2. szám 1997. március 13.
Bemutatjuk: Depeche Mode
Whatever I've done
Is look down the
BARREL OF A GUN
Nemrégiben jelent meg két, új dalokat tartalmazó maxi CD az immár három tagból álló Depeche Mode-tól. Alan Wilder szintetizátoros távozott a zenekarból, így jelenleg David Gahan énekes, Martin Lee Gore mindenes és Andy Fletcher szintetizátoros alkotják a több, mint 18 éve (1979 óta) fennálló zenekar legénységét.
A
Depeche Mode 1980-ban Basildonban, egy London környéki kisvárosban kezdődik.
Itt alakít zenekart Composition Of Sound néven Martin, Andy és Vince Clark,
akik az iskolából ismerik egymást. Kezdetben Vince írja a dalokat, és ő is
énekel. A zenekar hangzása ekkor még a hagyományos popzenére épül. Mindaddig
Vince énekel, amíg meg nem ismerik Dave Gahant, aki akkor még Basildonszerte
rettegett punk.
Vele kibővülve a zenekar immáron teljesen működőképes lett. Első koncertjüket Martin egyik iskolájában adták, már Dépeche Mode néven (egy francia divatlap címe nyomán, Depeche egyébként annyit tesz, megújuló. Ezzel akarták kifejezni az együttes másságát). Ezután rohamosan jöttek a sikerek: az első három kislemez (Dreaming Of Me, New Life, Just Can't Get Enough) tarol az európai TOP10-listákon, debütáló nagylemezük, a Speak And Spell (1981) a vártnál is nagyobb siker. Erre a korongra is jellemző, mint az utána következő összes többire, hogy CD-változata pár számmal hosszabb. A zenakar mindig is szeretett maxi singleket "mellékelni" nagylemezei mellé.
1982-ben Vince Clark elhagyta a zenekart (később az Erasure tagjaként
lett világhírű), helyére Alan Wilder stúdiózenész érkezett. A kővetkező
nagylemez, az A Broken Frame dalainak zenei és szövegvilágát már teljes
egészében Martin neve fémjelzi. Ez az album hozta meg számukra a valódi
sikert, mely a későbbi nagylemezek megjelenése során végig kísérte őket. A
Construction Time Again (1983) című album megjelenésekor (amely olyan
sikereket tartalmazott, mint a Love In Itself, az Everything Counts, s
melynek egyik kislemezén kapott helyet a különös hangulatú Get The Balance
Right) már egész tömegek rajongtak a Depeche Mode-ért. 1984-ben a Some Great
Reward című nagylemez a legslágeresebb dalokat tartalmazta, mint a People
Are People, a Somebody, a Master and Servant. Ekkoriban a Depeche Mode
stílusa még nem volt igazában egyedi, inkább tömegzenekarnak nevezhető.
Ugyanebben az évben kiadtak egy válogatásalbumot is, mely kislemezes dalaikat tartalmazta. Ez volt a Singles 81-85. Az 1986-ban megjelent Black Celebration már jóval elvontabb, depresszívebb album. A zenekar külső megjelenésében is megváltozott, létrehozva ezzel egy, a kialakult rajongótáborra annyira jellemző "DM-divatot". 1987-ben a Music For The Masses szintén rengeteg slágert tartalmazott. A Depeche Mode ekkoriban élte fénykorát, koncerteztek szerte a világon, sportcsarnokokat töltöttek meg, és csak úgy ontották az extra korongokat és dalokat. A hatalmas siker betetőzése az 1988-ban lezajlott DM-101 turné (pontosan 101 állomásból állt), melyet 1989-ben lemezen is kiadtak. Ekkor váltak igazán népszerűvé a Black Celebration, és a Music For The Masses dalai: Question Of Time, Black Celebration, Never Let Me Down Again, Behind The Wheel és a hírhedt Strangelove.
1990-ben jelent meg a Depeche Mode legkiforrottabb albuma, a Violator.
Ekkorra a zenekar már kultuszt teremtett a fiatalok körében, akiket főleg
MLG szövegvilága és megjelenési stílusa vezérelt. Mindenben hasonlítani
próbáltak kedvenceikre, akik ekkor már határozottan sötét, fekete ruhákban
léptek színpadra, és hajviseletük is mintaként szolgált. Sok bőrruhás,
láncokat viselő, fekete kockafejű vagy göndör szőke, alányírott hajú fant
láthattunk akkoriban...
A Violator sikerének lecsengése után hároméves szünet következett. A
fiúkat lefoglalták magánéleti problémáik és egymás közti konfliktusaik,
melyek már a 101 turné feszültsége miatt is megmutatkoztak. 1993-ban egy
merőben megújult Depeche Mode-dal találkozhattak a rajongók, mind zenei,
mind megjelenési téren. A Songs Of Faith And Devotion c. nagylemez (I Feel
You, Walking In My Shoes, Condemnation) jóval több hangsúlyt fektet a
szintetikus hangzás mellett a gitárra és a rockosabb elemekre. Ezt az
albumot is világturné követte, majd ismét több mint hároméves szünet
következett a dM történetében.
Most, 1997 áprilisában fog megjelenni ULTRA című albumuk, melyről kimásolt
két dal, a Barrel Of A Gun és a Painkiller már a boltokban maxi CD-n.
Hamarosan kiadásra kerül egy harmadik is melynek címe: It's No Good
(31/03/97). Ügyes üzleti húzás, hogy a két előbbi dalt nem egy, hanem
mindjárt két CD-n dobták piacra, így szinte másfélszeres haszonhoz jutva. Az
első tartalmazza a két eredeti szerzeményt + két Barrel mixet, a második
pedig három feldolgozást foglal magában. Már ez a két dal (sőt! Ha valakinek
elég pénze van, a 0891881800 telefonszámon 50p/ perces áron meghallgathatja
a harmadik, It's No Good cimű csodát is, ugyanezt megteheti március 13-án a
cambridge-i sportcsarnokban, ahol talán már más dalok is halIhatóak
lesznek.) alapján is megdöbbentő, hogy a Mode ismét mekkora fordulatot
iktatott be zenei világába. Hangzása most inkább emlékeztet a U2-éra, mint
hajdani önmagára.