3. szám 1997. március 25.
Nine Lives
"Ez év
március 10-én bocsátotta Föld körüli pályára az Aerosmith tizenkettedik
stúdióalbumát" – írja a Z magazin márciusi száma. Reméljük, nem nyolcvan
nap alatt fogja körüljárni a Földet, de egyelőre csak a zeneműboltokban lehet
hallani a Nine Lives című album dalait; a rádiók stúdióiba úgy látszik, még nem
tört be. Talán nincs rá "igény"? Vagy nem ezt vártuk "Amerika legjobb
rockbandájától"?
A négy éve megjelent Get A Grip óta az Aerosmith egy kissé beporosodott, csak elvétve találkozhatunk egy Cryin'-nal vagy egy Amazing-gel a rádióműsorokon. Mégis érdekes, hogy a fent említett album slágerszámait már szinte a megjelenés napján világszerte ontották a rádiók, míg most egyelőre teljes a csönd. Talán nehéz a visszatérés...
A Nine Lives-on merőben más zenét hallhatunk, mint az előző tizenegy albumon. A tagokkal készített interjúkból kiderül, hogy az elspanyolosodó USA-ban teljesen megváltozik az emberek életvitele. Ezen nem csak azt kell érteni, hogy az angolt néhol szinte már fel is váltotta a spanyol, hanem azt, hogy a begubózott tévétársadalom a hispánok által megismerte, hogy hogyan kéne élni az életet. Ez persze igencsak közhelyes, de így van.
Szex, szerelem, az élet élvezete. Erről szól a Nine Lives. Ami furcsává és
pikánssá teszi, az az, hogy a "spanyol lényeget" az albumon szintén
felhasznált "indiai köpenyben" tálalják. Ettől lesz a megjelenés egyszerre
dévaj, évődő és pajzán. Gondolok itt a szövegkönyvben levő macskák
"egymáshoz való viszonyára" és környezetére, valamint a CD-lemez szélén
a Káma Szútrából különböző pozitúrákban ábrázolt kilencéletűekre...
Érdemes egy kicsit elidőzni Indiánál. Ha a Def Leppard tavaly megjelent albumára, a Slang-re gondolunk, már ott felfedezhetjük az indiai beütést. Elég csak egy pillantást vetni a Nine Lives borítójára és láthatjuk, hogyan ötvöződik benne az amerikai, az amerikás-spanyol, valamint az indiai kultúra. Ezek az ötvözések nem mindig sülnek el jól, a fent említett angol rockereknek kifejezetten nem jött be. (A háttérben szerintem kicsit több van. Ha jól megnézzük ezeket az együtteseket, több évtizednyi zenélést találunk mögöttük. Ennyi idő alatt ki lehet égni. És hogy mégse tűnjenek el a süllyesztőben, valami merőben újba fognak, hogy felvonják magukra a figyelmet...)
Mindezektől függetlenül a Nine Lives egy nagyon jól sikerült lemez. Az egzotikus, érdekes hangzások mellett fantáziadús dallamokat, találó szövegeket és kitűnő hangulatot hallhatunk rajta. Steven Tyler szerint elkészült a tökéletes dal, mely a Hole In My Soul címet viseli. A régi 'Smith vonás még mindig megvan: lassú, érzelmes balladák ugyanúgy fellelhetők mint a keményebb, zúzósabb rock-nóták.
Ami a vidoeklipeket érinti, az MTV-n már megy a Falling In Love videoklipje, amely nem átalkodik a szerelem testi mivoltát humorosan és kicsit perverzen egy groteszk, nők által irányított "terrorként" ábrázolni. Ezt látva visszagondoltam az Amazing, a Crazy és a Cryin' klipjeire és a találó öreg róka nem vén róka mondás jutott eszembe...