e-mail

---------------------
Te, mond! Igaz, hogy a Lauderesek igen nagy narko-fogyasztok, s hogy ott egy rendes hazibuli el sem kepzelheto valami drog nelkul? S hogy diszkret eloszto is az az iskola? Nagyon megrettentem, amikor ilyet mondtak itt a gyerekek, de hat, van ilyen... Remelem, Neked eleg sok eszed van, hogy nem vagy rabja valami ilyen anyagnak...........???????????
Hát erre igazán nem tudok, vagy nem akarok mit mondani... De tény hogy igaz. Elég sok Lauderes ismerõsöm van, és nagyrészük tényleg él a "cuccal". Szoval ez nem jelenti persze azt, hogy mindenki, de például az egyik barátnõm (15 éves!!!) körülbelül 20 fõs osztályában, a füvet kipróbálta talán csak egész kicsivel kevesebb mint a fele, aki elég gyakran csinaálja olyan négy-öt fõ, és aki rá van szokva olyan két személy körülire tehetõ. A legszomorúbb szerintem mégis az, hogy ezt a tanárok nem veszik észre, de nem csak a Lauderben(!!!). Egy volt barátom, például tesin szívott be, majdnem meghalt, fetrengett a földön, tulajdonképpen közel állt ahhoz hogy széthányja a belét, és egy arrajáró tanár se szarta le, hogy mi a frászt csinál a földön ha érted. Aztán meg biztos meséltem már, hogy eleinte az Aranyba jártam. Na oda ment egy másik osztályba egy általánosos osztálytársam. Múltkor, mikor találkoztam vele, és kérdeztem hogy mi is van a suliban, totálisan megdöbbentem, esküszöm. Ilyeneket mondott a srác, hogy nap mint nap beszívva járnak suliba, meg van hogy suli közben történik az action, és egy tanár se veszi észre, érted???!!! Egy se! De egyébként a József Attilában is, a Petõfiben is, Toldiban pedig talán még a Laudernál is jobban megy a dolog, de asszem a listavezetõ mégiscsak a Városmajor. Nem tudom. Persze tudod, szerintem ezt kerülete, és környezete válogatja, és szüli. Talán azért ilyen elterjedt éppen ezekben, mert rengeteg "gazdag-gyerek" jár oda, aki unja magát, vagy unja az életét. FÛ! GYEP! ZÖLD! Tudod, van egypár ismerõsöm aki füvezik, de szerintem kiemelkedõen nem jellemzõ annyira pont a Lauderre a dílerkedés. Ezek a fazonok össze-vissza vannak. Talán minden osztályban van belõlük. Az enyémben is van. Mindenütt. Az a legrosszabb, ha nem tiszta az anyag ha érted. Ha még tapasztalatlan vagy, vagy mit tudom én, és veszel 1g-t és az nem tisza. Hát akkor aztán szarban vagy. Persze Te nem jössz rá, hogy mivel van átitatva, hogy opiummal, vagy mit tudomén, érted. Szoval tudnod kell, hogy milyen az anyag minõsége, és hogy tényleg megér-e annyit, amennyiért fosztják. Egyik ismerõsöm folyamatosan teafiltert ad el. Szegény köcsög egyszer úgy le fog bukni... Aztán meg van egy másik ismerõsöm, aki a szobájában termeszti, meg egy másik, aki a nagymamája kertjében az üvegházban, vagy franc tudja hol. Szoval ehhez érteni kell. Meg benne kell lenni egy fajta hákózatban. Ismerni kell, hogy kit lehet, és nem lehet átverni, kitõl kell félni, meg minden. Én nem vagyok narkós, esküszöm. Ez egy faszság, már elnézést. Azt elismerem, hogy cigi az oké, de ez a füvecske valahogy nem jön be. Mondják a menõ tagok, hogy a mai fiatalság, csak szívja a füvet. és zenét hallgat, és mindenki nagyon menõnek érz magát, amikor a legutóbbi flashbackjérõl beszélhet, vagy a fantáziájáról... Szóval, meglepõ. Eltudom képzelni, ahogy megemlítik a tanárok az igazgatónak az "iskolában a füvezés"-t. Egybõl hátraesik a székén, és egy pohár vizet kér. De az a gond, hogy ezt nem lehet megállítani. Szóval ezt nem lehet. Egyébként ez én szilveszteri házibulimon egy gé fû nem volt. Rémesen sokat írtam már, és tulajdonképpen semmit. Na jó. Csao,
