Vallomás elsõkézbõl:
Milyen volt az elsõ éjszaka?!
Tapasztalt tábor- és kirándulásjáró
révén tudom, hogy az elsõ éccakán lehetõleg
ne készüljünk alvásra, sõt, mert ekkor mutatkozik
meg a velünk egy szobába került személyek éjszakai
viselkedése és, ebbõl kifolyólag, toleranciaszintje
is.
De ez a mostani elsõ éjszaka (továbbiakban e.é.)
több szempontból is kivételesnek számított.
1. Elõször voltam együtt fiúkkal.
2. Elõször voltam együtt ilyen hangos társasággal.
3. Elõször maradtam fönn reggel ötig.
A társaság finoman szólva eleven. A szolíd
beszélgetésnek induló valami sokdecibelles hangorkánná
alakul.
Elõször is viccelõdünk Horn Ági meséjén,
ami a kiváncsi tehénkérõl szólt.
Elõször is a mese logikai bukfenceit kezdjük tárgyalni,
amirõl is valakinek eszébe jut valami más téma
és ez így megy tovább, mintegy láncreakciószerûen.
Aztán vicceket kezdünk mesélni, majd a fiúk
zseblámpával kísért balettmutatványait
szemlélhetjük. A zseblámpás kíséretet
a lányok (azaz mi) adják.
A díszelõadásnak Horn Ági felbukkanása
vet véget, amki megkérdezi, hogy teljesen szellemi fogyatékosnak
véljük-e õt. Nemleges választ adunk, majd (miután
meggyõzõdtünk róla, hogy hallótávolságon
kívül került) visszaállítjuk az eredeti
hangerõt.
Ez nagyjából így megy egész éjjel,
csak a szervezõk és a patrónusjelöltek figyelmeztetése
zavarja meg a korrekt traccspartit.
A gardrobe szobában fölkapcsoljuk a villanyt, ezáltal
kellemes félhomály alakul ki. Én olvasok, a többiek
kártyáznka, illetve folytatják a táncbemutatót.
Hajnali fél három felé elalszom, egészen
ötig, amikor is kiderül, mekkor látványosságot
hagytam ki. Az egyik fiú ugyanis alvajárási tehetségét
kamatoztatva átbukdácsolt a padokon, miközben hangosan
bizonygatta, hogy nem álmos.
Ötkor a brancs nõtagjai (köztük én)
kiülnek a késõbbi "A" kupacterem ablakába.
Elcsodálkozunk a forgalmon, majd visszatérünk hálózsákjainkba.
Vissza a Nulltábor lapjára
Vissza a Press nyitólapjára