3. szám 1997. március 25.

A Környék

Tegnap "reggeltől-estig" azon törtem a fejem, hogy mit tegyek a Környék nevű rovatba, amit az újság történetében először sajnos egyedül kell megírnom. Be kell hogy valljam, az iskola közvetlen közeléből az előző szám megjelenése óta eltelt szűk két hétben semmi sem keltette fel a figyelmem úgy istenigazán. A gimnáziumi polgár szemével olvasva az eddigi számok ilyen cím alatt közölt írásait az jutott eszembe hátha a zebrák és boltok adatain kívül valami olyannak is ideje helyet adni ezen az oldalon, ami inkább az ízlés dolgairól beszél... és akkor villámgyorsan megszületett az ötlet, szélsebesen merült fel bennem a kérdés hogy vajon miért néz ki az iskolaépület kívülről úgy ahogy kinéz magyarul miért és mióta van ilyen színe.

Ezen egyszerű kérdések megválaszolásával az (illetékesek megkérdezésével és e cikk megírásával) összesen két órát tölthettem el eddig, amit így a cikk közepén tartva elég aggasztónak tartok, épp ezért nagyon kell vigyáznom, nehogy a falfestésről szóló történet helyett egy saját tehetetlenségemen siránkozó cikket tárjak ország világ elé.

Hát akkor szépen sorban haladva próbálom leírni hogy jutottam az információkhoz, aztán majd mindenki olyan következtetést von le és azt jegyez meg amilyet és amit jónak lát.

Első dolgom volt benézni az igazgatói irodába ahol Horn Györgytől körülbelül azt a választ kaptam hogy nem emlékszik pontosan, de valami olyasmi volt, hogy három évvel ezelőtt nyárra az "iskola elhatározta" hogy a régi és elviselhetetlenné vált színű falakat átfesteti, továbbá hogy sárgára és pirosra festeti át, majd valamilyen ehhez értó cég megcsinálta a kívánt munkát tanévkezdésre. Ezek után azt a tanácsot kaptam, hogy a részleteket Major Andrástól (gondnok) próbáljam megtudni.

Nosza rajta lementem az alagsorba, ahol először nem találtam a gondnok bácsit ezért bementem Schmidt János (oktatástechnikus) irodájába és tőle is megkérdeztem amire kíváncsi voltam. Ő azt válaszolta, hogy nem tudja, mert ő inkább az elektronikus berendezésekkel foglalkozik, de a kérdésből kiindulva körülbelül negyedórát beszélt nekem az iskolai rongálásokról aminek lényegét rövid tépelődés után, de úgy döntöttem hogy leírom: Sajnálatos módon rengeteget rongál szándékosan a diákság ami két okból is rossz (azon túl hogy a rongálás pillanatának varázsa még a rongálónak sem érhet többet a jól működő eszközöknél). Egyrészt sok pénz megy el javításra így kevesebb marad egyéb dolgokra, másrészt a tönkretett szerkezetek, mivel nem látják el többé funkciójukat úgy, ahogy arra szükség lenne, fékezik a diákokat szorgalmas tanulásukban. A rongáló így magát is károsítja nem csak az "iskolát". Például a TV-kapcsológomb-kitépése, széttörése ami azért nagy kiszúrás, mert a parányi gombot nem gyártják Magyarországon, külföldről behozatni lehetetlen, itthon gyártatni pedig elképzelhetetlenül drága lenne - mindezek ellenére szerepe a TV üzemeltetésében elég jelentős. A Szubjektív Egyesület nevében kérjük, hogy ne rongáljátok közös értékeinket, inkább szemeteljetek egy kicsivel többet.

Visszatérve az eredeti témához: miután az előbb leírt beszélgetés után megtaláltam a gondnok bácsit és neki is feltettem kíváncsi kérdésemet a folyosón, ő egy pillanatra elgondolkodott majd leültetett a szobájában és megkért, hogy fejtsem ki bővebben. Én kifejtettem, ő válaszolt, majd az ügy megértését elősegítendő újabb kérdéseket tettem fel, melyekre ő kérésemre szintén válaszolt. A kb. húsz perces beszélgetés lényege a következő: Három évvel ezelőtt a tanév végén az Iskola külső újrafestése igen szükségessé vált, mert az Épület lerobbant kinézete kezdett mindenkit zavarni. Hamar megszületett róla a döntés, hogy az Iskolát a nyár folyamán kifestetik, hogy tanévkezdésre már egy szépnek nevezhető épület küszöbét léphesse át a diákság. Az általános vélemény az volt, hogy a kiálló vöröses színű téglákat mindenképpen valamilyen piroshoz közelálló színre kell festeni és a megmaradó nagyobb, koszos, barnássárga felületet valamilyen a pirossal harmonizáló színűre. A színen kívül a másik talán fontosabb szempont a festék jó minősége volt, Végleges döntés született egy, a nedvességet és a koszt taszító festékcsalád mellett.

Ilyen körülmények között köszöntött be a nyár, az emberek többsége szabadságra ment és megfeledkezett az iskoláról és annak színéről is minden bizonnyal. A gondnok bácsi egyedül maradt a kérdéssel: milyen színű legyen az Iskola(?), és a festésnek szeptember elsejére el kellett készülnie....

Amint leírtam a festékcsalád már biztosra ki volt választva, így a gondnok bácsi elment a forgalmazóhoz, kért egy színkatalógust (amiben, mint később kiderült, többségben voltak az olyan színek melyek nem álltak a cég rendelkezésére akkor még) és kiválasztott belőle két színt: a Párizsi Sárgát és egy Pirosat a sok közül...

frutty