Interjú egy másik AKG-s diákkal

---------------------
- Hogy kezdtünk el a múltkor beszélgetni?
- Fogalmam sincs.
- Mert akkor nagyon a közepébe értünk...
- Nehéz, nagyon nehéz elkezdeni.
- Jó, mindegy is, van egy standard kérdésem: Te túlvagy már a szerek kipróbálásán, vagy valamelyikén?
- Igen.
- Például?
- Próbáltam a füvet... és egyszer bélyeget...
- Milyen a fû, Neked mit okoz?
- Hát az még nagyon gyenge, az a lényege, hogy az ember kicsit elbóduljon tõle és jól érezze magát.
- És jól érezted Magad?
- Igen ez nekem bejött. Van akinek nem. Van aki semmit nem érez tõle.
- Bélyeg?
- Hát az már egy keményebb dolog volt. Ott is attól függ a hatás, hogy milyen fajtát vesz az ember. Nekem az is jó volt. Ha az ember bélyeget használ, annál a hatás után van egy úgynevezett tisztulási idõszak, és az nagyon szörnyû, nagyon fáj.
- Mi? Konkrét fájdalom?
- Hát igen, az ember rosszul van, görcsöl a hasa, hányni lehet...
- Mindenkinél ilyen az utóhatás? Vagy ez olyan, hogy embere válogatja...?
- Nem tudom, én három emberrel próbáltam ki, vagyis rajtam kívül még hárman voltunk. Bementünk egy szobába, és akkor úgy... egy bulin, és akkor utána mind a négyen nagyon rosszul voltunk.
- Másnap, vagy rögtön a szer után?
- Nem, ez úgy volt, hogy egy körül vettük be, éjjel egykor, és akkor reggel már nagyon rosszul voltam.
- És ez egy hétig eltart?
- Nem, nálunk olyan három órás volt, vagy talán kettõ. De annak is vannak fokozatai, hogy ki mennyire van rosszul. Kinél mennyi ideig tart.
- Milyen fokozatai vannak a bélyegnek?
- Én csak egyetlen egy fajtát próbáltam...
- Hány fokozata lehet?
- Rengeteg fajta bélyeg van, és mindegyik más. Úgy mondják, hogy hány milis egy bélyeg. Ez azt jelenti, hogy... hát nem tudom, hogy mit jelent, de minél több, annál erõsebb a hatása.
- Te hányassal kezdtél?
- Nekem nyolcszáz milis volt, vagy valahol e körül. Tehát ez elég sok már.
- Kértél, kaptál tanácsot, mielõtt nekibátorodtál?
- Nem, csak egyfajta volt, én nem is tudtam, csak mondták, hogy most van és akkor, megvettem.
- Tehát még csak egyszer. És akarod még?
- Hát nem, most biztos, hogy nem. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha többé...
- Az elsõre a kíváncsiság visz rá. Mi az ami most riaszt?
- Most már tudom, hogy ez milyen, tehát most már nem él bennem akkora kíváncsiság. Persze mondjuk úgy igen, hogy milyen lenne kipróbálni egy nagyobbat? De nem, ...
- Félsz is tõle?
- Ö-ö, igen, mert a bélyegben nagyon nagy a kockázat, hogy az ember milyet kap. És ha rosszat, akkor valószínüleg nagyon nagy a baj, valószínûleg bele lehet halni. Ha szennyezett, akkor annyira rosszul lehet utána lenni, hogy halálos vége is lehet.
- Akkor, amikor hárman mentek be egy szobába, akkor ebben benne van az a biztonsági érzés, hogy legalább tudunk egymáson segíteni...önvédelmi rendszer?
- Hát nem tudunk egymáson segíteni, mert ha mindenki bevesz, akkor... Nekem voltak olyan barátaim, akik öten-hatan voltak, és akkor egy valaki sosem vett be, és azt figyelte, hogy a többiek hol tartanak, nehogy betörjenek egy ablakot. Mert mindig úgy kell csinalni, hogy rá kell zárni az emberre az ajtót. Legalábbis mi úgy csináltuk, hogy ne menjünk ki a szobából. AZ nem jó a bulinak sem, ha kimegyünk, meg egyáltalán, az biztonságosabb, sokkal.
- Mennyi ideig tart a hatás?
- Attól függ, hogy milyen az anyag, nálunk olyan két óra volt, három.
- És az szuper?
- Annak is vannak ilyen hullámai, tehát az sokkal jobb, mint a fû.
- Itt három lány volt?
- Nem. Két fiú, és rajtam kívül még egy lány.
- Valakitõl azt hallottam, hogy ezek a bélyegek romlékonyak. Te ezt tudod?
- Azt tudom, hogy amikor megkapom, akkor nem szabad sokáig õrizgetni. Mit tudom én, egyhetes a szavatossági ideje?
