Iskolabíróságról

---------------------
Horn Györgytõl
Szûcs Tamástól
Részlet a legújabb ebihalból:

Iskolabíróság

Az igazságszolgáltatás legfelsõ döntéshozó szerve az AKG-ban az Iskolabíróság. Döntéseinek egyetlen korlátja a kuratóriumi vétó. Ebben az esetben közösen választott, külsõ természetes, vagy jogi személy döntése a végleges döntés. Az Iskolabíróság tagjai a kisiskolák diákjai által választott egy-egy diákbíró, a kisiskolai szülõi értekezlet által választott egy-egy szülõbíró, az iskola dolgozói által válaszott hét dolgozó, valamint a kuratórium nem pedagógus, nem szülõ és nem diák delegáltjai. Az Iskolabíróság tagjait az iskolával való jogviszony tartalmáig, de legfeljebb hét évre választja. Az Iskolabíróság vezetõje a pedagógiai vezetõ, aki azonban nem rendelkezik bírói jogosítványokkal. Feladat az Iskolabíróság mûködési feltételeinek megteremtése, az adott ügyben bíráskodó négy bíró kiválasztása.

Az Iskolabírósághoz bármelyik iskolapolgár vagy intézményi szervezet fordulhat, aki bármely ügyben - pedagógiai, képzési, munkavállalói, gazdasági stb. - az érvényes nevelõtestületi döntést megváltoztatni kívánja. A beadványt benyújtónak, ill. az ellenérdekû feleknek joguk van a kiválasztott bírákkal szemben kifogással élni, s új bírákat kérni a megválaszott bírók közül. A pedagógiai vezetõ köteles egy alkalommal a kifogást figyelembe venni és új bírót kijelölni. Az adott ügyben a négytagú bíróság elnököt választ, aki az eljárást végigviszi. Az elnöknek a döntéskor - szavazetegyenlõség esetén - minõsített szavazata van. Az Iskolabíróság ügyrendjét, szabályait maga határozza meg.
Szûcs Tamástól
A tanár úr szerint mire való az iskolabíróság?
Elmételileg arra, hogy ha egy iskolapolgár a nevelõtestület valamely rá vonatkozó döntéssel nem ért egyet, akkor ez a legfelsõ fórum, ahova fellebezhet.
Ez azt jelenti, hogy ha egy diák egy tanár döntésével nem ért egyet, akkor elõbb a nevelõtestületnek kell döntést hozni az ügyben és utána esetleg jöhet az iskolabíróság?
Nem feltétlenül. Elképzelhetõ, hogy a nevelõtestület átadja ezt a jogot, mondjuk az évfolyam patrónusi közösségének, vagy ha szakmai kérdésrõl van szó, akkor a munkaközösségnek, de alapvetõen elõbb valóban ez a döntési folyamat. Ez persze az AKG-ban azt jelenti, hogy ha valamilyen gond, vagy probléma merül fel, és mondjuk a patrónusi testület csinál egy döntést, akkor ezt többszörösen végig szokták beszélni az érintéttekkel a döntés elõtt is és utána is.
Az AKG-ban még nem volt összehívva az iskolabíróság. Tanár úr szerint miért nem?
Jó kérdés. Én úgy gondolom, hogy az utolsó két-három évben is volt olyan komoly történés, mondjuk így "ügy", amivel kapcsolatban akár tanár, akár diák fordulhatott volna iskolabírósághoz. Az, hogy nem fordult vagy jó, mert azt jelenti hogy valamilyen úton-módon megoldódtak ezek a problémák, vagy baj, mert lehet, hogy ezek a konfliktusok elmérgesednek a mélyben, egy gennyes seb keletkezik, ami elõbb-utóbb kiszakad. Vagy nem szakad ki, mert az illetõ leérettségizik, mert elmegy.
Én úgy tapasztaltam, hogy az AKG-ban az a fenyegetés, hogy feljelentelek az iskolabíróságon, körülbelül olyan komolyságú, mint az, hogy elvisz a mumus. Mi ennek az oka? Nem lehet-e az, hogy egyszerûen nincs eléggé propagálva az iskolabíróság léte és funkciója?
Az nagy valószínûséggel igaz, hogy az emberek nincsenek egészen tisztában azzal, hogy hogyan és milyen módon lehet feljelentést tenni az iskolabíróságon, pedig ha valaki szeretne, egyszerûen csak oda kellene mennie a pedagógia vezetõhöz és szólnia neki, és onnantól kezdve a pedagógiai vezetõ feladata lenne ennek a dolognak a lebonyolítása. Ismerve az AKG-t, persze el tudom azt képzelni, hogy ilyen mondta már elhangzott akár közvetlenül a pedagógiai vezetõnek címezve, csak akkor mindig beindulnak ezek az AKG-s problémamegoldó módszerek, hogy üljünk inkább le és beszéljük meg. Holott lehet, hogy jobb lenne iskolabírósági ülést tartani. Jelzésértéke lehetne.
