Tantárgyi programok
	Magyar nyelv 7 éves gimnáziumi képzés

A tantárgy a tágan értett nyelvi kultúrát képviseli: a szövegértésre, a szövegmondásra, a szövegalkotásra, az írásbeli és szóbeli minőségi megnyilatkozásokra helyezi a hangsúlyt.

Biztos és állandó értékek felmutatásával - egységet alkotva az irodalmi neveléssel és a tanulás-módszertani kurzussal, valamint együttműködve a társadalomismeret tantárggyal, illetve építve az idegen nyelv, a matematika és a többi tantárgy tananyagára is - kívánjuk elérni, hogy tanulóink mindenfajta szöveg pontosabb értőivé váljanak: különféle élethelyzetek, döntési szituációk, megoldási minták, magatartásformák, elvek, értékek, eszmék és gondolatok közvetítésével szeretnénk középiskolásainkat empatikus, toleráns polgárokká nevelni.

Fő törekvésünk tehát, hogy tanítványaink hatékonyan tudjanak kommunikálni:

• tudják magukat pontosan, árnyaltan, hitelesen kifejezni a magánélet és a közélet különböző területein,
• legyenek képesek megérteni másokat,
• rendelkezzek megfelelő érdekérvényesítő-, és ítélőképességgel,
• fejlődjön a szaktudományos ismereteket elsajátító, illetve az idegennyelv-tanulási képességük,
• jártasságot szerezzenek a nyelvészet szakterületein alapvető feladataik megoldásában.

Ahhoz, hogy minden élethelyzetben kellő módon tudjanak írásban és szóban megnyilatkozni , tisztában kell lenniük a nyelvi és társadalmi viselkedéskultúra szabályaival, elvárásaival, a metakommunikációs eszközök használatával, közlést befolyásoló hatásával, és az adott nyelvi regiszternek megfelelően, pontosan kell kifejezniük magukat.

A készség-, illetve képességfejlesztés legfőbb célja, hogy tanulóink képesek legyenek az önművelésre, folyamatosan gyarapíthassák tudásukat, lépést tarthassanak a szakmai fejlődéssel, és megfeleljenek a kor változó követelményeinek.

El kell tehát érni a nyelvismeretnek és nyelvhasználatnak azt a szintjét, amely a befogadás (a szóbeli és írásbeli szövegek megértése) és a közlés (a beszéd és az írás) területén szilárd alapot ad az önálló ismeretszerzésre, az egyre szaporodó tudattartalmak kifejezésére.

A mondanivaló világos, átgondolt, logikusan felépített, érthető előadásához pedig bizonyos helyesírási, önkifejezési és fogalmazási készségre kell szert tenni, s ismerni kell a nyelvtani alapfogalmakat. Ez utóbbiak nélkül az idegen nyelvek eredményes tanulása is nehezebbé, szinte lehetetlen feladattá válik.

A fentiek tükrében a tanórákon a képesség- és tudásszint-fejlesztés egy időben, egymást kiegészítve folyik.

A fenti célok megvalósítása érdekében a tantárgy a nyelvészet szakterületei közül kiemelten támaszkodik a kommunikáció, a szövegtan és a stilisztika szakágaira: ezek tudományos eredményein alapuló nyelvtanoktatást valósítunk meg. Az első képzési szakaszt e tárgykörök mellett a helyesírási készség fejlesztése határozza meg.

Alapvető elvárás középiskolásainktól a biztos anyanyelv-használat a szóbeli és írásbeli megnyilvánulásokban; a különböző műfajú, tematikájú és nézőpontú szövegek megértése, értelmezése, a nyelvi eszközök jelentésének és jelentőségének felismerése; a szövegalkotás, a szabatos, árnyalt, gazdag szókincsre épülő megszerkesztett kifejezésmód írásban és szóban. Mindez feltételezi a fejlett kapcsolatteremtő (beszédtárssal, illetve szöveggel.) képességet; a problémamegoldó, logikus gondolkodást, a vitakészséget, az elemző és összegző eljárások, rendszerek ismeretét, valamint a nyelvi és nonverbális viselkedési normák fejlettségét, stílszerűségét, a nyelvtani és alapvető nyelvészeti ismereteket (ide értve a helyesírást, az olvasható kézírást és a rendezett írásképet is).

