Add meg magad!

A folyósón még visszhangzik a ricsaj, mint egy felkapott kávézóban. Én kényelmetlen fekhelyemen fekszem és régi barátommal, Vujevits Márkkal beszélgetek. Az idõ telik, a folyósó lassan elcsendesedik. Már csak sustorgás hallatszódik ki a hálózsákokból. Én is tovább beszélgetek Márkkal, de egy idõ után kifogyunk minden témából. A kemény padlóra terített hálózsák igencsak nyomja a hátamat. Forgolódom, próbálok kényelmesen elhelyezkedni, de ez nem sikerül. Nemsokára elegünk lesz az unatkozásból és útrakelünk megnézni, mi történik a másik "szobában". Elindultunk leendõ kisiskolánk környékére, ahol új évfolyamtársaink viháncolgattak. Mivel én nem vagyok híve az ilyen infantilis mókáknak (pl.: rendkívül színvonalas szivacsdobálás), ezért továbbmegyünk. Elõször megnéztük mi újság lent. A földszinten a nagyok nevetgéltek. Gondoltuk zavarjuk õket, így fölmentünk. Kisvártatva megjelent az emeleten Barna és Gabi, a szervezõbizottság két tagja, csüggedten, fáradtan, magukba roskadva. Õk sem tudtak elaludni. Õket is gyötörte a kemény padló és a sivatagi hõség, mely sokakat nem hagyott pihenni. Ezek után felmentünk megnézni, mi van a Press riportereivel. Felérve láttuk, hogy ott haldokolnak a clubb-színpadon. Õk behívtak minket. Beszélgettünk, ettünk, majd "betörtünk" a szomszédos tanterembe, és célbavettük a tv nevû készüléket. Mohón bekapcsoltuk, de öt perc után meguntuk a HBO reklámjait és továbbmentünk. Újból lementünk a kisiskolába, ahol mát horkoltak a többiek. 6.15-kor visszamentünk a clubba és cikket írtunk. Most 7 óra van. Kész az elsõ cikkem a Press-be.

Kárpáti

Vissza a Press nyitólapjára