Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa

---------------------
Érdekfeszítõ könyv látott tavaly napvilágot.
Igaz, könyvesbolti forgalomban nem kapható, csak véletlenül találtam rá én is, kaptam kölcsön.
Elsõs gimnazistáknak talán nem is ajánlanám, de úgy érettségi környékén már jelenthet olyan ismeretanyagot, amivel már talán jól fogunk bánni.
Feldmár magyar pszichológus Vancouverben. 1992-ben elõadássorozatot tartott Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, " A tudatállapotok szivárványa" címmel. Lenyûgözõ stílusát, megnyerõ személyiségét nem lehet betûkbe írni, de nagyon sok átjön mindabból a sajátságos világlátásból, ahogyan õ felépítette tér- és környezetérzékelését.
Magam már megtanultam, hogy egy könyvet az utolsó oldalon illik fellapozni, esetleg a tartalomjegyzéknél.
Tizenegy tételbe szerkesztették az elõadássorozatot, amelybõl most címszavakat idézek, a teljesség igénye nélkül:
A szavak szerepe,
Hipnózis szülõ és gyerek között,
Van-e elmebetegség?
Ki a normális?
Szeretünk-e félni?
Két hopi és egy kígyó,
LSD a pszichológiában,
A sejt bölcsessége,
Van-e idõ?
Homoszexualitás és kultúra,
Börtön-e a Föld?
LSD és terápia,
Szerelem és rabszolgaság,
Set és setting,
Álmodozás és imagináció,
Miért jó depressziósnak lenni?
Ellenség-e a gyerek?
Az álom rétegei,
A petesejt félelme,
Hipnózis-e a szerelem?
Születés abortusz után.
E felsorolás tán nem mutatja, hogy nem egy beketyózott lélekkuruzsló kábította a jónépet. A könyv valójában egy szemináriumsorozat szerkesztett változata, ami ugyan elõadás volt, de mégsem csak az. Sok diák kérdezett, szólt közbe, élõ csevej volt, semmint ellentmondást nem tûrõ kinyilatkoztatás.
Elsõ olvasatban lenyûgözõ minden oldal. Félelmetes szellemi cikázás élet és halál, boldogság és elmeháborodás, szerelem és a hétköznapi nyomor között. Mindezt magával ragadó stílusban.
Ébresztõ! Mondja Feldmár minden oldalon, de mindig másképpen:
"Engem már kora gyerekkoromban nagyon érdekelt a hipnózis, de soha nem azért, hogy valakit hipnózisba vigyek, hanem azért mert én akartam fölébredni. Hypnos görögül alvást jelent. Hypnos Thanatos öccse volt. Thanatos a halál, tehát az alvás a halál öccse. Abban a pillanatban tehát, amikor hipnózisról beszélünk, egyúttal a halálról is beszélünk. Engem azonban nem altatni kell. Altatni könnyü. Felébredni nehéz. Ha pedig az ember felébred, nagyon nehéz vigyázni arra, hogy ne aludjon el újra, pláne akkor, ha mindenki el akarja altatni. Ha mindenki altatót énekel."
S csakugyan, minden szülõ úgy van vele, hogy a gyerek az aludjon. Etetés, tisztába rakás, és alvás..."minden szülõ azon munkálkodik, hogy minél elõbb elaltassa a gyerekét, és minden gyerek fel akarja ébreszteni a szüleit", mihelyst hajnalok hajnalán kinyitotta a szemét. És tényleg így volt. Így van.
