1. Az AKG gimnáziumi és szakképzést egyaránt biztosító középiskola.
2. Az AKG képzési programját a nevelésfilozófiai célrendszernek alárendelten alakítottuk ki.
   Az ezredvégén megváltozott az iskola szerepe. Alapvetően más lett az információhoz jutás módja, az iskola ma már nem a tudás egyetlen "vára", forrása. A tömegkommunikáció, a mindenhová eljutó számítástechnika, az internet idézőjelbe tette, megváltoztatta az iskola műveltségközvetítő, műveltséghordozó szerepét. A szakmai, képzési programunkban a lezárt ismeret megszerzésének elsődleges szerepét, a tudás megszerzését elősegítő motivációteremtés és a fejlődést szolgáló módszertani eszköztár kialakítása vette át. A pedagógusok pedig elsősorban nem mint a tudás hordozói, letéteményesei, hanem mint segítő, problémafelvető, feltételteremtő, értékelő szakemberek dolgoznak iskolánkban.
3. Az AKG-ban egységes alapú személyre szóló képzés folyik.
   Az AKG olyan szakgimnázium, mely az egységes tananyagon, tantárgyi követelményeken belül, a tanulók szándékainak, adottságainak, felkészültségének, munkabírásának megfelelő programokat, képzési irányokat kínál.
   Az egyes kurzusok, tantárgyak tervezése, tananyagainak, követelményeinek összeállítása során természetesen az egyes tanulóra vonatkozó szempontok csak elvi szinten jelennek meg. Mindenekelőtt a differenciált programok meghirdetésével, a kooperatív, differenciált módszerek tantárgyi programokba való beépítésével, az eltérő haladási ütem lehetőségének biztosításával, valamint a szintenkénti választás lehetőségével törekszünk az egyéni fejlesztésre.
   Külön szempont az egyéni, személyre szóló értékelési rendszer kialakítása, a patrónus és a szaktanár együttműködésével. Esetenként - időlegesen - a közös normák, követelmények személyre szóló ütemezését is lehetővé tesszük (gyorsítás, lassítás).
4. Képzési alapelvünk, hogy gyerekeket tanítunk nem tantárgyakat.
   Már a program kialakítása során is fontos elv volt, hogy olyan szakmai programokat alakítsunk ki, melyekben nem az a feladat, hogy a tanár azt tanítsa amit ő tud, hanem inkább arra törekedjen, hogy olyan módon alakuljon ki az egyes tevékenységformák anyaga, olyan módszereket válasszunk, melyekre a gyerekeknek szükségük van. A szándék megvalósulását erősen korlátozta a szaktudományok eltérő logikai rendszere, a pedagógusok másfajta szakmai, módszertani tapasztalata, valamint a változatlan kimeneti elvárások. Éppen ezért a tantárgyi programok tervezéséhez valamint a tanítási gyakorlathoz, a nevelőtestület megállapodott a szakmai rendezőelvekben.
   Eszerint a szempontok sorrendben:
• az iskola nevelésfilozófiai elvei,
• az iskola pedagógiai programja,
• a tanulók életkori sajátosságai,
• az adott tantárgy helye a képzés rendszerében,
• az adott tantárgy speciális szakmai követelményei,
• a tárgy módszertani, közvetítési igényei,
• a rendelkezésre álló feltételek,
• a tanulók személyes motivációi, adottságai.
5. Az AKG képességfejlesztő képzési anyagokat állított össze, melyben a hangsúly a tanulók iskolai tanulásán, a tanulói aktivitáson van. A képességfejlesztés legfontosabb eleme, hogy az egyes tantárgyblokkok, tantárgyak, tevékenységformák tananyag-kiválasztási szempontjaiban elsősorban a személyiségfejlesztési célok dominálnak, s csak másodsorban a megszerezhető lexikális ismeret. A képességet használt ismeretként értelmeztük. A gyerekeknek – amikor hozzánk kerülnek – 12 éves korukra öröklött, szerzett és kialakult adottságaik, tanult ismereteik vannak. A család, az általános iskola, a kortárscsoportok és más hatások már kialakították bennük a normák elemeit, vannak elképzeléseik, attitűdjeik, indítékaik és szándékaik. Képzési programunk alapvető kiindulópontja és egyben végcélja is ezeknek az adottságoknak a képességgé fejlesztése. A képzés középpontjában tehát az egyes gyerek áll. Olyan tevékenységi, szervezeti és munkarendet igyekeztünk összeállítani, amelyben a különböző gyerekek különböző adottságai – egyszerűen a hétköznapok során – képességgé válhatnak, direkt céltételezés, távlatos gondolkodás nélkül.
6. A mai iskola csak a kognitív adottságait tekintve az átlagosnál jobb, és – az egyféle tevékenységben – a tanítási órán együttműködő gyerekeket preferálja. Az ettől való eltérésben ma ellenérdekeltek az iskolák. Az AKG-ban képzési programunk alapköve az alternatív, egymástól szignifikánsan eltérő tevékenység- és ismeretrendszer, hogy az iskola alkalmas legyen a nagyon különböző gyerekek számára nyújtani nagyon különböző programokat. Az AKG ezért alternatív és ezért közgazdasági gimnázium egyszerre.
7. A képzés kiemelt céljai között szerepel a hagyományos műveltségnek és a modernizációnak az összehangolása. Ennek érdekében jelentősen megnöveltük a módszertani tárgyak arányát (pl. számítástechnika, internet, tanulásmódszertan kommunikáció, önismeret), a tradicionális tárgyakat pedig az ezredvégnek megfelelő technikai felszereléssel, differenciált tevékenységformákkal igyekszünk tanítani. Mindemellett kiemelt szerepet szánunk az olvasásnak, a hagyományos művészetek tanításának és gyakoroltatásának, az egyéni és kiscsoportos felfedeztető, forrásfeldolgozó módszertani eljárásoknak. A cél elérését külön segíti, hogy az AKG-ban kifejlesztett ismerethordozók elsöprő többsége gyakoroltató, forrásfeldolgozó, elsősorban eredeti szövegeket tartalmazó szöveggyűjtemény.
8. A képzés tartalma megfelel a NAT és az érettségi követelményeknek. Az AKG nem mást, hanem mást is tanít. De leginkább a sajátos pedagógiai rendszere a képzés módja jellemzi, s teszi olyanná iskolánkat mint amilyen.
9. Az AKG-ban több fokozatú, rugalmas képzés folyik, ahol az egyes tananyagok, tevékenységformák igazodnak a tanulók életkori sajátosságaihoz. A tanulók életkorának növekedésével nő az autonómia foka, a szabadon választott tevékenységek aránya, de egyben nő a tanulók kötelessége, felelőssége is. A különböző szakaszokban eltérő hosszúságú órákat tartunk, különböző a tanítási csoportok létszáma, eltérő a közösen feldolgozásra kerülő és az egyéni tanulást igénylő feladatok aránya, eltérő a szabadon választható kurzusok aránya. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a 12-14 éves tanulók más módon tanuljanak, mint a 18-19 évesek.
10. Az AKG képzés egész ideje alatt tanulói aktivitásra, kooperatív technikákra épülő pedagógiai módszerek különösen kiemelt szerepet töltenek be. Nagyon hangsúlyos eleme az AKG tanítási gyakorlatának, hogy nem lezárt, biztos ismereteket adunk a tanulóknak, hanem építve kíváncsiságukra, alkotóképességükre, egyéni és közös újraalkotására törekszünk a tananyagnak. Ezt a célt szolgálják a különböző tevékenységformák, az eredeti forrásokat felhasználó ismerethordozók, a problémaorientált tananyag-feldolgozások és a témahetek is.