A kurzus végére tehát a diákoknak el kell sajátítaniuk az értelmes olvasás képességét; vagyis érteniük, reprodukálniuk kell a tanulmányaik és művelődésük körébe vágó szövegeket, a lényegkiemelő jegyzetelési és vázlatkészítési technikákat. Meg kell tanulniuk pontosan fogalmazni a megadott kereteken belül (irányított fogalmazás), érzékelniük és érzékeltetniük kell az árnyalatnyi különbségeket. Ezzel összefüggésben a tanítási órákon kell tudniuk önállóan dolgozni; biztos helyesírással kell rendelkezniük. Füzetük legyen áttekinthető, jól használható, külső megjelenésében esztétikus.

Ismerniük és alkalmazniuk kell a bevezetett nyelvtani fogalmakat, kategóriákat, összefüggéseket és szabályokat a jeltan, a hangtan, az alaktan, a mondattan, a frazeológia, a szövegtan, a stilisztika és a nyelvtörténet köréből.

Tudniuk kell használni a különböző – értelmező, szinonima, idegen nyelvű stb. – szótárakat, kézikönyveket, illetve a könyvtári szolgáltatásokat.

A továbblépés feltétele első, illetve második év végéig az adott tanév tananyag minimumának teljesítése; negyedik év végén pedig az érettségi követelményeknek való legalább alapszintű megfelelés.

A tananyag elsajátításának, a tanulói aktivitás mérésének változatos, mindenki számára kötelező, illetve egyénre szabott lehetséges mérési és értékelési módjai vannak. A mérések írásbeli (témazáró dolgozat: esszé, kisértekezés, szövegalkotási, elemzési és szerkesztési feladat, teszt, tollbamondás stb.) és szóbeli (szövegolvasás, felelet, kiselőadás, retorikai és helyzetgyakorlat, helyzetelemzés, gyűjtőmunka ismertetése stb.), valamint egyéni és csoportos módjait egyaránt alkalmazzuk. A tanulócsoportok életkorától, összetételétől, érdeklődésétől, aktivitásától stb. függően sor kerül egyrészt játékos, gyakorlati jellegű megmérettetésekre, másrészt önkéntes, illetve iskolán kívüli feladatok (kiselőadások; kutató munka valamely témában; bibliográfia-készítés; a tananyagrészhez kapcsolódó szakirodalom, cikkek ismertetése; esszéírás; különféle műalkotások stíluselemzése stb.) felkínálására és jutalmazására is.

A beszédhelyzethez alkalmazkodó, a szándékolt hatást szem előtt tartó nyelvhasználat szemiotikai, szövegtani és stilisztikai alapjainak megismertetése és alkalmaztatása változó beszédhelyzetekben: a hétköznapiaktól a tömegkommunikációban előfordulókig.

Elsődlegesen a kommunikációs kompetencia kialakítása a cél: az első év készség- és képességfejlesztő alapozó év, melynek döntő feladata a szintfelmérés, az egyéni fejlesztés kiinduló alapjának feltárása.

A kommunikációs gyakorlatok során felvethető témáknak elsősorban a személyiség fejlesztésében van szerepe.

Témakörök - Tartalmak:

1. Jeltan és a kommunikációs tényezők – 12 óra

Jel, jelzés, jelrendszer; Állati és emberi kommunikáció; Nyelv és beszéd; A nyelv funkciói; A közlésfolyamat tényezői; A tényezők közötti összefüggések; Az üzenetet befolyásoló sajátosságok

2. Szöveg nélküli kommunikáció  – 14 óra

Nyelvi és nemnyelvi eszközök; Mimika; Gesztusok; Testtartás; Proxemika; Kulturális szignálok

3. Szóbeli kommunikáció – 22 óra

Beszédműfajok: előadás, hozzászólás, vita, tájékoztató, beszámoló, ünnepi beszéd; Ügyintézés; Tömegkommunikációs műfajok: hír, kommentár, összefoglaló; Beszédművelés: a retorika alapjai.

4. Írásbeli kommunikáció – 17 óra

Írás és beszéd; Az írás sajátosságai; Mi a stílus; Stílusrétegek: tudományos, publicisztikai, hivatalos; A levél; Az önéletrajz; helyesírási alapelvek, problémák.