Hát ott is???!!! Most már mindenütt??? Ez olyan jó lehet hogy van egy ilyen tanár mint Te, aki a biztos "lelki patyolat", neeem?! Az AKG-ban is totál elkeseredett fazonok járnak... Persze ezt nem lehet általánosítani. De azért érdekes, hogy mostanában mindenki öngyilkos akar lenni. Néha olyan érzésem van, mintha igazából csak megjátszaná magát egy-két ember, és úgy csinálna mintha neki olyan istenverte szar lenne, hogy mindenki sajnálja. Meg lejár a Moszkva térre lejmolni, miközben a szülei átlag ötszázezres fizetést kapnak havonta... szóval érted. Néha sántít a dolog. Mintha divatba jönne a nyomorultság, hogy legyen megérdemelt a sajnálat, és legyen kiérdemelt a marihuana. Persze ezeknek a neo-gazdag gyerekeknek is nehéz lehet azért... Talán náluk tényleg jogos az elkeseredettség, nem tudom. Hát képzeld el. Rettentõ gazdag vagy, milliomos, vagy mit tudom én, közben meg egy-két osztálytársad a tankönyveket alíg birja megvenni. Náluk nem is tudom, valamilyen "érzelem-hasadás" léphet fel, nem?! Szülei nagy polgári élete, és mások létminimuma között óriási hézag van. Mit csináljon? Hogy eméssze meg? Pénze van. Fûre is. Hááát?! Vagy öngyilkosság? Szoval ez már rég nem reneszánsz, hogy a boldogság megtalálása legyen divat, vagyhogy mindenki a romantikus verseknek éljen. Asszem a divathullám a "herkó-soványság", a fû, az alkohol, a cigi... Egyébként a cigi "divatja" szerencsére már eléggé kezd lefutni. Erre az egész cigi dologra meg nem tudom mit mondjak. De vajon ez is kötelezõ-e? Én dohányzom. És õszinte leszek, nem tudom miért. Persze-persze, vannak rá jó kis kifogásaim nekem is, de nem döntõ erejûek. Az meg hogy jó, és hogy nyugtat nem elég érv ahhoz hogy szívjam ezt a szart. De rabul ejtett. Totálisan. Egy bizonyos szempotból már nem vagyok szabad. Én már hatszor próbáltam kábé leszokni, de nem megy, érted?! Nem tudom megcsinálni, pedíg nagyon akarom esküszöm. Folyamatosan elhatározok dolgokat, amiket elhagyok az idõk folyamán, pedíg ennek tényleg véget kell vetni. Nem azért mert káros az egészségre, nem azért mert egy-két ember sandít rám miatta az utcán, hanem mert rohadtul nem akarom. Aztán vannak az ilyen (elnézést) balfaszok, akik iszonyatosan nagy tagnak érzik megukat ha elszívnak egy cigarettát, vagy beseggelnek szombatonként, vagy a mostani divatnak megfelelõen magukba nyomnak pár gé füvecskét. De szóval szerintem ez a cigi-dolog idegesség levezetésre jó. Legalábbis nekem bejött. Valamivel le kell vezetni. Egyik ismerõsöm mazsorettezik idegességében (szoval ilyen labdákat dobál egykézzel, kétkézzel), egy másik barátnõm futni jár, van aki ilyenkor elõvesz egy könyvet és egy más világba képzeli magát... megpróbálok cigi helyett írni. Az ember tele van gondokkal, kudarcokkal, feszültségekkel, tisztázatlan ügyekkel és befejezetlen vitákkal, szituációk keringenek benne mint a vér, amit valahogy le kell vezetnie, ki kell adnia magából. És az a kis kevés jó, öröm ami történik vele, elvész a többi negatív hatású dolog mögött. Popper Péter egyik elõadásán az örömrõl volt szó és a boldogságról. Milyen keveset is örülünk. Mesélte, hogy mikor még a kezdetek kezdetén, kis csíra korában, elment egyszer a pszichológusához, és a pszicshológusa a következõt kérdezte tõle. -Mennyit örül összesen egy héten. Azt mondta Popper, hogy eleinte nem is értette a kérdést, de aztán megpróbálta összegezni a boldog pillanatokat, és nagyot csoldálkozott az "összegen". Valami rohadt alacsony szám jött ki. És ha belegondol az ember tényleg csak egy-két percet örülünk. Nagyon keveset. És ez e kevés kis öröm mégjobban eltörpül a hatalmas gonosz mellett. Szóval kevés az öröm a szerintem a gyerekekben, kevés a kis életükben a siker, és egyre csak halmozódik bennük a rossz. Rossz, azzaz ballépés, megbocsáthatatlan dolgok, mondjuk összeveszés egy családtaggal, vagy mittudom én.
