Túlélési körülményeink
a nyitótáborban
A legelsõ AKG-ban töltött estén magunk gondoskodtunk
kajáról. Néhányan ilyet nem hoztak, így
õk a többiek alamizsnájára szorítkoztak.
Az elsõ reggelen már a szervezõk szolgáltatták
az ennivalót; zacskós kakaót és kiflit kaptunk.
A kakaóivásnak korán kiváltak a mesterei és
a kontárai: volt aki elsõ slukkra kiitta az egészte,
méghozzá úgy, hogy egy foltot sem képzett rajta
a folyadék, míg néhányunknak a legóvatosabb
próbálkozására is kifolyt a kakaója.
A táborban úgy tûnik, a kiéheztetéssel
próbálkoztak. Az étterem ugyanis a lehetõ legolcsóbban
próbálta megúszni a dolgot, amelynek mi lettünk
a szenvedõ alanyai. A kaja (amellett, hogy igencsak ehetetlen volt)
egy kismadár napi fejadagját sem igen fedezte. Szerencsére
a kiegészítõ jégkrémek, és a
szervezõk által adott "ehetõ díjazás
" átvészeltette velünk eme idõszakot.
A szállás a táborban azonban nagyon jó
volt. A házakba ugyanis egy hitelkártyás hájtek
engedett be. Ezeket a kártyákat a tábor végére
igencsak viharverten szolgáltattuk vissza.
A házak csinosak voltak, nyersfából készültek,
az ágyak tûrhetõ keménységûek voltak.
Úgy önmagában jó volt a szállás,
a lejövõ szekrényajtókat és az ajtót,
amely olyan hangot adott ki, amitõl csak gasztrobiológiai
összefüggésekben lehet pirulás nélkül
beszélni.
Ezek a körülmények azonban (szerencsére!)
nem befolyásolták a táborban kialakult jó hangulatot.
Kokó
Vissza a Nulltábor lapjára
Vissza a Press nyitólapjára