- Te honnan szerzed be, ha kell. Bezuhansz egy buliba és puff, ott volt?
- Igen, ismertem embereket, akikre néha rábízzák az anyagot, hogy õrizzék meg egy hétre, vagy az van, hogy õk maguk dealerkednek, vagy csak felhasználók... Mindig van olyan, hogy barátod, és azért kapsz, vagy azt gondolják, hogy ha most adnak, akkor majd máskor veszel is...
- Eddig még megúsztad ingyérbe?
- Persze! Nekem nem lenne péntzem, meg én nem is akarok, szóval nagyon drága is egy bélyeg.
- Mennyibe kerül?
- Az, amit mi próbáltunk ki az azt hiszem háromezer-ötszáz forint volt. Ezek nem olcsóságok. Ezt nem egyedül... elég veszélyes is lenne, négyfelé kell vágni.
- És hogy mûködik? Egyzser végighúzod rajta a nyelved, vagy szopogatni kell?
- Nekem azt mondták, hogy a nyelvem alá kell betenni, és akkor úgy hat.
- Hallotál-e más szerrõl, ami "szuper"?
- A kokainról hallottam, hogy az nagyon jó. De nem, nem, félek attól, hogy bármit felszívjak az orromba. Arról azt mondják, hogy nagyon fáj. Mármint a por felszívása. Fölmarja a nyálkahártyát. Énem szeretnék iylen dologkat, engem ez riaszt.
- Csak ilyen fájdalmas módszert ismersz?
- Nem, lehet vénásan is, de a tûtõl amúgy is félek, ...
- Ezek szerint a keményeb szerekkel szemben eleve védett vagy?
- Nem, én nem fogok heroint, meg ilyeneket... Vannak, akik majd egyszer ki akarják próbálni, majd az lesz a "karrierjük" csúcspontja, hogy a heroint kipróbálják...de én nem.
- Az AKG-ban van ilyen gyerek, aki megtervezte a drog-pályafutását?
- Igen, ez a legfelsõ szint, vagy a Crack...
- Mi a véleményed az ilyen gyerekrõl?
- Aki szép lassan, biztosan? Hát az attól függ, hogy van-e oka rá. Mert én úgy vettem észre, hogy vannak akik csak dilibõl csinálják. Divat lett. És akkor azt csinálják, hogy na, most én bélyegezek és kéthetente járok bélyegpartira, mert az buli. Ezek úgy vannak szervezve, hogy akkor öt-hat fõs társaság összejön és akkor egyre jobban elkülönülnek és ezt csinálják.
- Lehet szerinted kûzdeni ez ellen? Társadalmi szinten? Iskolai szinten? Vagy Te, mint egy barát, ha valaki komoly nagy bajba keveredik, akkor mit tehetsz?
- Inkább a barátok tudnak talán segíteni... ebben akorban sokkal jobban hallgatnak a barátok szavára. A szülõkrõl azt gondolom, hogy a legtöbbjük sznob ilyen szempontból.Tehát egyszerûen annyira ellene vannak, hogy meg se hallgatnak, ha mondasz valamit. És a gyerek úgyse bírja azt elmondani, hogy Úristen, a múltkor bélyegeztem, ... vagy nem tudom... mert ha ezt elmondja, ... Én sosem mondanám el a szüleimnek, bár én nem is vagyok abban a bajban, hogy el kellene, hogy mondjam.
- Itt ismersz olyan gyereket, akinek már nagyon el kellene mondania?
- Itt nem. Külsõst igen.
- Hallgat Rád?
- Ez attól függ, ha az ember át tudja törni a gátjait... Mert az ilyen gyerek mindig tele van falakkal. De ezt úgy nem lehet csinálni, hogy én vagyok a nagy lebeszélõ és akkor glóriával a fejem felett rohangászok a városban, mert találtam egy heroinost és leszoktattam róla.
- Ez nevetséges?
- Igen.
- És ha egy eléggé függõ ember nem találkozik egy ilyen kortárs segítõvel, és éppen meghal? Ez miért nem buli, kirángatni valakit ebbõl a szörnyûségbõl?
- Ahogy a legtöbben csinálják, úgy nem, úgy undorító.
- Miért, hogyan csinálják?
- A legtöbben úgy, hogy leülenek veled, és akkor most mesélj a drogozásodról! Szerintem a legjobb kortárs módszer az, hogy ha akarod, akkor úgyis kipróbálod, ha kíváncsi vagy rá, akkor a heroint is, ebben nem tudnak tényleg megakadályozni. És ha megakadályoznak, vagy beszélsz, vagy lebeszélnek, akkor biztos, hogy csakazért is. Én csak annyit mondanék, hogy egy állatság, amit csinálsz, és nézz magadra, hogy nézel ki, és beszélni kellene olyannal, aki túlélte ezt. Mert a halottakkal már nem lehet.