1. A jel, az ikon, az index, a szimbólum, a közlő, a címzett, a közlemény, a csatorna, a kód, az üzenet, a beszédhelyzet fogalmának, szerepének meghatározása. A nyelv, mint jelrendszer jellemzése. Megadott szempontok szerint alkotott szövegekben a kommunikációs tényezők módosító hatásának tükröztetése.

2. A nonverbális eszközök szerepének ismerete, használatuk önálló üzenetek közvetítésére, és nyelvi üzenetek alátámasztására, módosítására. A testbeszéd, a hangsúly, a hanglejtés, hangerő jelentésmódosító szerepének tudatos használata.

3. A kommunikációs helyzetekhez alkalmazkodó irányított szövegalkotás. A beszédműfajok jellemzése nyelvi szintek szerint. A műfajok alkotási szabályainak, eszköztárának ismerete és alkalmazása. Részvétel a megbeszélésben, a vitában: a szerepviszonyok felismerése. A tömegkommunikáció műfajainak elkülönítése, hatáselemzése. Szándékolt hatás érdekében felépített szöveg alkotása. Reproduktív és félreproduktív szöveg kifejező előadása.

4. A stílusrétegek jellemzése, sajátos jegyeik kimutatása, reprodukciója. A stílussajátosságokat kialakító eszközök intuitív csoportosítása nyelvi rétegek szerint. Az írásbeliség speciális lehetőségeinek tudatos használata: a vizualitás. Kijelölt szövegszerkezeti egységek - bevezetés, befejezés, tételmondat és kifejtése - önálló létrehozása. Helyesírási biztonság kialakítása, megőrzése, a helyesírási segédletek használata.

Mondattan

43 óra

Az analitikus nyelvszemlélet kialakítása, az anyanyelv alkotóelemei funkcióinak tudatosítása nyelvi szintek szerint az alacsonyabb felé tartva. A szöveg építőelemeinek megismertetése, mondattani ismereteken alapuló szófajtani ismeretek átadása. A szófajok funkcionális bemutatása, a mondatban betöltött szerepük alapján.

A mondatok fajtái - modalitás; A mondatok típusai szerkesztettség alapján; A mondat részei; A predikatív viszony; Az ige fajtái, alakrendszere; Tárgyas szerkezet; Határozós szerkezet; Jelzős szerkezet; A névszók fajtái; Igenevek; Névmások; Az összetett mondat; Alárendelt viszony a mondatokban és az összetett szavakban; Mellérendelt viszony az összetett mondatokban, szószerkezetekben és összetett szavakban; Nyelvhelyességi és helyesírási szabályok: összetétel, írásjelhasználat, a névmások használata.

A kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó és felkiáltó mondatok nyelvi eszközeinek ismerete és használata. Mondatelemzési jártasság: Az alany, állítmány, tárgy, határozók és jelzők fajtáinak felismerése a mondatban. A mondatrészek jellemzése: tipikus kérdőszavaik, szófajaik, melyek betölthetik az adott mondatrészi szerepet. Mondattani elemzés és ábrázolás. Mondatalkotás kijelölt mondatrészi szerepek betöltésével. Az összetételek fajtáinak, az utalószó és a kötőszó szerepének ismerete. A szófajok kategóriáinak, rendszerének ismerete: a kettős, hármas szófajúság, az átmeneti kategóriák. A hangrend, és illeszkedés eseteinek ismerete, és szabályainak alkalmazása. Alkalmazkodás a beszédhelyzethez, a mondat szerkesztettségét befolyásoló tényezőkhöz.

Jelentéstan

20 óra

A nyelv fő funkciójának: a jelentés közvetítésének, a szöveg jelentését kialakító elemeinek rendszerezése: a szójelentésnek, mint a használati lehetőségek tárházának feltárása. A nyelvet, mint változó rendszert bemutatni, a kétarcú nyelvi jelenségek, és az átmeneti fázisokat tükröző nyelvi elemek segítségével. Az analízis utolsó lépcsőjeként a szavak felbontásának elvégeztetése, a nyelv legkisebb jelentéssel bíró nyelvi elemeinek, a morfémáknak a bemutatása. A nyelvhelyességi képesség fejlesztése, a hasonló alakú szavak elkülönítésével.

A szóelemek fajtái, és ezek funkciója, jelentése; Hangalak és jelentés viszonya; Jelentésváltozások; A szókincs bővülésének lehetőségei: a szóképzés, a szóalkotási módok - összetétel, hasadás, elvonás, mozaikszók; Mindezek helyesírási vonatkozásai.