Képzési idő:

6 - 8 év függően a tanuló választott programjaitól, szándékaitól.

1. Alsó középfokú szakasz 7-10. évfolyam

2. Felső középfokú szakasz 11-12. évfolyam

3. Szakképző szakasz 13-14. évfolyam

Az alsó középfokú szakaszról:

1. A szakasz az általános képzés ideje. A tantárgyblokkokat egységes, minden tanuló számára azonos tanrendben tanítjuk. a személyre szóló differenciálás a csoporton belül történik.

2. Az időszak során lezárt, a teljes kultúraközvetítő szakaszt végigvivő NAT- kompatibilis, képzést adunk. Tanulóink - amennyiben kívánják - alapműveltségi vizsgát tehetnek. A vizsga letétele nem feltétele a továbbhaladásnak, kivéve azt az esetet, ha valaki iskolát változtat.

3. Az alaptárgyakat tantárgyblokkokban tanítjuk.

A tantárgyblokkok az AKG-ban saját helyi tantervvel kialakított több műveltségi területet átfogó, differenciált ismereteket nyújtó tananyagok. Többségükben az iskola tanárai által megalkotott és az AKG Kiadó által megjelentett tankönyvekkel (ezekből a tankönyvekből ma már több száz iskolában tanítanak). A tantárgyblokkok: társadalomismereti blokk, művészetismereti blokk, természetismereti blokk, matematika, gyakorlati tárgyak. Az egyes blokkok önálló szaktudományos tárgyakként, projektekben, műveltségi területekben egyaránt megjelenhetnek, függően az adott téma jellegétől, a tanulók életkorától. A tantárgyblokkos tanítás jellemzői: Az AKG-ban a hagyományos tantárgyak helyébe a pedagógiai célok szempontjából egységesnek tekinthető, helyi szelekcióval kialakított tantárgyblokkok kerülnek. A tananyagok kialakítását, órakereteit, az iskolai célok határozzák meg (figyelembe véve a megrendelők, a gyerekek, a szülők, az állam, a vállalatok érdekeit). Tartalmukat, ismerethordozóikat ennek alapján – a NAT-ot, a szaktudományokat is figyelembe véve – az iskolában tanító tanárok munkaközösségei alakították ki. Fontos megjegyezni, mi nem szándékoztunk tankönyveket, tananyagokat írni, mégis kénytelenek voltunk, mert indulásunkkor sem a szabad iskoláknak, sem az epochális rendszerben tanító iskoláknak nem voltak tankönyvei. Tehát mindent magunknak kellett elkészíteni.

A helyi tananyagokat egy-egy munkaközösség úgy készítette, hogy közösen jóváhagytuk a tantervet, órakereteket, majd belső vita és jóváhagyás után külső szakmai lektorokat kértünk fel az egyes tankönyvek, ismerethordozók opponálására. A tananyag szelekcióját a szaktudományos logikával kialakított információmennyiség, valamint a tanulók optimális terhelhetősége alapján, közösen meghatározott órakeretek határozták meg.

Így az ismerethordozóink nem csak hagyományos értelemben vett tankönyvek, hanem gyakorlatanyagok, feladat- és szöveggyűjtemények, esettanulmányok, irodalomjegyzékek, problémafelvetések. Több tantárgyblokkban önálló könyvekben jelennek meg az egyes epochák anyagai.

Fontos hangsúlyozni, hogy a tantárgyblokkok nem a hagyományos értelemben vett komplex vagy integrált tárgyak hanem helyi tananyagok. Kialakításukat az AKG sajátosságai, pedagógusainak szándékai, munkaközösségeinek felkészültsége, belső kompromisszumai határozták meg. Így az egyes tantárgyblokkok eltérő struktúrákban jöttek létre.

A természetismeret epochánként külön-külön zárt projektben közvetíti a szaktudományokat - a kémiát, a biológiát, a fizikát, a természetföldrajzot - összegező epochákkal kiegészítve.

A művészetismeret az irodalom, a képző- és filmművészet, zene epochákon belüli témaorientált összehangolására vállalkozott. A 7-8. évfolyamon képzőművészet és az irodalom óramegosztással epochálisan, a zene heti rendszerességgel kerül tanításra. 9-10 évfolyamtól a zenét is a művészetismeret epochán belül tanítjuk.

A társadalomismeret intenzív, kiterjesztett négy éves történelemtanítást egészített ki, négyéves kurzusokkal, mindvégig a jelenelvűség, a problémaorientáltság tükrén át, megőrizve a kronológiát, a történetiséget. A komplex megközelítésű történelmet (életmód, gazdaság, politika, társadalomtörténet) heti - tehát epochális - rendszerességű képességfejlesztő társadalomismerettel párhuzamosan tanítunk. A társadalomismeretet Együttéléstannak neveztük el, s tartalmazza a társadalmi környezet megismertetése mellett, az alapvető mentálhigiénés, önismereti, pályaorinetációs tantárgyközi funkciókat is.

A matematika áll a legközelebb a szaktudomány által kialakított logikai rendszerhez, fokozatosan növelve a szakmai képességfejlesztés, az alkalmazott matematika arányát.

4. Az idegen nyelv tanítása is sajátos módon történik az AKG-ban. (7-13. évfolyamra egyaránt érvényes programelem) Az idegen nyelv tanítása kiemelt cél az AKG-ban, akárcsak máshol, hiszen a több évtizedes "gettó" után különösen nagy a szülői és társadalmi elvárás a nyelvtudás iránt. A megoldási mód azonban eltér a szokásos iskolai képzési formától.

• Az AKG-ban előírás, hogy minden tanuló a képzés teljes időszakában minden nap idegen nyelvi órán kell, hogy részt vegyen.
• Az idegen nyelvet 7-8. évfolyamon évfolyamszintű, 9-12. évfolyamon vertikális, nyelvi tudásszint szerinti csoportokban tanítjuk.
• 7-8. évfolyamon egy idegen nyelvet, 9-10. évfolyamon választhatóan két idegen nyelvet, 11-12. évfolyamon előírás szerint két idegen nyelvet kell tanulni.
• Az érettségire való jelentkezésnek is feltétele. hogy a tanulóknak két idegen nyelven el kell jutniuk a középfokú nyelvi szintig.
• Már 7. évfolyamtól a tanuló maga választja - szüleivel, szaktanárával, patrónusával egyeztetve - mind a tanult nyelveket, mind annak szintjeit.
• Az AKG minden nyelvet, minden tudásszinten tanít, amire legalább 8 fő, 7 10. évfolyamon, ill. legalább 5 fő, 11-12. évfolyamon jelentkezik.
• Az AKG a nyelvi programjait nem évfolyamokra, hanem nyelvi tudásszintekre adja meg. Eszerint meghirdetünk kezdő, középhaladó, középfokú, felsőfokú csoportokat (önálló tantervekkel, követelményekkel). Ezek közül a tanuló maga választja meg a tanult nyelv szintjét.
• Az évenkénti pontszám az adott nyelvi tudásszint követelmény- teljesítésének mértékét jelzi, de csak az a tanuló érettségizhet, akinek idegen nyelvből középfokon legalább elégséges év végi osztályzata van.
• A középfokú nyelvvizsgáért az AKG-ban az év végi pontszámon túl 5 többletpont jár, a vizsga letételének évében. A felsőfokú nyelvvizsgát további 6 ponttal honoráljuk. Nyelvvizsga pontszám csak az iskolában tanult, vagy olyan külső nyelvi kurzusért jár, amit a tanuló beillesztett év elején az egyéni órarendjébe.
• Idegen nyelven a más kurzusokat is meghirdet az AKG, pl.: irodalom, országismeret, társadalomismeret, közgazdaságtan, stb.