- Van egy közmondás, hogy az okos más kárán tanul. Ez nagyon jól hangzik, de mintha nem lenne igaz.
- Nem, tényleg nem...
- ..Tehát ha bármit elolvasol, bármit meghallgatsz, végül is nem jutottál elõbbre, mert Neked kell kipróbálnod?
- .. igen, és ha mázlid van, akkor nem szoksz rá, ha meg nincs, akkor...
- Téged mi véd ez ellen?
- Azt mondják, hogy a heroin az, ami már nem játék. Kipróbálhatod egyszer, de soha többször, mert azt már nem úszod meg. De más szerekkel is lehet gond, sosem fogod pontoan, hogy hol a határ. És ez a baj.
- És ha a hozzáértõ emberek azt mondják, hogy a határ még a nem elõtt van, akkor az elfogadhatatlan?
- Az emberek többsége ezt talán el is fogadja.
- Itt az AKG-ban milyen arányban élnak szerinted szerekkel a gyerekek?
- Nem tudom pontosan. Fûvel szerintem elég sokan. Bélyeggel már sokkal kevesebben.
- Mennyire vannak itt sokan akik rendszeres diszkólátogatók?
- Nem tudom.Szerintem nem sokan lehetnek. Kétféle ember van: az egyik jár, ezek olyan réverek, vagy talán csak divatemberek, a másik féle, akik összejárnak, hogy szívjanak, a sok unatkozó gazdag gyerek, akik csak kíváncsiak.
- Lehet, hogy mindegy, hogy ezzel foglalkozunk-e társadalm szinten? Mert vannak, akik úgyis kipróbálják, mert annyira szeretetéhesek és boldogságra vágynak, vagy olyan sok pénza van, vagy divamániás, és ez ellen nem lehet mit tenni? És hadd vesszen a férgese!? Aki belepusztul, annak az volt a sorsa, aki meg kikerüli, annak szerencséje van.
- Azt hiszem, fel kell nõni egy generációnak, aki kipróbálta és nem szokott rá. És ha szülõ leszek, akkor tudni fogom, hogy álljak hozzá a gyerekemhez, ha ebbe a korba kerül. Megmondom, hogy én is kipróbáltam, és nem mondom azt, hogy semmi cigi, semmi alkohol, semmi más...
- Cigizel?
- Igen.
- Alkoholt fogyasztasz?
- Havonta egyszer, ha van buli, akkor egy keveset.
- Tehát a szülõi ház azt mondja, hogy ne, mert nem egészséges, de Te azért csinálod, mert Neked jól esik. És azt gondolod, hogy Te majd a lányodnak valami jófajta technikával tudod majd közvetíteni...
- Igen, mert én nem azt mondom majd neki, hogy nem, nem, ... hanem azt, hogy próbáld ki, csak az Isten szerelmére nehogy túllõdd magad, nehogy olyan mebertõl fogadj el bármit is, akiben nem bízol és aki nem a barátod.
- Ez drogra igaz szerinted? Ismered azt a tantörténetet, hogy pistike nem dohányzik, de ott beszélget a klotyóban a barátaival. És akkor kipróbálja egyszer. És kipróbálja másodszor is. És mégegyszer. Aztán egyszercsak ráébred, hogy még csak elsõs a szentem, de már annyira vad dohányos, hogy gyakorlatilag minden szünetben ki kell mennie, mert addigra kiürül a szervezetébõl a nikotin, és muszáj szívni. Pedig õ csak kipróbálta.
- Na, jó, a cigi az más!
- Mert az nem veszélyes?
- Annyira nem. Na jó, tudom, a rák, de a cigi egy lassú folyamat...
- Azt mondják az orvosok, hogy enyhébb formában, de ugyanolyan függõség, mint más szenvedélybetegség, függõség, mint bármi hasonló. Mint a kávé, a tea, a kakaó...
- ? A kokó?
- Igen abban is van olyan hatóanyag, amire a szervezet így reagál. Te pl. a szüleidet meg tudnád gyõzni arról, hogy ne legyenek betojva, Te kipróbáltad, most már tudod, és nyugodjanak meg? Te védett vagy, mert gondolkodó lény vagy, tudod, hogy egy bizonyos használati mód mellett ez életveszélyes, Te azt nem akarod, Te csak kíváncsi voltál.
- És hogy elmondjam nekik?
- Hát?
- Nem. Akkor kezdõdne, hogy te jó ég kislányom, mit tettél, és az össze tanmese errõl szól, hogy én csak kipróbáltam és nincs megállás. Nem mondanám el. Kipróbáltam és kész.