A tő, képző, jel, rag felismerése és elkülönítése a szóalakban, és szerepük, funkciójuk, jelentésük meghatározása. Példák alapján az egy- illetve több jelentésű, azonos alakú szavak bemutatása. A jelentésbővülés illetve jelentésszűkülés eseteinek elemző bemutatása. Rokon értelmű szavak, szinonimák, antonímák használata árnyalt szöveg létrehozásához.

Nyelvtörténet

16 óra

A nyelvi rendszer elemeinek szintek szerinti áttekintése után a nyelv, mint változó rendszer megismertetése. Lehetőségek a tudatos nyelvhasználat fejlesztésére: nyelvművelés. Az egynyelvű szótárak használatának elsajátíttatása. Kultúrtörténeti korszakok, jelenségek, érdekességek megismertetése.

A világ nyelvei, nyelvtípusok, nyelvrokonság, areális nyelvészet; A magyar nyelv rokonnyelvei; Őshazák - kapcsolatok más nyelvekkel; A szókincsbővülése idegen elemekkel; A nyelvtörténet korszakai; Az ómagyar kor; Első nyelvemlékeink; A névadás; Az egységes nemzeti nyelv kialakulása; A nyelvújítás; A mai magyar nyelv - nyelvművelés.

Gyakorlottság az egynyelvű szótárak használatában. A nyelvrokonsági kapcsolatok ismerete. A nyelvtörténeti korszakok jellemzése. A fő hangváltozások (a finnugor alapnyelv hangjainak átalakulása, a tővéghangzó lekopása, a magánhangzó-kiesés, a nyíltabbá válás) bemutatása példák alapján. A Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom kijelölt részleteinek hiteles előadása fejből.

A nyelv rétegződése, szociolingvisztika

24 óra

A nyelvi tolerancia kialakítása, növelése a nyelvben egymás mellett létező nyelvváltozatok megismertetésével. Tájékozottság kialakítása a magyar nyelvterület sajátosságairól: a tömb- és szórványhelyzet nyelvhasználatra gyakorolt hatásáról.

A nyelv társadalmi szerepének változatai a világban; Csoportnyelvek; Szaknyelvek - szakszókincs; Nyelvi divatok; Nyelvjárások; Tájszók.

Egy szabadon választott terület szakszókincsének tudatos, pontos használata. A szaknyelvi szöveg speciális elvárásainak megfelelő szöveg alkotása. A nyelvjárások hangváltozatainak bemutatása élőnyelvi szövegek alapján. A tájszók típusainak és jellegzetes példáinak ismerete.

Óraszám: évi 40 óra

Szövegtan

20 óra

A korábban megtanult anyagrészek felelevenítése, tudatosítása, rendszerezése, gyakorlati alkalmazása az új szintézis megteremtéséhez. Ez egyben felkészülés az érettségi vizsgára is.

Kiemelten a szövegtani ismeretek eszköztárának összeállítása, a jól felépített szöveg: az értekezés és az esszé műfajának gyakoroltatása.

Mi a szöveg? Mi lehet szöveg?; A szövegösszetartó erő; Logikai és nyelvi kapcsolatok a szövegben; Grammatikai és logikai kapcsolóelemek; A beszédhelyzet szerepe; A hiány; A szöveg jelentése; A cím és a szöveg kapcsolata; Téma - réma szerkezet; Mikroszerkezet: bekezdés és a tételmondat; Makroszerkezet; Közlésfajták: elbeszélő, leíró, elemző-meggyőző; Szövegfajták nyilvános és magánhasználatra: hivatalos levél, nyomtatványok magánlevél, önéletrajz.

A szöveg, a szövegkohézió, a lineáris illetve a globális kohézió, a téma, réma, a tételmondat, a mikro- illetve a makroszerkezet fogalmának ismerete. A kohézió nyelvi eszközeinek: a grammatikai, jelentéstani és logikai kapcsolóelemek megfelelő használata. Bemutató, ismeretterjesztő szöveg alkotása. Önálló ismeretszerzés: jegyzet, vázlat, kifejtett- szerkesztett szöveg, összefoglalás készítése szabadon választott szaktárgyi témából. A dolgozat formai követelményeinek megfelelő írás létrehozása értekezés illetve esszé műfajában, e dolgozat szóbeli ismertetése. Jártasság a hivatalos stílus szövegfajtáiban: hangnem- és nyelvi regiszterváltás a beszédhelyzetekhez alkalmazkodva.

