Interjú egy AKG-s diákkal

---------------------
- Ugye tudod, hogy a drogról szernék kérdezni?
- Igen, de konkrétabban...!
- Jó, akkor konkrét leszek: Neked van közöd hozzá?
- Hát van, /nevet/ valamilyen szinten, bár még nem...
- ... ugye tudod, hogy anoním az interjú?
- Gondoltam, hogy nem a rendõrségi nyílvántartónak készíted.
- Milyen szinten van közöd a droghoz?
- Enyhébb szinten már próbáltam, meg hát ismerek olyanokat, akik komolyabb szinten ûzik ezt.
- Az AKG-ban?
- Innen is ismerek, de közelebbrõl olyanokat, akik nem itt tanulnak.
- Te is úgy jutottál el az ismerethez, hogy "ki kell próbálni"?
- Nem is annyira... ez olyan dolog, amit szerintem nem érdemes kihagyni.
- Ezt a véleményedet terjeszted is?
- Hát, ez a véleményem, aki megkérdezi, annak elmondom.
- Hány féle került az érdeklõdésed középpontjába?
- Három: a hasis, a marihuana és az LSD. A többi nem.
- Ezekrõl azt tartod, hogy megengedhetõk?
- Nem, ezek egyszerûen csak jók. A többi az nem. Jó, most azt ne mondjuk, hogy nem káros, mert azért biztos az, de ugye a legkisebb rossz hatás, és a legnagyobb jó... bár elvileg még a heroin is a nagyon jó, de az már öl. Az már intravénás, azt már szennyezik, az már drága, az már kívül esik azon, aminek a jó hatása ellensúlyozni tudja a rosszat.
- A Te heti, havi költségvetésedben milyen pénzt kell áldozni erre?
- Semmilyet, próbáltam már, de nem foglalkozom vele rendszeresen.
- Nem is vágysz rá?
- De, mert még annyira mély hatással nem volt rám. Csak kétszer-háromszor próbáltam.
- Mi van olyankor, amikor próbálod? Van egy szóbeszédekbõl kialakuló elvárás. Ahhoz képest...?
- Ahhoz képest én még csak alul..., de hát a THC-nek fel kell halmozódnia szervezetben, meg kell ismernie a szervezetnek, ezért az elsõ két-három alkalom még nem igazán, bár vannak hatásai...
- Válasszuk szét ezt a háromféle anyagot! A fû az mit okoz Neked?
- Most nem azt mondom el, hogy nekem mit okoz, hanem olyan ember véleményét, aki ért hozzá. A fûrõl azt kell tudni, hogy nem igazán komoly anyag, kicsit jó tõle, kicsit más a hangulat utána, de nincs olyan mély hatása.
- Amikor ezt próbáltad, akkor Neked is ilyen felületi élményed volt csak?
- Én a füvet még nem próbáltam, csak a csokit (hasis).
- Arról mit kell tudni?
- Hasonló a fûhöz, ennek a hatóanyaga is THC, kannabis-féle, de azért mélyebb a hatása, nagy mennyiségben már komoly hallucinációkat okoz. Ilyen a fûnél is van néha, de a csoki az komolyabb, attól már filozófikus lehet a hangulat, meg ilyenek.
- Neked ez így már mûködött?
- Enyhén. igen, nem volt hallucinációm, de a színek nagyon érdekesek voltak estefelé. És megered az ember nyelve tõle, olyan, mint a kezdõ alkoholista, aki iszik egy üveg sört, nem rúg be tõle, igazából nem is érzi a hatását, de kipirul tõle, jókedvvel társalog valami oylanról, amirõl egyébként nem szokott.
- Társaságban mûködik ez az egész?
- Igen, persze.
- Mi marad meg utána? Azt mondod vam egy filozófikus mélység benne. Arra gondolok, hogy ha kitalálsz valamit, rájössz valamire, megvilágosodikvalami a szer hatása alatt, az utána megmarad, nem vész el?