5. Az idegen nyelvhez hasonlóan egységes összehangolt, többfokozatú képzési rendben tanítjuk a számítástechnikát, informatikát is, elszakadva (9-10. évfolyamtól) az évenkénti tantárgycsoportoktól.

A számítástechnika, informatika, mint alapvető modernizációs tárgyak a kezdetek óta kiemelt helyet foglaltak el az AKG képzési rendszerében, s szerepük azóta csak nőtt. A program a legelemibb ismeretektől a felsőfokú végzettséget adó programozásig, CD-ROM fejlesztésig átfogja a ma elérhető képzés szinte egészét. Az iskola technikai felszereltsége lehetővé teszi, hogy ne csupán, mint képzési cél szerepeljen a számítástechnika, hanem, mint módszertani segédeszköz is a többi tárgy képzésében megjelenve segítse a tanulók fejlődését.

• 7-8 évfolyamon négyhetes epochában tanítjuk az informatika alapjait (már itt is tudásszint csoportokat szervezünk).
• 9-10 évfolyamon egyéni ütemezéssel, és órarenddel, differenciált csoportokban megtanítjuk a számítástechnikai szoftverüzemeltetéshez, gépíráshoz, szövegszerkesztéshez szükséges ismereteket, gyakorlatot. Eltérő haladási ütemmel, de minden tanulónak el kell jutnia a gépírás készségszintű tudásáig, a szövegszerkesztés, a táblázatkezelés, az adatbázis-kezelés felhasználói szintű alkalmazásáig.
• 11-12. évfolyamon önálló érettségire-, felvételire felkészítő, előrehozott szakképző kurzusokat indítunk
• Minden tanuló először szervezett keretek között, később egyénileg tanulja, majd könyvtárhasználati formában használja az internetet, e-mail-t.
• Jelentős szerepe van az iskolai közéletben is - a nyilvánosság egyik legfontosabb fóruma - a belső internetes újságnak, melynek létrehozása, működtetése egyben az AKG már három éve működő honlapjának karbantartását is szolgálja.
• A tanulók nagy többsége saját e-mail címmel rendelkezik, s rendkívül magas a rendszeresen levelező tanulók aránya.
• A számítógépes internetes könyvtár, más szakórák megtartására, egyéni munkák készítésére is szolgál.
• A tanárok és a tanulók közösen fejlesztenek CD-ROM taneszközöket.
• évfolyamon önálló szakirányként működik a számítógépes képzés (ld. a szakképzési programnál).

6. Egyes tantárgyblokkokat epochálisan tanítunk.

Az epochális módszer azt jelenti, hogy egy-egy tantárgyblokk, egy-egy témakörét folyamatosan, minden nap 80 perces tanítási órákban tanítjuk, amíg az adott témakört be nem fejezzük. Naponta általában két epochát tartunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy bizonyos alaptárgyakat egy ideig nem tanítunk (általában három hetenként váltunk).

Az epochális szisztéma jellemzői

Egy tanár egyidőben legfeljebb két epochális osztályt tanít, velük viszont három hétig minden nap együtt van. Ez az idő alkalmas arra, hogy megismerje a gyerekeket – a gyerekek is őt, s valóban személyre szabott feladatokat, személyre szóló intenciókat, személyes értékelést adjon.

Meggyőződésünk, hogy ma a közoktatás legsúlyosabb problémája az elszemélytelenedés. Amennyire szoros, jó kapcsolat tud kialakulni az alsó tagozaton a tanító néni és a gyerekek között, annyira borzasztóan elidegenedett ötödik osztálytól az érettségiig az iskola. Csupán a tanórán kívül tudnak személyesebb hatást elérni a lelkes, munkájukat hivatásszerűen űző tanárok.

A folyamatos napi munka lehetővé teszi az iskolai munka és az ún. házi feladat összekapcsolását. A tanulóknak naponta kevesebb tantárgyuk van, viszont ezeket minden nap tanulják. Így egyrészt el tudnak mélyülni az anyagokban, másrészt nem maradnak magukra a felkészülés során. Az epohális rendszerben a házi feladatra sokkal kisebb mértékben van szükség.

Az egyéni tanulás szerepe megváltozik, megnő a közös gyakorlás, a spontán elsajátítás aránya.

Az ilyen munkarendben megváltozik a tanár szerepe, kinyilatkoztatóból, animátorrá, segítővé, szervezővé válik. Epochális rendszerben nem lehet sietni az ismeretek közlésével. De lemaradni sem, mert a zárt egységekben minden témakörnek eleje és három hét múlva vége van. A tanár nem adhatja fel feladatként amivel lemaradt, a gyerek pedig együtt kell, hogy dolgozzon a többiekkel, persze saját ütemében.

Fontos előny az epochális rendszerben, hogy minden zárt téma végén egy nagyobb egységet összefoglalunk, lezárunk, s módot adunk a gyerekek számára, hogy összefüggően lássanak egy témát. Még a 3 hét "kiesés" is hasznos, mert ilyenkor rögzül az ismeret és azokat a sallangokat, amik felejthetők, tehát amelyeket később nem használunk, azokat el is felejthetik a gyerekek.

Az iskolai közös napi munka során a tanulás egyéni indítékai csoportmunkaként, a kortárscsoport aktív hatásaként jelennek meg. Az egyéni tanulásra is biztosít teret az epochális rendszer, de a csoportmunka valódi élményt, használható ismeretet jelent. Az epochális rendszer esetenként lehetővé teszi az előadás jellegű órát, de általánosan a tanulói aktivitásra, a kooperatív technikákra a csoportmunkára, a problémamegoldásokra, esettanulmányokra, irodalom-feldolgozásokra kell ebben a metódusban törekedni. Elengedhetetlenül szükséges hozzá a nagyon jól felszerelt információs bázis, az iskolai könyvtár, a sokféle folyóirat, a számítógépes, elektronikus eszköztár.

Nehézséget jelenthet a tanulók számára a 80 perces tanítási óra a megszokott 45 perceshez képest. De a közös munka, a jól szervezett munkabeosztás, a megismerés valódi élménye sokkal rövidebbé teheti a hosszabb időt, mint az egyszerű információközvetítés.

7. Más tárgyakat heti rendszerességgel tanítunk Bizonyos tantárgyak jellege nem teszi lehetővé az epochális rendszert. Ilyeneket vagy a teljes képzési időszakban, vagy csak bizonyos évfolyamokon, heti 2-10 órában, heti órarendi megosztásban tanítunk.

• egyrészt az egyéni tanulást is igénylő készségtárgyak, amiket mindig, folyamatosan, kihagyások nélkül kell gyakorolni. A mi iskolánkban ilyen ,az anyanyelv, az idegen nyelv, a számítógép-használat.
• másrészt a gyakorlati készségtárgyak. Ezek a sport, a tánc, az alkotó körök, a háztartástan, ill. a vállalkozások,
• harmadrészt a beszélgetést igénylő, többnyire csibekeretben folyó foglalkozások. Ilyenek az mentálhigiénés ismeretek, a kommunikáció, egyes társadalomtudományi ismeretek, az önismeret.