Szóval visszatérve a tegnapi második befejezetlen levélhez: ez így nem lehet neked valami könnyû, mi?! Egyfelõl a bizalmasuk vagy, másfelõl meg szerintem egy nem létezõ szerzõdés szerint kötelességed lenne tenni valamit, nem?! Valamit, ami igazából jóindulat lenne, de õk átverésnek, hazugságnak, vagy elárulásnak vélnék felfogni azt a bizonyos cselekedetet... Te megkérdezted tõlem, hogy mit tennék, ha a legjobb barátnõm drogos lenne, nekem elmondaná, viszont a lelkemre kötné, hogy hétpecsétes titok, senkinek egy szót se! Szóval azt hiszem hogy ez teljes mértékben attól függne, hogy az a legjobb barátnõm nekem mennyire is a legjobb barátnõm. Ha egyértelmûen a legjobb, akkor természetesen (a szülei kivoltától függõen) elmondanám valakinek, úgy értem hogy valakinek, hogy ha a szülei kilátástalanul nem értenék meg, hát egy jó tanárnak, vagy osztályfõnöknek, vagy ilyesmi, érted. És természetesen, ha nem annyira jó, akkor rá hagyom. Csináljon azt amit akar. Persze mondanám neki, hogy szokjon le meg minden, de valószínüleg nem érnék el nála túl sokat. Ha õ ezt így akarja, ha õ így akarja elbaszni az életét, csinálja. Nekem tulajdonképpen semmi közöm hozzá. Max megadom neki a DROG STOP telefonszámát. ;-) új téma a láthatáron. Kapcsolatok. Mit nevezünk legjobb barátnõnek? :-) Szóval nem tudom mit tennék. Asszem a legjobb barátnõm a legjobb barátnõm, és köpnék. De a Te esetedben. Tényleg elég nehéz helyzet. Fõleg azért amit Te mondtál, ha tényleg elszúrnak valamit. Szóval... Nem tudom. Kérdezd meg tõlük hogy mit tegyél. :-) De igazából nincs jogod helyettük dönteni, úgy értem ha tetszik nekik ez az egész, és nem akarnak ki szállni belõle, ha így akarják folytatni, szerintem tehetetlen vagy. De, ha olyan valakivel beszélõviszonyban vagy a témával kapcsolatban, aki pédául csak magának nem meri bevallani, hogy le akar szokni, vagy egyszerûen nem tudja elhatározni mit tegyen, annak segíthetsz, érted. De szerintem döntsék el õk mit akarnak. Én is utálom, mikor a cigivel cseszegetnek, hogy hogy vehetem a kezembe meg mit tudom én, szoval azt utálom. Legalább is utáltam. Merthogy mostmár én is egyetértek velük, csak nem tudok mit tenni. Érted?! Senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy én mire vagyok rászokva, és mire nem, és mirõl akarok leszokni, és mirõl nem, szóval ez az lén dolgom. Bár van itt is egy bibi, hogy egy két ember ugyebár a Te esetedben a füvet a társaság kedvéért csinálja. Egyszerûen nem tudok mit mondani. Fogalmam sincs mit csinálj. Csá, csá, Anna

Vissza a tartalomhoz