- A hasis olyan, hogy inkább csak könnyebbé teszi a dolgokat, ha van egy érvelés, akkor pl. kevésbé bonyolódik bele az ember. Önmagában tehát nem ad annyi többletet, csak megkönnyíti a normális gondolkodást. De valami egészen más, valami új tapasztalat, az már a bélyeg. Az már egészen más szférába visz el. Arra szokták mondani, hog az egy kulcs egy másik világhoz.
- Beszéljünk hát a bélyegrõl!
- Neked milyen maradandó élményed volt eddig?
- Nekem semmilyen, de mindenképpen ki akarom próbálni. Azt hallottam róla, hogy a hatása a meglévõ hangulatot hatványozza. Ezért az elsõ alkalommal érdemes napfényben, jó társaságban, jókedvûen próbálni, mert különben egy pánik lesz a vége. De lehet olyan hatása is egy sötét utcán sétálva, hogy mindennek köze lesz mindenhez. minden mindennel összefügg, és hogy az egész világ egy komplex egész, és én is része vagyok...
- Azt hallom ki mindebbõl, hogy nagyon erõs Benned az érdeklõdés. Veszélyérzettel társul ez?
- Természetesen, egy kicsit félek, mint minden ismeretlentõl. Még attól is fél az ember, ha ismeretlen, pedig tudja, hogy nagyon jó. Attól, hogy milyen lesz, mert ha valami bántó dolog jön közbe, akkor rossz is lehet. A rossz uyganis megsokszorozódik.
- És így is készülsz rá? Egyszer valamikor, ha hozzájutsz, akkor megveszed, és várod az alkalmat, amikor használni fogod?
- Nem nagyon lehet kivárni vele, mert a bélyeg például megromlik. Három-négy napnál tovább nem lehet eltartani. Meg aztán hol is tartaná az ember. Ezt úgy szokás, hogy az ember lebeszéli jóelõre, egy bizonyos napra. És ha szerencséje van, jó idõben lesz.
- Itt olyan nincs, mint a közértben, hogy harmadnapos tejet veszel, ami csak otthon derül ki?
- Ezért kell ismerõstõl és megbízható embertõl venni. Baráttól.
- Létezik tehát egy helyzet, hogy valaki összegyûjt háromezer Ft-ot, bár nem tudom, mennyibe kerül, és akkor kaphat olyan anyagot, ami használhatatlan, csak mert zöldfülû?
- Elvileg igen, de gyakorlatilag a dealernek megéri, ha becsületesen csinálja. Persze elõfordulhat az is, hiszen egy csomó heroinista úgy hal meg, hogy szennyezett anyagot kap. Az a tuti dolog, ha olyan embertõl veszek, akirõl tudom, hoy megbízható. Mert van olyan, hogy odajön valaki az utcán, és kínál marihuánát, hasist, de még azt sem veszek, pedig az sokkal kisebb rizikó, mint ha valami komoly anyagról lenne szó. Nekem már sokszor meg volt beszélve, de sosem jött össze. Bár, ha az ember hûti, akkor tovább eláll. Van egy távoli kapcsolatom, aki egyszer vett anyagot és egy csokiba tette bele, egy tábla csokiba, és úgy a hûtõbe. A mamája meg kidobta, mert a csoki már régi volt. És benne volt négy bélyeg... ez úgy jó nyolcezer Ft, és még le sem tolhatta a szüleit!
- A Te szüleid mit szólnának, ha ilyen csokit találnának otthon?
- Nem merek belegondolni, de mondjuk ez velem nem fog elõfordulni.
- Én Téged egy nagy lázadónak ismerlek. Ettõl - gondolom - nem elválasztható az, hogy a rádió, televízió azt szajkózza, hogy ne, nem szabad elkezdeni, azért Benned is, és még sok, talán kevésbé lázadó gyerekben is, mégiscsak az dolgozik, hogy ki kell ezt próbálni, ennek vannak olyan pozitínak tûnõ vonásai, amit meg kell élni. Hogy mûködik ez? Szelektív a hallás ilyenkor, vagy nem szelektív, hiszen hallod Te mindazt a szörnyûséget, amivel riasztani igyekeznek a közönséget, de meggyõzõdésed, hogy erre szükséged van?