8. A tárgyak harmadik csoportja az időszakosan blokkban tanított tevékenységek. Ezek olyan tárgyak, amelyeknek nagy fontosságot tulajdonítunk, de különböző okok miatt még nem nőttek be a hagyományos epochális tárgyak közé, s közvetítendő információs, képességfejlesztő funkciójuk ma az AKG-ban nem igényel teljes évet. E tárgyakat egyhetes epochában, vagy 3-4 hétig évente egy-egy blokkban tanítjuk. Ilyen a tanulásmódszertan, az informatika.

9. Az epochák témakörei esetenként több tantárgyblokkot átölelő témahetekben jelennek meg. Az epochákat záró összegzésekkel, közös kiállításokkal, előadásokkal, írásos, szóbeli ellenőrzésekkel fejezzük be.

A témahetek jellemzői: Az év során 4-5 alkalommal - kisiskolai döntés függvényében - a hét egészét egy nagyobb téma közös feldolgozására fordítjuk. Egy téma a kisiskolában tanító tanárok közös munkájával alakul ki, de minden témahétnek van vezető tárgya. Általánosan évente egy társadalom-, egy művészet- és két természetismereti témahetet tartunk. A témahetek - az epochákhoz hasonlóan -lezárt képzést adnak, s a végén közös alkotásban és egyéni értékelésben egyaránt megjelenik a tanulók heti munkája. A témahét alkalmas az eltérő attitűdű, felkészültségű gyerekek eltérő motivációjának megteremtésére, a hagyományos órakeretek felbontása pedig lehetővé teszi a speciális adottságokkal rendelkező tanulók speciális feladattal való megbízását is. A tantárgyak együttműködése a tárgyi szétbontottság megszüntetését, a globális megközelítést teszi lehetővé. A témahetek nem csupán játékos tanulást, hanem egyéni alkotást, szervezett keretek közötti könyvtárhasználatot tesznek lehetővé valamint közösségi élményt is nyújtanak, hiszen a témahetek egy részét a az iskolából elutazva, kirándulás keretei között szervezzük. Az AKG tanárai által kidolgozott témahetek önálló tanári útmutatóval megjelennek, s máshol is hasznosítható módon dokumentálódnak.

10. Az AKG-ban gyakorlat és tevékenységorientált képzés folyik. Törekszünk arra, hogy a tanulás domináns része az iskolában, közös, csoportos alkotómunka során valósuljon meg. Az AKG-ban az első időszakban az átlagosnál jóval nagyobb a mozgásos, személyiségfejlesztő és a művészeti gyakorlati tárgyak aránya. Ennek oka egyrészt a különböző művészetek kreativitásfejlesztő hatásának kihasználása, s fontosak ezek a tárgyak azért is, mert közvetlen élményt nyújtanak a tanulóknak, erőfeszítéseik közvetlen eredménnyel járnak. A gyakorlati tárgyak közelebb állnak az életkori sajátosságaikhoz, hosszabb távon is megőrizve motivációjukat. Több gyakorlati tárgycsoportot is tanítunk:

• a különböző alkotó tevékenységeket (dráma, film, kerámiakészítés, tűzzománckészítés, szövés, batikolás, famegmunkálás, fotó, videó, ikebana),
• így sajátítják el, már az alapképzés során a számítógép-használatot,
• a háztartási, gazdálkodási ismereteket (főzés, háztartásvezetés, vállalkozások), e két tárgy 7-8. évfolyamon az alkotóháztartástan tárgy keretei között került bevezetésre,
• gyakorlati tárgyként kerül a képzésbe a kommunikáció, a tanulásmódszertan,
• valamint gyakorlati tárgynak tekintjük a 7-8. évfolyamon hagyományos formában működő, később a sportszakosztályi formában megjelenő testnevelést is.

11. Az epochális órákat 25-27 fős kupacokban, a többi órát 8-15 fős csoportokban tartjuk

A felső középfokú szakaszról

1. A 11-12. évfolyamon általános gimnáziumi képzés folyik, egyidőben többszintű tantárgyi csoportban, alternatív tanrenddel, egyéni órarendekkel. Az általános gimnáziumi képzés mellett. az AKG mindenekelőtt a társadalomtudományi, közgazdasági, matematikai valamint bölcsész pályákra készít fel jó eséllyel.

2. A szakasz teljes, lezárt képzést nyújt. Érettségivel, a hároméves képzés képesítő vizsgával zárul.

3. Annak ellenére, hogy a gimnáziumi szakasz általános célja a pályaorientáció, az érettségire, képesítővizsgára, a felvételire való felkészítés, az AKG az ebben a szakaszban végzett tanulmányokat is öncélként, az tudás, a kultúra megszerzésének örömeként fogja fel. Ezért az érettségi, felvételi felkészítő kurzusok mellett, speciális, szaktudományos és gyakorlatorientált órákat, ill. érdeklődési köröket is tart.

4. A tanulók egyénileg állítják össze óratervüket függően a választott képzési iránytól. Választhatnak egész képzési irányokat és önálló tantárgyakat egyaránt. A döntések legalább egy évre kötelező előírást jelentenek. Váltani csak befejezett évvel lehet. Kivételt képez a gyorsabb ütemű haladás, amely elővizsgával, akár a két év egy év alatt történő elvégzését is jelentheti.

5. Az AKG minden olyan tantárgyat, tevékenységformát megszervez, amit legalább 8 fő választ. Az érettségi, felvételi felkészítők alsó létszámhatára 5 fő. (Ennek keretében indult be például a pszichológia, az etológia, vagy szerzett - iskolai keretek között - legtöbb tanítványunk jogosítványt.)

6. Az alapórákat 22- 25 fős, a szabad sávos órákat, speciális, felvételi kurzusokat 5-15 fős csoportokban tartjuk.

7. Az AKG igazodva az érettségi-felvételi követelményekhez, valamennyi érettségi-, felvételi tárgyból középszintű (3-4 óra/hét ) és emelt szintű (5-10 óra/hét ) kurzusokat hirdet meg.

8. Bár a csoportok beindításának minimális létszámhatára 5-8 fő, de az AKG ez alatt a létszám alatt is indít kurzusokat, speciális programokat, akár egy tanuló számára is . Ez esetben azonban a költségek arányos részét a szülői háznak kell fedeznie.

9. Azonos tantárgyaknak egyidőben vannak az órái. Az AKG ily módon biztosítja, hogy a tanulók egyes tárgyakból emelt szinten, másokból középszinten tanulhassanak. (Törvényben előírt érettségi tárgyak esetében a financiális fedezetet teljes egészében az iskola biztosítja létszámhatár alatt is.)

10. 11-12. évfolyamon minden tanulónak legalább hét tantárgyat kell választania. Ebben mindenképpen bent kell lennie az érettségi vizsgaszabályzatban rögzített tantárgyaknak.

11. Fontos cél, hogy a tanulóknak ne kelljen különórákra, felvételi előkészítőkre, más érdeklődési körüket érintő tárgyakra iskolán kívül járniuk. Szeretnénk, ha mindezeket az AKG keretein belül az iskolai munka terhére végezhetnék.

12. A felső középfokon jelentősen megnő az egyéni tanulás, az elméleti, szaktudományos képzés súlya, s jelentős mértékben növekszik a nagyobb lélegzetű egyéni tanulmányok aránya.

13. A felső középfokon a tanulók - a korábbi írásbeli értékelés megőrzése mellett - napi érdemjegyeket is kapnak. A továbbhaladás feltétele, hogy az év végi bizonyítvány osztályzatainak összege legalább 22 pontot érjen el. Ez egyben annyit is jelent, hogy továbbléphet az a tanuló akinek, valamely tárgyból elégtelen osztályzata van, de a minimális pontszámot elérte. Érettségire csak az a tanuló bocsátható, akinek az érettségi tárgyakból minden év végi osztályzata legalább elégséges.