Egyáltalán ez az egész szervezet megvan? Ha bárki most össze akarná hívni az iskolabíróságot, meg tudná tenni?
Elvileg igen. Minden évfolyamnak meg kéne hogy legyen a saját iskolabírósági képviselõje és ezek közül válaztaná ki a pedagógiai vezetõ azt, aki a diákságot képviseli. Gyakorlati akadálya tehát nincs a dolognak. Nem azért nem ült eddig még tehát össze az iskolabíróság, mert csak papíron létezik. Persze lehet, hogy van olyan évfolyam, ahol nincs megválasztva a képviselõ, de a bíróság mûködõképességéhez elég akár egyetlen legitim módon megválasztott diákképviselõ is.
Az AKG-ban tehát alapvetõen a nevelõtestület a döntõ szerv, amiben csak tanároknak van szavazati joga és az iskolabíróság csak a legvégsõ megoldás. Vagyis ha valaki egy csak tanárokból álló testület döntésével elégedetlen, akkor viheti az ügyet egy olyan bíróság elé, amelyikben már diák is van?
Igen. Ez furcsának tûnhet, de mindig, amikor valamilyen problémára keresünk megoldást, vannak olyan tanárok, akik egyáltalán nem a pedagógusok, hanem a diákok véleményét képviselik. Ezért tûnhetnek néha az AKG-ban a döntések túl liberálisnak.
Nem lenne formailag szebb, hogyha a döntéshozó szervben egyenlõ arányban képviseltetnék magukat a diákok és a tanárok?
Formailag lehet, hogy szebb lenne, tartalmilag viszont rosszabb. Mert a testület minden egyes olyan dologban is dönt, ami az iskolát érinti. Úgy gondolom, hogy a tanárok felelõssége az, hogy az iskola jól mûködjön. A diákok oldaláról nehéz lenne ezt a felelõsséget biztosítani.
Ha a nevelõtestület hoz valami döntést, ami egy vagy több diákot valamilyen módon elmarasztal, akkor az érintett diákoknak megmondják, hogy fellebezhetnek az iskolabíróságon?
Nem gondolom, hogy minden esetben felhívják a figyelmét.
Ez nem baj? Szerintem ez az egyik oka annak, hogy az iskolabíróságot nem veszik komolyan.
Lehet, hogy ez nem jó. De elvileg minden iskolapolgár abban érdekelt, hogy ismerje saját életterét, lehetõségeit. Vannak hozzáférhetõ dokumentumok, de oda is lehet menni bárkihez, és meg lehet kérdezni. Ezt szinte senki nem teszi meg. Hogy ez a patrónus felelõssége-e, azt nem tudom.
Miben különbözik az iskolabíróság határozata más AKG-s döntésektõl, azon kívül, hogy megfellebezhetetlen?
Abban, hogy ha az iskolabíróság hoz egy döntést, akkor azon nem lehet puhítani, azt nagyon keményen be kell tartatni. Úgy gondolom, hogy amikor valaki a patrónusával vagy a szaktanárral köt valami megállapodást, az puha forma. Újra elõ lehet hozni a dolgot, átgondolni, engedményeket kérni. Ugyanez persze igaz fordítva is, a tanár is kérhet engedményeket a diákoktól. De az elég röhejes lenne, ha az iskolabíróság hozna egy döntést, majd késõbb ugyanazt a dolgot újból elkezdené tárgyalni.
Mert a nevelõtestületben bárkinek joga van bármelyik kérdést újra felvetni. Ez az, amit az iskolabíróságban nem lehet megtenni.
Az iskolabírógásnak bármilyen döntéshez joga van? Hozhat-e például olyan ítéletet, amely ellenkezik az Ebihalban foglaltakkal?
Úgy gondolom, nem. Ugyanúgy, ahogy a közoktatási törvényben foglaltakat is. Tehát csak olyan döntés születhet, ami jogszerû, és ebbe bele kell érteni az AKG belsõ jogrendszerét is.
Horn Györgytõl
A tanár úr szerint mi az iskolabíróság szerepe az AKG-ban?
A dolog lényege, az, hogy az AKG egy személyességre törekvõ iskola, amelyik elvetett minden jogi szabályozást. Nincs eljárás, nincs jogvédelem, nincs szakszervezet, ha úgy tetszik nincs demokrácia. Ehelyett az emberek személyes viszonya, viselkedése szabályoz. Egy ilyen rendszerben nincs helye a jogi szabályozásnak. Csakhogy az ilyen rendszer a durva légkört is lehetõvé teszi. Senki nem védi meg a diákot se egy másik diáktól, se egy tanártól. Ezért beépítettünk a rendszerbe egy rendszeridegen elemet, ez az iskolabíróság.