- Azért beszéltem arról a három anyagról, mert még a legdurvább propaganda-kiadványokban - itt az iskolában is kaptunk egy fajtát, ami éppenséggel nem is volt a legdurvábbak egyike - is olyat olvastam pl. az LSD-rõl, hogy aki soha életében eszében nem jutott volna kipróbálni, hát az menne és megvenné, olyan a szöveg. Ilyen érzés, olyan érzés, felfokozott érzékelés, ... de azért nem olyan jó a dolog, ... ezek tényleg nem riaztó szövegek.
- Errõl akartam is kérdezni: a Kék Pont Alapítvány adta ki ezt a tájékozatót. Ha egy drogfajtáról ilyen enyhén ír, nem tartod hülyeségenk az ilyen szövegek kiadását?
- Szerintem azért nem, mert a durvább dolgoknál, mint pl. az Extasy, már odaírják a lényegét, de az meg nem elég kemény szöveg. Azért ott már szerepel a veszély, mint figyelmeztetés. De az az igazság, hogy akik ezeket a gyengébb anyagokat használják, azok nem olvassák el elõtt, hogy kedvet kapjanak tõle.
- Miért tûnik úgy, mintha majdnem ajánlják a puhább anyagokat?
- Pl. az én csibémben, ha elõkerül a téma, akkor bizonyos emberek elkezdenek ott fújolni, nekik tök mindegy, hogy mit mondasz, hogy ez nem egy rossz dolog, nem tudod meggyõzni õket, és szerintem nem is kell. Nekik ez kimarad. És nekik nem is adna ez semmit. Ezekben az a lényeg, hogy valamit adjon is. Ismerek olyanokat, akik rendszeresen szívnak füvet, de azért ez nem kell, hogy mindenkinek valamit adjon is. Van, aki ezt úgy használja, mint az alkoholt, jó lesz tõle egy ideig, és akkor jó, elmúlt. Nem kell ezt sokszor, erre oda kell figyelni, és akkor van értelme. Az indokolatlan gyakoriságot én sem látom értelmes dolognak, biztosan egy kicsit káros is, annak nincs értelme , hogy az ember csak úgy használja, mert éppen rossz a kedve. Ez egy komoly dolog.
- Na, éppen ez az! Nem úgy mûködik ez is, mint az Ebihal? Van benne egy mondat, hogy az órákra járni nem kötelezõ, de kell, ajánlatos, mert,... és akkor az AKG-s diák mégis csak azért prüszköl, hogy mit ugrál a sok tanár, amikor le van írva, hogy nem kötelezõ órákra járni. Tehát a második tagmondatot, illetve a mondat befejezését nem olvassák hozzá. Ebben a drogismertetõ kiadványban is azt olvastam minden egyszerûbb, kevésbé veszélyes drog leírásában, hogy testi függõséget nem okoz, ... pont, ... majd a következõ mondtban úgy folytatja, hogy: de lelkit igen, okozhat. Ahogy Téged hallgatlak azt hallom, hogy az anyag számodra egy filozófiai ív része. De mi van akkor, ha a világ nem olyan szép, nem olyan jó, ha mégis szomorú vagy, ha annyira kiüresedik minden, hogy még több elmélyedés kell, kellenek az átlátható, normál körülmények között fel nem fedezhetõ igazságok? S mégiscsak a lelki függõség kezd dominálni, s belevisz Téged a még mélyebb függõségekbe? Azért vagyok kénytelen így Neked szegezni a kérdést, mert amikor azt mondod: az ember, azzal én nem tudok mit kezdeni, azért személyes a kérdés, mert Rád vagyok kíváncsi. Szóval ha nem szép a világ, kevés benne a számodra szükséges mentális táplálék, akkor azt hogyan véded ki, hogy ne legyen ebbõl függõség?
- Egyrészt az embernek ilyenkor biznia kell a saját erejében...
- Ha már külön belekötöttem, akkor próbálj meg ne az ember nevében fogalmazni!