- Neked olyan félelmed még sosem volt, hogy a szer hatása alatt olyan dolog történhet Veled, amit Te nem akarnál? Olyan társaságba keveredsz, ahol három embert ismersz, négyet meg nem. Akik négyen nem jó emberek. Annyira mindenképpen, hogy a szer hatása alatt olyan méltatlanságokra képesek, ami mások kárára van. És ez az alkohol hatására is igaz, csak ott már kicsit elszunnyadt az ilyesfajta éberség. Hogyan számolnál el egy ilyen félórányi filmszakadással, amikor nem tudsz Magadról, mert pl. a kokain hatása alatt vagy?
- Ha pl. a kokaint próbálnám ki, akkor csak olyankor tenném, amikor nagyon éber állapotban vagyok. Mondjuk nem tenném meg úgy, hogy ott van még húsz ember, a szer hatása alatt. Volt egy barátnõm, aki úgy próbálta ki elõször, hogy közben egy fiú, aki pszichológusnak készült, az ott ült mellette, elétett egy lapot és mondta, hogy rajzoljon.
- És mérték a hatást?
- Igen, és borzalmas dolgok jöttek ki.
- Nem lehet ilyen rajzhoz hozzájutni?
- Nem tudom, ennl a fiúnál van, talán.
- Utol lehet õt érni?
- Nem tudom...
- De hát pszichológus, csak van valami címe...
- Nem, õ csak egy barát volt, aki pszichológusnak készült.
- Szokásommá válik lassan, hogy feltegyem a kérdést: az AKG jó terep ehhez az életvitelhez?
- Nagyon!
- Miközben hallok más iskolákhoz, ahová a terjesztõk már be is jutottak, a rendszer részei, idáig is eljutottunk? Ide bejönnek úgy anyagok, hogy vannak gyerekek, akikhez mindig lehet fordulni?
- Vannak gyerekek, akikrõl mindenki tudja, hogy mit árul, mennyiért, milyen minõségût. És akkor oda kell menni hozzá... ...persze nem úgy kell elkézelni, hogy odamegy a tök ismeretlen Pistike és akkor kérhet, kaphat bárki bármit, vannak állandó vevõi és azok tudnak tõle vásárolni.
- Te tudsz ilyen gyereket itt az AKG-ban?
- Passz.
- Errõl Neked mi a véleményed? Azt gondolom, hogy ha valaki dohányzik, kiül az ablakba, akkor mást nem zavar vele. De ha már megkínál egy diákot, akkor már árt neki. A jog, úgy vélem, helyesen rendelkezik, amikor kimondja, hogy amikor Te szívod, akkor (fújod, belövöd magadba) ez gyakorlatilag a Te magánügyed, ebbe mélyen nem akarnak beleszólni, ami Neked ekll, ami így van Nálad, azt enyhébben ítélik el. Ellenben, ha terjeszted, akkor kegyetlenül elbánnak Veled. Ezzel mennyire értesz egyet?
- Amitõl én is undorodok az az, amikor vannak olyan húsz éves hapsik, akik azzal szórakoznak, hogy 13-14 éves fiúkat és lányokat szoktatnak rá, de amikor ez a suliban van, és X., vagy Y ad el füvet, és pénzért, akkor aki venni akar, az úgyis megszerzi valahonnan, és akkor itt legalább ismeri õt és megbízik benne, nem az utcai árustól, aki úgy átveri, mint a sz..t.
- Miért érzem úgy, hogy ezek csak ál-ön-megnyugtatások? Mert aki itt adja el, az honann szerzi be? Nem egy utcai terjesztõtõl?
- Nem, mert ott van egy felsõbb terjesztõ. Jó, õ is egy dealertõl szerzi be, de az egy komolyabb valaki, mint az utcai terjesztõ. Az utcai emberektõl soha! Ezért van az, hogy akinek kell, annak mind megvan a saját embere, és csak attól vesz.
- Ezek az anyagok rendszerint iskolán kívüli rendezvényeken fogynak el. Avagy Te láttál már itt bent gyereket, aki "magán kívül" volt?
- Nem jellemzõ, legfeljebb a dohányzóhelyen elfogy egy-egy cigi.
- Itt nem számít rosszpontnak, nem esik negatív társadalmi megítélés alá, ha valakirõl tudni lehet, hogy valamilyen anyagot fogyaszt?
- Nem ítéljük, maximum sajnáljuk kicsit, vagy mondjuk, szegény Zsuzsika hetente bélyegezik, de ...
- Az a hetente, az már sok?
- Nem, a sok az a naponta három.
- Van ilyen?
- Van, bár aki már itt tart, az már nagyon kemény, az talán már halálos...
- De itt ilyen napi rendszerességgel használó... ennyire lecsúszva még nincs senki közülünk ...?
- Nincs, szerintem nincs.
- De látszana rajta, ha lenne?
- Ez a szint már igen...
- Szóval heppi gyerekeink vannak. Hát, legyen ennyi...

Vissza a tartalomhoz