14. Az érettségire jelentkezés feltétele az iskolában meghirdetett és általános ill. részletes állami érettségi követelményekkel rendelkező tárgyak két éves tanulása, vagy ezzel egyenértékű osztályozóvizsga letétele. Ezen belül a kötelező érettségi tárgyak: az anyanyelv, a magyar irodalom (ez az AKG-ban két tárgy, de egy érettségi tárgynak számít), a történelem, két idegen nyelv, a matematika. A választható tárgyak: kiemelten valamelyik természettudományos, vagy közgazdasági tárgy kétéves legalább alapszintű tanulmányozása, azaz minimálisan 27 óra/hét. Ez alól kivétel, ha valamely idegen nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik a tanuló, ilyenkor ugyanis a tárgy leadható, de egy nyelvet továbbra is tanulni kell. Választható az alacsonyabb óraszámú szintentartó nyelvi kurzus, vagy felsőfokú ill. speciális idegen nyelvi képzés is.

15. Az AKG-ban minden érettségi tárgyat meghirdetünk emelt és középszinten egyaránt. A kötelező tárgyakat csoportlétszámtól függetlenül (magyar nyelv és irodalom, történelem, első idegen nyelv, matematika), a többi tárgyat 5 fős csoporttól kezdve indítunk el.

16. A képzés során az AKG kiemelten kezeli a társadalomtudományos, közgazdasági tárgyakat. Így a történelem, közgazdaságtan, szociológia, politológia, filozófia, pszichológia, társadalomföldrajz, néprajz, etológia megfelelő választás esetén.

17. Emelt szinten felvehető továbbá a legtöbb idegen nyelv - a korábbiakban már jelzett csoporthatárokkal - magyar irodalom, művészeti tárgyak, matematika, természettudományos tárgyak, alkotó körök, testnevelés is.

18. Az iskola mind alsó, mind felső középfokon a hagyományos tanítási órák mellett - az órarendbe, bizonyítványba is megjelenítve speciális tevékenységformákat is szervez. Így pl. vállalkozásokban, alkotó körökben, klubokban, sportkörökben vehetnek részt tanulóink.

19. Alapelv továbbá, hogy minden olyan tevékenység része az iskolai munkának, bizonyítványnak amelyet a tanuló az éves munkarendjébe felvesz, s legalább heti 3 órás rendszerességgel szervezett formában gyakorol. Függetlenül attól, hogy az iskola szervezi vagy külső tevékenységformában vesz részt a tanuló.

20. 11-12. évfolyamon változatlanul heti egy alkalommal csibefoglalkozásokat tartunk.

A szakképző szakaszról (13-14. évfolyam)

Az AKG szakmai programját önállóan a szakképzési program keretében készítettük el. A szakképzési program része az AKG pedagógiai programjának, de tekintettel arra, hogy önálló kisiskolaként, szinte zárt egységben működik az iskola keretei között, ezért önálló programot készítettünk. (Eddigi tapasztalataink szerint a szakképző szakaszra igen kevés AKG-ban érettségiző diák jár, hiszen döntő többségük egyetemi, főiskolai tanulmányokat folytat Így a szakképzésre járó tanulók többsége más középiskolában végzett tanuló. E tény is erősíti az önálló elkülönített program létét.)

Programunk ezen a ponton találkozott az alapítók megrendelői érdekeivel. A közgazdasági pálya ugyanis rendkívül nyitott szakma, alapvetően eltérő képességeket követel. A megrendelőkkel történt egyeztetés, a pályatükrök alapján nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt a munkahelyek az adott szakterületre alkalmas képességekkel (és nem csak konkrét ismeretekkel) rendelkező szakembereket várnak, másrészt hogy az elvárt szakmai képességek alapvetően eltérnek egymástól. Az AKG ezért közgazdasági gimnázium, melyben több képzési irányt hirdettünk meg, ezek között található üzleti, az üzleti adminisztrációs és értelmiségi típusú attitűdöket egyaránt követelő képzési irány.

Az elvárások alapján az eltérő attitűdöknek a különböző képzési irányok pályatükre alapján az alábbi személyiségjegyek és képességelvárások fogalmazhatók meg:

Az üzleti adminisztrációs attitűdök:

- biztonságorientált és erős affiliációs motívummal rendelkező személyiség,

- szorgalom, pontosság, türelem, kitartás, alkalmazkodóképesség, empátiás készség, időérzékelés és beosztás készsége, jó megfigyelő-képesség, megbízható emlékezet, szelektáló képesség, rendező és rendszerezőkészség, vulgáris műszaki adottság, verbalizálókészség, a figyelem összpontosításának készsége, esztétikai érzék, analóg gondolkodás készsége, állóképesség kell, hogy jellemezze.

A piacorientált, üzleti (menedzser) típusú attitűdök

- teljesítményorientált, erős hatalmi és egyben gyenge affiliációs motívummal rendelkező személyiség,

- szilárd értékrendszer, kritikai képesség, meggyőzőképesség, energiabeosztás képessége, nyíltság, realitásérzék, tárgyalóképesség, önképzés képessége, átstrukturáló képesség, kitartás, kudarcot viselni tudás, intuitivitás, produktivitás, alkalmazkodóképesség, koncentrálóképesség, taktikai érzék, humorérzék, implikációs készség, gyorsaság, üzleti érzék, döntési képesség, kezdeményezőkészség, kockázatvállalási készség, önállóság kell, hogy jellemezze.

Az értelmiségi attitűdök

- szilárd értékrendszer, határozott életstratégia, világos személyiségcélok, felelősségtudat, általános intelligencia,

- belülről vezéreltség, az önirányítás képessége, folyamatos önképzés képessége, alkotó és megújuló gondolkodás, meggyőzőképesség, vezetői készség, áttekintőkészség, lényeglátás, elemzőkészség, általánosító készség, döntési készség, fejlett problémamegoldó képesség, ellenőrzési képesség, az új felismerésére és alkalmazására való képesség, kezdeményezőkészség, kockázatvállalási készség, kommunikációs készség, logikus érvelés készsége.

A szakképzési céljaink között szereplő közgazdasági munkakörök kivétel nélkül sokirányú képességfejlesztést igényelnek, de kimutathatók a szakmák közötti alkalmasságindikátorok hangsúlyeltolódásai is.

Eddigi ismereteinkre alapozva meghatározható azoknak a képességeknek a köre, amelyek szakiránytól függetlenül mint általános képességigény ill. mint fejlesztendő adottságok szerepelnek.

Így a kommunikációs készség, a logikus gondolkodás és az átstrukturáló képesség, a koncentrálóképesség és az időbeosztás képessége nem csak az értelmiségi típusú, hanem az üzleti adminisztrációs ill. az üzleti munkakörökben is elvárt. A képzési célrendszert ezért úgy állítjuk fel, hogy az általános képességfejlesztő tevékenységek, munkaformák dominánsan jelenjenek meg, és a szakirányú képességfejlesztő kurzusok erre épülve, fokozatosan és folyamatosan lépjenek be. Az egyes képzési irányok ugyan zárt egységet képeznek, mégis igen sok bennük az alapvető képességekre koncentráló közös rész.

Az iskolai élet egésze, a napi munka minden eleme közvetíti a képességfejlesztés igényét és lehetőségét. Az összehangolt pedagógiai és képzési célrendszer eredményeként a képzés végére kiteljesedő és ugyanakkor beszűkülő (speciális szakmai igényeknek megfelelő) szakmai képzést kívánunk nyújtani. Ez a látszólag bonyolult rendszer csak kívülről áttekinthetetlen, belülről mozgékony, és egy-egy tanuló számára egységes egésszé formálható.

