| --------------------- |
"Elviselhetetlenül rigolyás, szerelemes regényeket
író agglegény kénytelen-kelletlen meleg szomszédja
pesztrája lesz és felszolgálónõkkel
is flörtöl."
Mondjuk ennek az ismertetõnek elolvasása után
igen messzire menekültem volna minden filmszínháztól,
ahol ezt a filmet vetítik.
Szerencsére láttam már filmet, amiben Jack Nicholson
játszott, s a bemutatót is, amibõl amúgy nem
szoktam messzemenõ következtetéseket levonni, hiszen
egy rendes filmklip igyekszik egy dögunalmas filmbõl is úgy
vágni-villogtatni, hogy egy álmos kisvárosi történet
is léleknyomorító horrornak tûnjön, mert
ugye a kedves nézõt be kell csalogatni a vetítésekre.
Kiváló mozit láttam ezúttal.
Ajánlom mindenkinek, aki még csak tanulja az emberi viszonyokat.
Ajánlom annak, akit megõrjít a kényszeres
rend.
Ajánlom annak is, aki nem bírja a rendetlenséget.
Ajánlom annak, aki túl tud látni az amerikai csöpögésen,
nyálon, amivel õk szinte mindent be tudnak kenni.
Ajánlom annak, aki 1998-ban, vagy késõbb az ELTE
pszichológia szakára akar felvételizni.
Ajánlom mindekinek.
Legfeljebb lesz, aki csalódik. Csalódik, mert az éppen
ilyen lehetetlen nagybácsijánál töltötte
negyediktõl nyolcadikig minden nyarát, amíg a szülei
Balin nyaraltak, s így számára csak hétköznapi
leírása egy hétköznapi történésnek.
Csalódik, mert velejéig ismeri a kényszerbetegségek
minden velejáróját, könyvespolca telistele patológiai
leírásokkal, vagy szülei neves ideg-elme szakorvosok.
De azért J. N. kicsit mégis más kényszerneurózist
produkál. A szakkönyvek unalma helyett élõ, nagyon
is emberszabású ez a pasi, ahogy kínosan ügyel,
hogy a járdán még véletlenül se lépjen
repedésre, kockaköveket elválasztó dillatációs
hézagra, szobákat elválasztó küszöbre.
Vicces, ahogyan kikerül minden testi érintkezést az
utca plebejusával, nehogy hozzáérjen valakihez is,
miközben leborít, fellök, elsodor mindent és mindenkit,
aki mégis az útjába kerül.
Nem hiszem, hogy létezik ma Magyarországon olyan újgazdag
zöldzakós, aki tudna glicerinszappanból annyit bespájzolni,
ahogy ez a manus mos kezet: forró víz, szappan kibont, celofán
a szemetesbe, három dörzsi a tenyerek között, szappan
a szemetesbe, lemos, majd újra,... szappan elõ,... kicsom.,...
két dörzsi,... kidob...
S mindeközben fáin szerelmesregényeket kopogtat
egy Pentiumalapú cyberírógépen. A szöveget
oly mély átéléssel ötölve ki, hogy
minden saját szeme is könnybelábad eközben. Nemkülönben,
ha roskadthangú bécsi rövidzongoráján
kísérve énekét idejétmúlt lírai
nótákat kornyibál.
Ebédelni egy viszonylag jól szituált étterem
egyetlen asztalánál képes, s amikor ott két
rém szimpatikus ortodox fiatalt lát traccsolni az õ
ebédidejében, akkor kiborul a bili. Alig leplezett antiszemitizmussal
ûzi el õket, hogy végre elõvehesse a steril,
fröccsöntött mûanyag eszcájgot kis neylonzacskójából,
amit aztán kínos alapossággal helyezget, amíg
mértani pontossággal alkalmassá válnak maguk
közé fogadni egytálételét. Igen, mindig
ugyanazt. Hat tojásból rántottát, sült
burgonyával, Bacon szalonnával.
Nem lehet nem elhinni, hogy ilyen lehetetlen pasi létezik a
Földön.
Van a fimben még egy nagy alakítás.
Helen Hunt számomra új felfedezés. Nem bombázó
õ, hanem a természetes emberi szépséget megtestesítõ
nõ, aki egyedül neveli gyerekét. Felszolgáló
abban az étteremben, ahová Jack ebédelni jár,
azzal tüntetve ki a fiatalasszonyt, hogy csak tõle fogadja
el a felszolgálást, senki mástól. Helen "normális".
Abban az értelemben mindenképpen, hogy kûzd -születése
óta asztmás- fia mindennapjaiért, hogy végigrobotolja
az amerikai alsóközéposztály hétköznapjait,
s még olyan õrülteket is mosolyogva kell megtûrnie,
mint ez a kényszeres, tajtékzó, üvöltözõ
õrült, aki nem mulasztja el, hogy nap, mint nap odamondjon
valami szörnyû "bókot".
A film egyetlen gyenge pontja itt van talán: a zseniálisan
kitalált szereplõket össze kell hozni, ami kényes
feladat. Annál is inkább, mert ilyen szélsõséges
esetekben csak valami "csoda" segíthet, s ez a scripter-i
beavatkozás késélen táncolás a hitelesen
valószerû és a festett giccs között. Aki
ezt meg tudja bocsátani a filmírás mesterségének,
az jól fog szórakozni.
nem tsók
|