Csak a többedik újraolvasásnál kezdtek kétségeim lenni, amire amúgy sûrûn bíztat is a "tanár úr". Ami a leginkább gyanús, a minden tételben feltûnõ utalás, érvelés az LSD fogyasztása, helyesebben a felhasználása mellett. Ez sem igaz így. Helyesen talán úgy lehetne leírni, hogy Feldmár a praxisban használja e szert, kontrollált, laboratóriumi körülmények között, s eredményei nagyon érdekesek. S mint tapasztalt ismerõje ennek a terápiának, sõt: mint fogyasztó veszi védelmébe a lyzergsavat. Az anyag felfedezésérõl így ír:
"Ha már beszéltem az LSD-rõl, beszélnék kicsit többet. 1940-ben, úgy emlékszem, úgy emlékszem, hogy akkor fedezték fel az LSD-t, amikor születtem. Egy Hoffmann nevezetû ember Svájcban kisérletezett valamin, nem is tudom min, de összeállított LSD-t, ami nem csak szintetikus, mert egy penészben található, amit ergonnak hívnak. Ez a rozspenész, ebbõl csinálta az LSD-t.Ez tehát egy étel. Ha a rozsból lehet kenyeret, akkor a rozspenészbõl lehet LSD-t csinálni. És fõzni is kell. Úgy látszott, nem volt jó,állatokon kipróbálta,de nem nagyon érdekelte, s aznap, amikor hazabiciklizett - biciklin járt haza a laboratóriumából -, úgy félúton elkezdett hallucinálni, a fák elkezdtek hullámzani, a föld megnyílt elõtte, s nem tudta, hogy mi van vele.Gyorsan hazament, lefeküdt az ágyba, és ott hallucinált vagy négy órát...
...A másik hely, ahol LSD-t lehet találni, a szülõ anya. Van a szülésnek egy késõi része, ahol nagyon sok nõ - nem mindenki, de sokan - úgy érzi, mintha megbolondult volna. Nem tudják, hogy most szülnek, vagy õk születnek, nagyon összekeverednek az élményeik. Ilyenkor jó, ha valakinek megfoghatja az ember a kezét, ha valaki lélegzik vele, mert a szülõ nõ ekkor elfelejti, hogy lélegezni kell. Ez azért történik, mert az LSD-hormon emlékezteti a szülõ nõt a saját születésére."
Komolyan zavarba hoz minden adata. Feldmár az LSD-t például nem nevezi kábítószernek, terápiás segédeszközként alkalmazza. nagyon pontosan mért adagokat használ egy-egy alkalommal, és a trip segítségével hatol páciensével a lelki történések szintjeire, hogy feloldást találjanak a nyomasztó problémákra.
A címszavakból, idézetekbõl is látszik, hogy az élet, a gondolkodás, az emberi vágyak, félelmek, örömök minden pillanatáról van véleménye ennek a korántsem öreg, de bölcs embernek. A vicces az, hogy minden szava és annak fordítottja is megáll a lábán. De erre csak az utánolvasáskor jöttem rá. Bizonyára fészket vert bennem szkepticizmusa, mert miközben elfogadhatónak érzem, amit mond, megjelenik bennem a vélekedés ellenkezõje is. Magam könnyen elfogadtam már régebben azt a lélektani leleményt, hogy nem nagyon vannak ömagukért való betegségek, mind valami lelki baj testi jele, tehát csak akkor van gyógyulás, ha a lelki sérülést ápoljuk. Persze lehet ezt Kalmopirinnel is, de csak akkor mûködik, ha megfelelõ hittel nyelem a tablettákat, mert valójában placebóról van szó, még ha nevet is adtak a pirulának.
Feldmár rátesz erre egy lapáttal, s azt is kijelenti, hogy maga a megfoganás, a méhen belüli élet is, de leginkább a szülés is okoz bennünk "valamit". Nem nevezi ezt az állapotot betegségnek (egyáltalán, nagyon óvatosan kezeli ezt a kifejezést), de tudatosítani igyekszik, hogy a petesejt már az elsõ osztódás pillanatától kommunikációra képes. Elemi, sejtszinten is információt gyûjt és visszajelez. Ha lehet is benne egy kis adag misztikum, meggondolásra érdemes, hogy hiszen miért is ne lehetne hatással a magzatra, ha nem akarják õt? S ha ezt elfogadom, akkor innen már csak egy ugrás addig a hitig, hogy egy elabordált kistestvér üzenetet hagy maga után leendõ testvérének.
Hátborzongató.
Minden oldalról nem idézhetek, nem marad más, mint a bíztatás: aki kételkedni akar megkeményedett hiteiben, annak segít a tudatállapotok szivárványa.

Vissza a tartalomhoz