Meghirdetett szakmák:

Az alapító okiratban előírt valamennyi szakmát meghirdetjük, s évente a jelentkezés függvényében indítjuk el őket. Azoknak a tanulóknak akik olyan képzési irányt választanak, amelyekre a minimálisan szükséges 15 fő nem jelentkezett, más irányt ajánlunk fel, vagy segítünk nekik az adott szakma megszerzését biztosító más intézménybe való beiratkozásban.

Jellemzők

1. A szakképzés az AKG-ban nem azonos a közgazdasági képzéssel, mert bizonyos -máshol közgazdasági tárgynak minősülő - szaktárgyak nálunk az általános képzés részei. Így az informatika, a számítástechnika, a gazdaság és üzlet, a mikro- és makrogazdaságtan, a média, a kommunikáció, a Young Enterprises (YE) Bár megalapozzák a szakmai képzést is, általános közismereti képző tárgyként, részben 7-10. osztályban mindenki számára, részben 11-12. évfolyamon a szabad sávban kerülnek meghirdetésre. (A mikro- és makrogazdaságtan nálunk érettségi tárgy, közgazdasági egyetemi felvételi tárgy, s mint ilyen évek óta a tanulók közel fele választja.)

2. Az AKG azért közgazdasági gimnázium, mert - bár az első hat évben általános gimnáziumi képzést folytat, lehetővé téve a közgazdasági specializáció felvételét -, biztosítja a tanulók számára, hogy az érettségivel egy időben, vagy azt követően közgazdasági középfokú végzettséget szerezzenek.

3. A szakmai képzés gyakorlatorientált, közvetlenül is használható ismereteket nyújt. A képzési programok kialakítása során az általános követelményeken túl figyelembe vettük az alapító vállalataink szakmai szempontjait is.

4. 11-12. évfolyamon a szabad sáv keretei között felvehetők szakmai alapképző tárgyak, valamint teljes szakképesítést nyújtó programok a szakképzési programban meghirdetettek szerint.

5. 13-14. évfolyamon a különböző képzési irányok zárt, mintegy 1000-1700 órás iskolarendszerű keretben folynak (tehát tanulói jogviszony mellett). A képzés több mint fele gyakorlati jellegű. A kurzus végén a tanulók az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) előírásának megfelelő képesítő vizsgát tesznek.

6. A képzés a tanítási órákon kívül, élesben működő vállalkozásokban, az AKG és egyes alapítóink által közösen működtetett munkahelyeken valamint korszerű számítógépes szimulációs gyakorlóhelyeken folyik.

7. A konkrét szakképzés mellett a tanulók intenzív szaknyelvi - a később belépők - számítógép szoftverüzemeltetői képzést is kapnak.

8. A későbbiekben több szakmában beindítjuk post secondary képzést is. (Ennek jogi legitimációja ill. szakmai fejlesztése most alakul ki Magyarországon, s ebben a folyamatban az AKG is részt vesz.)

9. Az AKG indít iskolarendszeren kívüli képzést is, azoknak akik már megszerezték az első szakmájukat.

Az iskola működésének egyik kulcskérdése, hogy miért tanul, dolgozik egy tanuló az AKG-ban. Hogyan érhető el, az általunk definiált célrendszer, ha nincsenek államigazgatási eszközeink, ha még bejárni sem kötelező az iskolánkba? Miért lenne hajlandó egy gyerek a számára fárasztó, akkor és ott akár feleslegesnek látszó munkát végezni egy boldogságorientált, jelenelvű iskolában? Hogyan alakul ki a kötelességtudata, a "meg kell csinálni" érzése egy tizenévesben kényszerek, idomítás nélkül?

A válaszunk – első közelítésben – egyszerű. Azért, mert a külső motíváció mindig személyre szóló, tehát iskolánk arra törekszik, hogy minden egyes gyerekhez megtalálja a "kulcsot".

Az iskolai motiváció alaptónusát az iskola egészének légköre határozza meg. Ennek összetevőit az iskolai célrendszer, a tananyagstruktúra, a követelményrendszer, a szervezeti felépítés, a módszertani kultúra, a tanárok személyi varázsa, az általuk sugárzott szabadság, derű, és az örömmel végzett munka levegője adja.

A tizenéveseknek, amikor hozzánk kerülnek, már kialakult motivációs bázisa van. A család, a környezet adottságai már létrehozták azokat az indítékokat, melyek munkára, tevékenységre serkentik. Ha nincs is stabil belső motivációja, már nem szorul kizárólag külső indikátorokra. Az iskola feladata, hogy pedagógiai eszközökkel mozgásba hozza a meglévő adottságokat. Rendkívül sokféle indíték vezérelhet egy gyereket. Azért tanul, dolgozik, mert kell, mert a szülei elvárják, mert szokás és a körülötte lévő kortársai is ezt csinálják, mert érdemes, mert célja van vele, mert kialakult kötelességtudata van, mert érdekes s érdekli amit csinál, mert tudja mit miért tanul, információi vannak, mert kíváncsi, mert jobb akar lenni, győzni akar, visszaigazolást keres, mert értéket, mintát követ, szereti a tanárt és így tovább sorolhatnánk akármeddig. (Természetesen a miért nem tanul kérdésére a fentiek tagadó felsorolása lehetne a válasz.)

Ezek az indítékok nagyon különböznek egymástól s minden gyerek más motivációra mozdul. Sőt az életkortól, helyzettől függően az egyes tanulók is eltérő külső hatásokra reagálhatnak úgy, hogy igényes, folyamatos munkát végeznek. A felsorolt – és fel nem sorolt – motivációs hatások bármelyike minden tizenévest tanulásra serkenthet, de súlyuk, szerepük más és más. Ami egy gyerekből pozitív hatást vált ki, éppen ellenkező előjelű eredményt hozhat a másiknál. De ugyanannál a kamasznál más tanártól vagy más alkalommal is eltérő hatást érhetünk el, ugyanazzal a megközelítéssel. Ezért fontos a tanulók folyamatos és egyeztetett értékelése, a tanárok rendszeres eszmecseréje, de mindenekelőtt a gyerekek tisztelete és alapos megismerése.

Reméljük, hogy a pedagógiai képzési programunkban eddig leírtak már bemutatták, hogyan képzeljük el a személyes motivációt (személyesség, epochális rendszer, alternativitás, témahetek, patrónusrendszer stb.). Itt csak arra térünk ki, hogy hogyan kívánunk a személyes motiváción túl olyan egységes értékelési rendszert teremteni, mely megfelel az AKG pedagógiai, szakmai programjának.

Az értékelés funkciója rendkívül sokrétű, differenciált. Az AKG programja nem pedagógiai elemző mű, így csupán felsoroljuk azokat a funkciókat, melyeket a saját értékelési rendünk kialakítása során figyelembe vettünk.

Az értékelés funkciói:

1. a folyamatos munka folyamatos visszajelzésének eszköze,
2. a tanulásra, vagy más tevékenységre való érdekeltség megteremtésének eszköze,
3. a motiváció egyik eszköze,
4. az elvárt, követelményekben megfogalmazott ismeretekhez való viszony, illetve mérték kontrolljának eszköze,
5. a hasonló tevékenységet végzőkhöz képest kialakult relatív helyzet meghatározásának eszköze,
6. versenyorientációt, sikert, kudarcot jelez,
7. az önismeret kontrollja,
8. az elvárt képességek szintmérésének eszköze,
9. az előrehaladás mérésének eszköze.