Nem furcsa az, hogy az AKG-ban, ami egy liberális iskola, egy tanár-diák konfliktust egy olyan testületnek kell megoldania, amelyik csak tanárokból áll?
Tartós közhelyeink egyike, hogy az AKG liberális. Az AKG nem liberális iskola, hanem szabad, személyközpontú iskola. Liberális iskola az az iskola, ahol a jog és a törvény szabályoz és a diákok is részt vesznek a törvényhozó munkában. Ez az AKG-ban nem így mûködik. Azt kell mondani, hogy ez az iskola az elvek szintjén anarchista iskola. Ez azt jelenti, hogy vannak hagyományok, szokásjogok, de ezeket mindig újra és újra ellenõrzik, megváltoztatják, az esettõl, az érintettektõl függõen. Nincsenek szabályok, nincsenek meghatározott szankciók. Itt a diákoknak nagyon sok választási joguk van. Gondolj csak a patrónusválasztásra, a kupacválasztásra, a tanárválasztásra. Mindenbõl logikusan következik, hogy ha bármilyen döntéssel - legyen az patrónus-közösségi, nevelõtestületi vagy más - nem ért egyet, rengeteg lehetõsége van arra, hogy érvényesítse az érdekeit. Mindezeken kívül tudni kell, hogy az AKG tulajdonosi szervezetében vannak diákok. És ha valamilyen döntéssel nagyon nem ért egyet, akkor összehivathatja az iskolabíróságot, amiben egy diák tag is van.
Tanár úr szerint miért nem volt eddig még soha iskolabírósági ülés?
Ez tulajdonképpen nagyon pozitív. Szerintem ez azt jelenti, hogy olyan súlyosan nem sérültek senkinek az érdekei itt az AKG-ban, hogy erõfeszítéseket akart volna tenni az iskolabíróság összehívására.
A tanár úr szerint nem baj, hogy a nevelõtestületi döntések után nem közlik a hátrányosan érintett féllel, hogy fellebezhet az iskolabíróságon?
Nem. Olyan ez, mint egy család, ahol vannak persze jogi ügyek is, de nem az a normális, a hétköznapi. Mert persze fontos az, hogy a gyerek mit örököl, de csak akkor, ha az apa meghal. Fontos, hogy melyik fél mit hozott magával a házasságba, de csak akkor, ha elválnak a szülõk. De azért nagy baj lenne, ha a családban úgy hangzana el a mosogatásra való felszólítás, hogy "Ma te mosogatsz édes fiam, ezzel kapcsolatban fellebezni a gyermeki jogok nemzetközi szervezetének lehet."
Szerintem az iskolában minden évben van 1-2 olyan ügy, ami komoly problémának számít és nem születik jó megoldás. Nem lehetne valahogy megoldani, hogy az ilyen ügyek könnyebben jussanak el az iskolabíróságra?
De igen, biztos lehetne, de ne várja tõlem senki, hogy ezt én csináljam. Azt gondolom, hogy lehettek olyan ügyek, amelyek megérték volna, hogy iskolabíróságon tárgyalják õket. De a bírósági tárgyalásoknak saját nyelve van. Onnantól kezdve a dolog elemelkedne saját magától. Példastatuálás lenne belõle. Akkor már nem a konkrét esetrõl szólna a döntés, hanem valami fontosabb dologról, és ez baj lenne. Én úgy gondolom, hogy nincsenek fontos dolgok, csak konkrét dolgok vannak. Fontosabbak a lelkünk, az érzelmeink. Precedensértékû határozatot hoznának és onnantól kezdve a hasonló döntésekben ahhoz tartanák magukat. Lehet, hogy a jogi út nagyobb biztonságot jelentene a diákoknak, mert egyértelmûen meghatározná, hogy mit nem szabad, és miért milyen büntetés jár. De ha mindent megmondanánk, leírnánk, akkor nem lehetnénk tekintettel az adott emberre, helyzetre. Nálunk nem a rend szabályoz, hanem a személyiség. Mondok egy példát. Azt hiszem, semelyik másik iskolában nem tehetné meg egy iskolaújság azt, hogy minden hivatalos engedély nélkül, megszûrés nélkül leközli a döntéseit a nevelõtestületnek. Mi is megcsinálhattuk volna, hogy hivatalos engedélyt írunk, de akkor abba bele kellett volna írni, hogy milyen típusú döntéseket nem lehet nyilvánosságra hozni, és kinek kell ezt ellenõrizni. Ehelyett mi egyszerúen megbízunk az Istvánban, hogy tudja, mit lehet leközölni és mit nem. És tényleg tudja. Így mûködik tehát az AKG és ezért nem gondolom, hogy az iskolabíróságnak nagyobb szerepet kénne szánni.

Vissza a tartalomhoz