Stilisztika

20 óra

A különböző stílusok eszközeinek áttekintése, s ezen eszközök alkalmaztatása a kommunikációs tényezők által kialakított beszédhelyzetek megoldására. A stílus történeti változatosságának szemléltetése. Az irodalom órán tanultak összegző áttekintése stílustörténeti szempontból: A kronológiai elv szerint átrendeződő tudás útjának bemutatása. Eszköztár biztosítása az árnyalt önkifejezéshez.

Mi a stílus? A nyelvi stílus; Stílusrétegek, stílusárnyalatok; Stílustörténet: korstílusok, stílusirányzatok; A szépirodalom nyelve: művészi nyelvhasználat; Zeneiség; Képszerűség; Szerkesztés: stilisztikai alakzatok; Nyelvi illemtan: stílusos megszólalás és írásbeliség.

A különböző stílusrétegeknek megfelelő szövegprodukciók létrehozása. A reneszánsz, a barokk, a rokokó, a romantikus, a népies-realisztikus, a szimbolista, az impresszionista, az expresszionista, a szürrealista stílus sajátosságainak ismerete, elemző bemutatása. A hangszimbolika, az alliteráció, a rím, az enjambement, a szóképek (a költői jelző, a hasonlat, a megszemélyesítés, a szinesztézia, az allegória, a szimbólum, a metafora, a metonímia, a szinekdoché, oximoron), a stilisztikai alakzatok (az ismétlés fajtái, az ellentét, a paradoxon), az erősítés, a nagyítás, a túlzás, a kicsinyítés, az eufemizmus felismerése a szövegben és fogalmának meghatározása.

Az anyanyelv és a magyar nyelvi kultúra évezredeinek rendszerszerű bemutatása. Az anyanyelv használatának tudatossá tétele, a kategóriák és szabályok megtanításával, ismétlésével. A szinkron és diakron szemlélet egyidejű alkalmazása a nyelv jelenségeinek feltárásakor, elemzésekor. Jártasság kialakítása a nyelvi elemzés technikáiban. Kontrasztív szemléletű nyelvleírás: a tanult idegen nyelvekkel összevetve bemutatni a nyelvenként eltérő megoldásokat a gondolatok kifejezésére. A nyelv kettős jelrendszerének felépítése a jelentésmódosító szerepű, elemi nyelvi egységek szintjétől a mondatok szintjéig.

Az alapvizsgát követő első év legfőbb célja, hogy az anyanyelv ismeretében elvárható tárgyi tudás rendszerezett formában rögzüljön.

Hangtan:

a magyar nyelv hangjainak rendszere; A hangrendszerből a nyelv története során kihullott hangok; A hangrendi illeszkedés; A mássalhangzók kapcsolódásának törvényszerűségei;

Szóalaktan:

a morfémák típusai, és ezek szerepe a nyelvi rendszerben;

Szótan:

a szófaji rendszer; A szókészlet rétegei; A szavak eredete: a szókészlet idegen eredetű elemei; A külső forrásból gyarapodó nyelv korszakai: érintkezés a forrásnyelvekkel; A belső keletkezésű szavak; A szóalkotás módjai; Jelentéstan: hangalak és jelentés kapcsolata; A jelentésváltozások;

Szószerkezettan, mondattan:

a hozzárendelés; A mellérendelés; Az alárendelés; Mondatfajták: szerkezet, logikai minőség és modalitás szempontjából; A mondatrészek; Egyszerű mondatok elemzése; Összetett mondatok elemzése;

Középszint: A magánhangzók jellemzése nyelvállás, képzés helye, ajakműködés, és időtartam szerint. A mássalhangzók jellemzése az akadály típusa, az akadály helye és zöngésség szerint. A hangrendi illeszkedés eseteinek felismerése. A részleges hasonulásnak, a teljes hasonulás írásban jelölt és jelöletlen eseteinek, az összeolvadás jelenségének felismerése, szóalakok csoportosítása ezen kategóriák szerint.

A képző, a jel és a rag, illetve ezek különböző funkcióinak felismerése a szóalakokban. A magyar nyelv agglutináló jellegének bizonyítása.