- Én pl. bízom abban, hogy vagyok elég erõs ehhez. Másrészt pedig ezek az anyagok úgy adnak valamit, azt az alkoholos jellegét emelik ki, hogy olyan, mint a Speed. Az ember elmegy a diszkóba, benyom egy tablettát, és akkor utána nyolc órán kesztül nem bír megállni, és baromi jól érzi magát. Aztán amikor kijön és ráadásul még depressziós lesz. Az LSD ezzel szemben úgy mûködik, hogy hat, vagy nyolc óra egy tripp, és amikor ebbõl visszajön az ember, és akkor van egy egyhetes periódus, amikor ezek a dolgok még ülepednek, akkor még az ember kicsit szótlanabb, meg minden, de azok, mivel ülepednek, megmaradnak, nem kell még egyszer használni az anyagot, hogy uyganezerk visszajöjjenek. Nem kell mindig elmenni ebbe az állapotba, s ha valaki ezt túlzásba is viszi, az nem jó, nincs erre szükség. Más kérdés, hogy ha valaki tejesen rá van állva. Nem is az a kritikus kérdés, hogy jókedve van-e, ha ezt használja, mert akkor jókedve van, hanem, hogy már csak akkor van jókedve. Tehát fontos, hogy emgmaradjon aza képességem, hogy a szer nélkül is jól érezzem magam. Ez a fontos, ezt kell megõrizni. Jó, van egy külön világ, amit lehet használni, az egy más dolog, de nem szabad e köré szervezni az életet. Egy teljesen normális életet kell élni, és akkor mondjuk kéthavonta egyszer elõfordulhat ilyesmi.
- Te, aki ezt ilyen józanul átlátod, stabil Benned ez a rendszer, Te oylanokkal, akik ezt már nem tudják ilyen "jól" csinálni, ilyen emberekkel szemben, v. ilyen emberekért tudsz tenni, teszel értük, tudod, mennyire nem jó, ha valakinek már csak errõl szól az élete?
- Ilyen embert nem nagyon ismerek. Akit igen, az pl. élt, élt, élt, aztán elment szívni, de nekem nem volt olya közeli ismerõsöm, és talán nem is veszélyeztette komolyan a lényét. Õ nem került abba a helyzetbe, hogy pénzügyileg ne tudta volna... õ egy mély ember volt, õ ezzel fejlõdött is. Nem volt teljesen egyértelmûen rossz neki ez a dolog. Persze, rossz volt, mert tényleg elvesztett egy csomó mindent, s azt mondta egy másik ismerõsöm, hogy ezt nem tudja az a fiú, hogy milyen tisztán bolldognak lenni. Ezt veszítette el, - s hiába, hogy nem volt olyan heroinista, aki négyóránként lövi magát, és öl, gyilkol, rabol, hogy ezt megtehesse -, az anyag nélkül egy teljesen átlagos ember volt. Egy átlagosan rosszkedvû, iskolás fiú, aki csak akkor tudott kibontakozni, akkor volt õ saját maga, akkor érezte csak jól magát, ha anyagozott.
- Az AKG mennyire jó terep ehhez az életformához?
- Mint AKG, nem terep, mert pl. vannak iskolák, amik szinte be vannak épülve a rendszerbe. Ilyen pl. a Lauder, ahol ha odamész valakihez, hogy kell valami, akkor kiteríti a választékot, hogy tessék, válassz. Vannak még olyan helyek, amik úgy mûködnek, mint egy maffia. Teljesen bele van épülve a köztudatba. De az AKG nem ilyen. Ha most becsülnöm kellene, akkor az ötszáz diákból úgy száz már - ha nem is függõ - de már teljesen benne van, ottvan, és van még vagy száz, aki egyszer-egyszer, vagy csak egyszer, és van, aki nagyon szeretné...
És itt megszakadt a beszélgetés, lejárt a magnószalag. Emlékeim szerint el is fáradtak a nyilatkozók, így nem folytattuk a szalag másik oldalán, így ez az interjú tulajdonképpen egy befejezetlen maradt.

Vissza a tartalomjegyzékhez