Az értékelési rend követelményei:

1. legyen egységes, egyszerű, áttekinthető,
2. legyen differenciált, személyre szóló, az eltérő gyereknek eltérő sikereket biztosítson,
3. legyen kiszámítható, azonos feltételeket teremtő,
4. biztosítsa a szubjektív értékelés jogát is,
5. jelezze a sikert és a kudarcot, de "skatulyázás" nélkül,
6. preferálja a szorgalmat és a tehetséget,
7. jelezze a tanuló számára helyzetét éppúgy, mint szülei, környezete számára,
8. teremtsen érdekeltséget a "jó döntésre" az alternatív programok és az egyéni munkarend kialakítása során,
9. legyen kompatibilis a közoktatás egészével,
10. végül a kialakított játékszabályokat valamennyi érintett ismerje előre és közösen fogadjuk el.

Ennyi követelménynek megfelelni egyszerre nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, az AKG belső értékelési rendje sem felel meg mindegyiknek, de törekedtünk arra, hogy a hazánkban kialakult, elszemélytelenedett, "jegyfétist" eredményező osztályzatcentrikus értékelési rendszert átalakítsuk ill. gazdagítsuk.

Az értékelés formái:

1. Személyes, verbális értékelés

A motivációs rendszerben kiemelkedő szerepe van a tanári, személyre szóló értékelésnek. Ennek jellege korrigáló, segítő, tanácsadó, orientáló. Többféle módon jelenhet meg: - A pedagógus személyiségéből, értékrendjéből, tudásából eredő, – szinte minden pillanatban megjelenő – igen-nem, helyes-helytelen, típusú -szabályozó megnyilvánulások.

• A közösen végzett tevékenységekben megjelenő tudatos, rendszeres, szóbeli értékelés.
• A pedagógus hosszabb beszélgetése, helyzetfeltárása gyerekkel, szülőkkel.
• A patrónusi megbeszélések eredményeként a patrónus rendszeres értékelései, csoporton belüli, vagy egyéni jelzései.

2. Írásbeli szöveges értékelés

A tanulók írásbeli munkájához fűzött részletes megjegyzések, kiegészítések. Ezekre nagy hangsúlyt helyezünk.

• Az egyes tantárgyak, tantárgyblokkok tanárai félévente írásban értékelik a tanulók tevékenységét, eredményességét. Közösen az adott csoporttal értékelik az egyes tanuló illetve a csoport egészének munkáját.
• A patrónusok félévente részletes írásos értékelést írnak a tanulóról, melyben értékelik a személyiségének, attitűdjeinek alakulását, a szaktárgyi értékelések közös jellemzőit, az iskolai közéletben való részvételét. Magatartásra, szorgalomra nem adunk érdemjegyet, hanem biztosítjuk, hogy a gyerek megtudja, a tanárok - akikkel együtt dolgozik - hogyan vélekednek róla. Feltárjuk helyzetét, fejlődését, s a szülők számára ezt írásban rögzítjük. A patrónusi értékelés kitér a tanuló munkafegyelmére, szorgalmára, személyiségjegyeinek alakulására, az értékelt időszak legfontosabb eseményeire, fordulópontjaira egyaránt. Nehézséget jelent a patrónusi- és a szaktanári értékelések megírásakor, hogy egy-egy ilyen értékelő a diáknak és szülőnek egyaránt szól. Egy egy patrónus - szaktanár - eldönti, hogy kinek címzi az értékelőt. Bárhogyan is döntünk, a szövegnek mindenképpen tartalmaznia kell azokat a - lényegében objektív - szempontokat, melyek mentén a személyes értékelés kialakul, s tartalmazza a patrónus - szaktanár - szubjektív véleményét is. Az elmúlt években általános gyakorlattá vált, hogy inkább a tanulóknak szól az értékelő a felsőbb évfolyamokon, s inkább a szülőknek a 7-9. évfolyamon.

Külön hangsúlyt helyezünk az értékelők egyéni, csibeszintű megbeszélésére, a szülőkkel való közös értékelésére. Az értékelés alkalom a patrónus- szaktanár véleménycserére, a személyre szóló feladatok meghatározására.

3. Heti rendszerességű szaktanári-patrónusi egyeztetés

Valamennyi kisiskolában hetente a szaktanárok és a patrónusok megbeszélik a tanulók elmúlt heti munkáját. Azoknak a tanulóknak, akik egy héten a minimális teljesítményt sem érték el (hiányzás, elemi órai figyelem hiánya, egyéni feladatok elmaradása) a patrónusi közösség az adott szakfeladat megismétlését írja elő. Minden tanulónak valamennyi hétről (37 hét) kisiskolai tanári testületi határozattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy év végi bizonyítványt kapjon. Azokat a tárgyakat, azokat a témákat, amelyeket nem tanult meg a tanuló, s az adott hetet nem tekintette elvégzettnek a kisiskola patrónusi közössége, az év során mindenképpen pótolni kell.

4. Érdemjegyek

A közoktatás egészéhez való illeszkedés, a kialakult szokások miatt, továbbá mert az esetek egy jelentős részében magunk is fontosnak tartjuk az eredményértékelést, a számszerűsítést, megtartjuk az öt fokozatú osztályzást. Ki kell viszont küszöbölnünk gyengeségeit, az objektivitás, a megbízhatóság, az összehasonlíthatóság hiányát, a "jegyfétis" kialakulását, kizárólagos értékelő szerepét.

Ezért:

• A tantárgyblokkok, osztályzott tevékenységek követelményeit előre közöljük a tanulókkal és szüleikkel. Ennek szintenkénti megfogalmazását nem tartjuk szerencsésnek, mert a mércerendszer többféle képességet kell hogy fejlesszen, és alkalmazkodik az életkori sajátosságokhoz.
• Meghatározzuk az adott tevékenység elégséges szintjét, azaz a követelményminimumot is. Kijelölése kisiskolai megrendelésre, munkaközösségenként, évenként történik. A helyi tanterv követelményei nem a minimumot tartalmazzák.
• Lemondunk a napi osztályozásról, mint manipulációs lehetőségről, mint a tanári hatalom naponkénti megnyilvánulási formájáról, mint a folyamatos tanulásra való kényszerítés eszközéről. Ki kell küszöbölnünk az osztályozás negatív kísérőjelenségeit, a stresszt okozó, megszégyenítő, büntető, negatív emóciókat keltő hatását. Az osztályzatoknak és az értékelés minden formájának visszajelző és nem minősítő funkcióját kell kiemelni. Az emberi körülményeket nem az osztályzáskor, hanem a tanulásban nyújtott segítségben kell figyelembe venni.
• A tudás mérése időszakosan egy-egy terjedelmesebb modul, egy témahét, egy-egy epocha lezárásakor történik változatos formákban. Az így szerzett jegyeken lehetőség van javítani. Az évközi munkát rendszeresen kell értékelni, de nem kell osztályozni. Ezek az értékelések arra alkalmasak, hogy a gyerekek és a tanárok képet kapjanak arról, hogy a tanuló hol tart, mennyit értett meg, mit kell még gyakorolnia, és miben felületes még a tudása.
• Az év végén egy tantárgyból vizsgát kell tenni (pl. sorsolással kihúzott tárgyból). Így egyrészt módot adnánk arra, hogy a gyerekek korrigálják egész évi teljesítményüket, gyakorolják a vizsgákra való felkészülés során az egyéni intenzív tanulást, másrészt nem lenne lehetőség az alapozás időszakában bármelyik tantárgy félvállról való kezelésére.
• Tantárgyi okok miatt osztályismétlésre senkit sem kötelezünk. Az a tanuló, aki egy tantárgyból nem felel meg, lehetőséget kap arra, hogy a későbbiekben – egy általa választott időpontban – levizsgázhasson. (Megállapodtunk azonban, hogy kettőnél többször már csak külön engedéllyel, s költségtérítéssel lehet vizsgázni.)
• Ugyanakkor lehetőséget biztosítunk az előrehozott vizsgázásra is. A tanulók akár a teljes tananyagból is levizsgázhatnak a tanév során bármikor, és megfelelő eredmény elérése után felmentést kaphatnak a további tanórák látogatása alól. Helyette maguk határozhatják meg, mivel töltik a felszabaduló időt.