Az ige és a névszók osztályozása jelentéstani, illetve alaktani sajátosságaik szerint. A segédszók szerepe a magyar nyelv rendszerében.

A referencia, a denotáció és a konnotáció fogalmának ismerete. Példákon keresztül az egyjelentésű, a több jelentésű szavak, a homonimák, a szinonimák bemutatása.

Az idegen eredetű nyelvi elemek magyar nyelvbe áramlásának korszakainak egy-egy példával illusztrált jellemzése. A jelentésváltozások típusainak a magyar nyelvemlékekből választott példákon keresztül történő bemutatása. Ismerni kell a jelentésváltozások társadalmi, lélektani és gondolkodás fejlődéséből eredő okait is.

A belső szóalkotási módoknak: a képzésnek, az összetételnek, az elvonásnak, a tükörfordításnak, a mozaikszók létrehozásának példákkal illusztrált bemutatása. A nyelvújítás hatását feltáró szókincselemzés.

Az alany, az állítmány, a jelzők és a határozók, illetve mindezek fajtáinak felismerése az egyszerű mondatokban. Jártasság az alá- és a mellérendelő összetett mondatok elemzésében.

Emelt szint: a középszinten elvárt tudás melletti többletkövetelmények kerülnek e címszó alá.

A magyar hangrendszer tagjainak, és ezek képzési sajátosságainak bemutatása táblázatban, a múlt mára eltűnt hangjaival kiegészítve. A nyelvemlékek hangtani sajátosságainak jellemzése, a hangfejlődési tendenciák kimutatása.

A magyar nyelv toldaléktípusainak rendszerezése, a magánhangzók illeszkedésével létrejött változatai szerint. A toldalékok eltérő illeszkedési sajátosságait kialakító történelmi okok bemutatása. A magyar nyelv hangjai egymásra hatásának rendszerező bemutatása táblázatban.

A tőtípusok, illetve a toldalékfajták meghatározása, funkcióik feltárása.

A szófajok alaktani, jelentéstani és funkcionális jellemzése. Alap-, kiegészítő és kereszteződő szófok kategóriáiba sorolás.

Az egyéni szóteremtések, hapax legomenonok nyelvbe illeszkedésének feltételei: a nagy egyéniségek nyelvfejlődésre gyakorolt hatásának bemutatása. Az újonnan alkotott szavak elterjedése feltételeinek feltárása.

A jelentésfajták definiálása, azok rendszerének, létrejötte okainak feltárása, használati lehetőségeinek kiaknázása árnyalt szöveg létrehozásában. A jelentések változásának társadalmi, szociográfiai, gondolkodásfejlődési, lélektani okainak bemutatása.

A szintagmák alaptagjaik szófaja szerinti csoportosítása. Szófaj és mondatrészi szerep összefüggéseinek feltárása. Jártasság a többszörösen összetett mondatok elemzésében. A sajátos jelentéstartalmú összetett mondatok eseteinek felismerése. Jártasság a generatív grammatika elemzési eljárásaiban.

Középszint: 36 óra, emelt szint: 72 óra

A tizenkettedik év elsődleges célja a felkészítés az érettségi vizsgára: az írásbeli és a szóbeli vizsga elvárásainak tudatosítása, tipikus műfajainak gyakoroltatása. A megmérettetésben szükséges beszéd- és íráskészség, a szövegstratégiák kialakítása.

A leíró nyelvészeti ismeretek funkcionális alkalmaztatása szövegek elemzésében és alkotásában. A szövegtani ismeretek felelevenítése, gyakorlati alkalmaztatása. Jártasság kialakítása a szövegelemzési stratégiákban, és a szövegalkotásban.

Az önkifejezési készség fejlesztése: nyelvtanilag helyes, árnyalt, a kommunikációs célt és szándékolt hatást, a beszédpartner(eke)t, a beszédhelyzetet, a kontextust szem előtt tartó nyelvhasználat kialakítása.

A hétköznapokban, hivatalos ügyek intézése során, a tömegkommunikációs eszközök által nyújtott információk befogadásakor használandó, megértendő beszédműfajok jellegzetességeinek megismerése, reprodukciója.

