdtük el a dajkamesét.
Ebéd után Andris véletlenül belenézett egy krimibe, de Jujj néni elzárta a TV-t, mondván nem neki való az még.Andris azonban kíváncsi gyerek, és addig nem nyugodott meg ,míg meg nem tudta, hogy mi lett a film vége.Ránk hárult tehát a feladat ,hogy felderítsük a bûnügyet.Volt itt minden: állatkert-igazgató, magányos remetenõ a barlangban, Szutyi ,aki a legszívesebben a vízilovakkal aludt, Páncélos Jack,aki teknõsöket vett páncélos helyett, két részeges állatgondozó,akik beszélni nem tudtak ,csak boros teát inni,egy büféskisasszony,aki nagy pletykás volt , egy telefonközpontos csaj,aki mindenrõl tudott és egy rendõrkapitány,aki nem is sejtett az egészrõl semmit.A megoldás pedig?Csak a fantáziánkra volt bízva.Volt ,aki a rendõrt hozta ki tettesként, volt, aki az egészet egy nem létezõ portásra fogta.
Vacsora után még egy dajkamese,majd újabb interurbán.Kovács Elemér elfordította az útjelzõtáblát, ezért a szülõk eltévedtek.Altató,fürdés és fogmosás után alvás.Aznap valószínû, hogy gyilkossal, erdõvel és útjelzõtáblával álmodtunk.
KÖSZÖNÖM A TÁBORT:
-köszönöm a Szervezõknek: szép és jó volt ez az egy hét.
-köszönöm a Press-eseknek, amiért senki nem vállalta ezt a munkát.
-köszönöm a tanároknak, akiknek volt türelmük nézni a bénázásunkat,
s még jobban azoknak, akiknek nem.
-köszönöm a hetedikeseknek, vagyis Nektek: JÓ VOLT EGYÜTT!!!

Vissza a Nulltábor lapjára

Vissza a Press nyitólapjára