5. Egységes pontszámrendszer, bizonyítvány

Az egyes tevékenységek önálló értékelését, a személyes értékelést kiegészíti az érdekeltséget teremtő iskolai pontszámrendszer. Célja, hogy azok a tanulók, akik versenyorientáltak vagy hajlamosak a minimalizmusra, pozitív indíttatást kapjanak a hatékonyabb munkára. A tanuló összpontszáma az egyes tantárgyblokkok év végi osztályzatainak, vizsgaeredményeinek összegét jelenti. Tartalmazza az előírt tevékenységek pontszámát éppúgy, mint a szabad sáv terhére választottakat, akár iskolán belül, akár iskolán kívüli tevékenységről van szó. Ezt a pontszámot ugyanúgy tartalmazza az iskolai bizonyítvány, mint az egyes tevékenységek osztályzatait. Az egyes évfolyamokon való továbblépéshez pontszámminimumot írunk elő.

A pontszám minimum, minden évfolyamon 22 pont. Ezt azonban 7-10. évfolyamon minimálisan 8 tárgy alapján, 11- 12. évfolyamon 7 tárgy alapján kell összegyűjteni. (Így is ösztönözni kívánjuk felső középfokon a tanulókat a tantárgyválasztásra.)

Ez egyben annyit jelent, hogy az egyes tantárgyakból szerzett elégtelen osztályzat (0 pont) önmagában még nem jelent javítóvizsgát vagy osztályismétlést, amennyiben más tantárgyakból kiemelkedően teljesít a tanuló. Az érettségire bocsátáshoz azonban az érettségi tárgyakból el kell érni minden évben az elégségest, legkésőbb az érettségiig. Ugyanakkor nem elegendő minden tantárgyból elérni az elégségest, mert ez nem biztosítja a továbblépést. A kitűnő eredményt elérő tanuló a tantárgyi dicséret mellett az adott tantárgyból nem 5, hanem 6 pontot kaphat. Ez nem azt jelenti, hogy az AKG-ban hat fokozatú osztályozás van, hanem azt, hogy minden évfolyamon van egy-két tanuló, aki nem csupán kiemelkedő eredményeket ért el, hanem ezen felül jelentős többletmunkát vállalt, rendszeresen aktívan, másokat is segítve vett részt az órákon, s valami olyan pluszt tudott nyújtani, mellyel kiemelkedett társai közül (általános gyakorlat pl. hogy két jeles eredmény azonos tárgyakból, pl. két sportkör, két alkotó kör, két számítástechnikai jeles hat pontot ér). Vizsgatárgyból nem lehet hat pontot elérni.

A minimális pontszám előírása mellett a legtöbb pontot elérők munkáját honoráljuk is.

Minden évben a pontszámok alapján évfolyamrangsort készítünk és 7-10. évfolyamon az évfolyam első három, 11-12. évfolyamon az első négy tanulót kiemelt ösztöndíjban részesítjük. Az alaptantárgyak illetve az azokhoz kapcsolódó vagy hasonló tantárgyak pontszáma azonos súllyal szerepel a tanuló összpontszámában. Amennyiben iskolán kívüli elfoglaltsága van a diákunknak, annak pontszám-beszámításáról minden esetben előre, év elején külön döntünk, az iskolán belüli tevékenységekkel történő összehasonlítás alapján. Az összpontszámba bármilyen, a gyerek fejlődését elősegítő, életét gazdagító tevékenység beleszámít.

6. A nyilvános bemutatkozás lehetősége

• Az értékelés fontos eleme. Minden tanévben biztosítunk időt arra, hogy a kupacok, tantárgyak, tevékenységek, egyes tanulók az iskola minden tagja, a szülők és a megrendelők nyilvánossága előtt bemutatkozzék.
• Vásárt és kiállítást tartunk az év közben készült alkotásokból. Az önképző kör, a dráma kör bemutatkozó előadást tart valamint sportversenyeket és különböző játékokat szervezünk. Ezek a bemutatkozások nem versenyjellegűek, de biztosítják a felmutatás örömét, a sikerélményt gyerekeink számára.
• Előadások, közös alkotások Az epochák, témahetek végén függően a téma és a tárgy jellegétől nem csupán egyéni szóbeli és írásbeli összegzésre, hanem alkotásokra, előadásokra is módot nyújtunk.

7. Az alapvizsga, az érettségi és a képesítővizsga

Az AKG – bármennyire speciális programmal rendelkezik – biztosítja tanulói számára az állami alapvizsga az érettségi és képesítő vizsga ismeretszintjének elérését. Programunk egyik fontos eleme, hogy különválasztjuk az érettségit és a képesítővizsgát. Minden tanuló a 10. évfolyam végén alapvizsgát tehet, a 12. évfolyam végén érettségizhet az állami érettségi szabályainak megfelelően, és a 13. évfolyam végén képesítővizsgát tehet.

Tananyagaink a Nemzeti Alaptanterv figyelembevételével készülnek, s minden AKG-ban tanuló gyerek – amennyiben a program követelményeinek megfelel – képes lesz az objektív, egységes gimnáziumi érettségi követelményeinek megfelelni, egyetemi, főiskolai tanulmányokat folytatni.

Az AKG pedagógiai programja viszonylag nagy szabadságot biztosít a kisiskolák számára a mindennapi élet megszervezése, a részletes óraarányok meghatározása területén. Amit a pedagógiai program rögzít, az a kisiskolákra nézve előírás, de amiről nem beszél, abban szabad kezet ad az évfolyamok számára.

Az AKG pedagógiai programja lehetővé teszi a kisiskolák számára a megállapított keretektől való eltérést, így a leírt óraszámok átlagot és nem az egyes tantárgyak pontos óraszámait mutatják, de meghatározza az egyes műveltségi területek, tantárgyblokkok arányait valamint a tantárgyi, munkarendi kötöttségeket.

Eszerint:

• az alaptárgyakat mindenkinek tanulnia kell (amennyiben érettségizni akar),
• a teljes képzési időben minden tanítási napon legalább egy idegen nyelv órán mindenkinek részt kell vennie,
• alsó középfokon minden nap valamilyen mozgásos órát tartani kell, ez lehet hagyományos testnevelés óra, szakosztályi sportfoglalkozás, színházi próba, alkotó kör stb.,
• minden héten, mindenkinek egyéni vagy fészekalj-keretek között kiscsoportos beszélgető foglalkozása van,
• felső középfokon a kötelező érettségi tárgyakat - legalább középfokon - és valamilyen sportot mindenkinek választania kell, amennyiben érettségizni kíván,
• a 7-10. évfolyamon legalább 8 tárgyat, 11-12. évfolyamon legalább 7 tárgyat mindenkinek tanulnia kell