Öntudatos nyelvhasználók képzése, akik tisztában vannak a nyelv mai állapotában felmerülő nyelvművelési kérdésekkel, fejlődési tendenciákkal, és képesek a köznyelvi normának megfelelő szövegek létrehozására, valamint esetleges hibáik javítására.

Nyelvművelés

Nyelvi tervezés; A nyelvhasználat szabályozásának lehetséges eszközei; A változó norma; A technikai fejlődés, az életmód változásának hatása a nyelvhasználatra; Nyelvi divatok; Nyelvi babonák; Nyelvhelyességi problémák (vonzathasználat, vonatkozó névmások használata, hasonló alakú szavak használata, egyeztetés stb.); Helyesírási problémák (írásjelek használata, hangok időtartalma, tulajdonnevek, szóösszetételek helyesírása stb.); Beszédművelés: reproduktív és önálló szövegek előadása.

Középszint:

A saját nyelvhasználata tipikus nyelvhelyességi és helyesírási hibáinak felismerése, és önálló javítása. Lehetőségek felismerése, melyek útján mai szövegek a nyelvi normához illeszkedővé alakíthatók. Szövegmondás: a helyes kiejtés, a nonverbális eszközök adekvát használata.

Emelt szint:

Szövegértelmezés nyelvhelyesség és a norma érvényesülésének szempontjából. A helyesírási részrendszerek szabályainak ismerete. A helyesírás aktuális kérdéseinek ismerete. Példák ismerete a múlt szónokainak, irodalmi művek előadóművészeinek életműveiből.

Retorika

A nyelv rétegződése, a rétegekhez rendelhető szövegműfajok; Nyelv-beszéd-gondolat összefüggései; Szövegértelmezés: az előfeltevések elmélete, lehetséges világok, grammatikai, strukturális, stilisztikai, jelentéstani, funkcionális, hermeneutikai elemzés; A szöveg szintjei: szintaktikai, szemantikai, pragmatikai jellemzés; A szöveg, mint információforrás: a forráskritika; Az irodalmi művek befogadása: olvasatok, lehetséges világ hozzárendelése, célok, kapcsolat más művekkel, a kiváltott hatás elérésének eszközei, stilisztikai eszköztár, a befogadótól elvárt közreműködés; Köznapi szövegek értelmezése: a beszédaktus elmélet;

Középszint: A szövegértelmezési stratégiák alkalmazása a gyakorlatban. A szöveg létrehozója céljainak, szándékainak felismerése, és az ezek érdekében használt eszközök kimutatása a szöveg minden szintjén. Szépirodalmi, köznyelvi és ismeretterjesztő (tankönyvi) szövegekben minden tanult nyelvtani kategória funkciójának, jelentésének, logikai szerepének kimutatása. A forráskritika legfőbb kérdéseinek ismerete, és szerepének bemutatása egy-két történeti forrás elemzésével.

Emelt szint: Szaktudományos szövegek értelmezése, a szakszókincs használatának szabályai, a logikai viszonyokat tükröző nyelvi elemek kiemelése a szövegből. A szövegelemzésben használt fogalmak meghatározása.

Funkcionális szövegalkotás

Szövegalkotás: a köznyelvi beszéd: elbeszélő, leíró, érvelő szövegek; a tömegkommunikációban megjelenő szövegek: a nyilvánosság műfajai; A publicisztikai stílus: hír, kommentár, riport, glossza; A nyilvános beszéd: hozzászólás, érvelés, előadás, vita.

Középszint: Érvelő-elemző, kifejtő, összehasonlító, kommentár jellegű szövegek alkotása. Kreatív fogalmazás: elbeszélő, leíró, elemző-meggyőző szöveg alkotása. A humor nyelvi forrásainak, fajtáinak bemutatása. Kérvény, önéletrajz, pályázat műfaji szabályainak ismerete, önálló megírása. Memoriterek felhasználása az írásbeli dolgozatban, illetve szóbeli megmérettetésben. Részvétel vitában: hozzászólás, érvelés, vitaindító előadás, árnyalt önkifejezés.

Emelt szint: Azonos témáról szóló szöveg létrehozása esszé és értekezés műfajában. A különböző beszédműfajok és szövegfajták bemutatása, szabályaik ismerete, alkalmazása.

A nyelvhasználat szociolingvisztikai megközelítése: a kétnyelvűség hatásának kimutatása az anyanyelv használatára. A szórványmagyarság nyelvi helyzetének feltárása.