6. szám 1997. május 29 - június 11.

"1996 március 13-án szerdán Varsóban elhunyt Krzytof Kieslowski. Ötvenöt éves volt. 30 éve készített filmeket. Főiskolai munkáin kívül 19 dokumentum- és 24 játékfilmet rendezett."

Már több, mint egy éve meghalt, de kinek jut ez eszébe ha róla beszél? Vagány, intellektuális dolog Kieslowskit nézni, filmjeiről kritikát mondani, vagy az egekig magasztalni. Persze ez csak az egyik oldal. A többség (remélem) nem így nézi filmjeit.

Filmjei közül az egyik legnagyobb siker, igazi kitörése az ismeretlenségből az 1979-ben bemutatott Amatőr volt, bár ez az ismertség még csak Lengyelországra korlátozódott. A siker minden bizonnyal a szociológiai üzenetnek tudható be. Végre valaki bemerészkedett a szocializmus málladozó gyárkerítései mögé s mozgó képriportot készített a kiábrándító, de kényelmes sivárságról. Kieslowski azonban nem ezt a leleplezést élvezte, talán észre se vette mit is mutat meg nézőinek. Neki csak a filmcsinálás volt a lényeg. Az 1981-ben készült Véletlenben már sokkal több a tudatosság. Mintha Kieslowski valamire készülne. "Az ember csak azon változtathat, amivel tisztában van A változás sikerének előfeltétele pedig ez esetben is az, hogy önmagával legyen tisztában."

Hát tényleg készül valamire. Hiszen miről is szól a Véletlen. Arra készül, hogy bemutassa benne, hogy bár "a véletlen befolyásolja az ember életének alakulását, de a lényeg – mármint az, hogy az adott ember milyen –, az elsősorban magától függ."

A négy évvel később rendezett Befejezés nélkül már a halál utáni lét kérdését feszegeti, jelezve, hogy valójában mindenkinek a hite alapján kell erről döntenie. S ezzel a filmmel kezdetét veszi egy új alkotói korszak vég nélküli kezdete. Az érzékelhető csodákon keresztül, apránként, valósággá válik a hit. Ekkor készíti el a rendező életművének legmaradandóbb részét: a tíz részből álló, egy-egy parancsolatot egy-egy részben feldolgozó filmet a Tízparancsolatot (talán még megy a Dunán!), a szín trilógiát és a Veronika kettős életét.

"Berzenkedem az ellen, hogy az embernek időtlen időktől fogva olyan az Istenhez való viszonya, mintha minden jóért és rosszért ő volna a felelős. Vajon az a tény, hogy az ember jóra és szeretetre vágyik, önmagában nem vallásos tény-e?" Erre mindig ugyanaz a válasz nála: "Az ember csak szeretettel lehet sorsának ura."

Tízparancsolat. Művészetének tán legmaradandóbb része. Az ötlet rendezőtársától származik, Krzysztof Piesiweicztől. A Rövidfilm az ölésről (a 10 parancsolat egyike) meghozza az első nagy nemzetközi elismerést. "A film nem didaktikus tanmese."A pitiáner, kezdő ügyvéd kudarcain át fedezzük fel a halálraítéltben azt a lelki törésvonalat ami a gyilkosságig vezetett. Mintha mind a Tízparancsolatnál, mind A Három színnél Kieslowski a filmet bennünk akarná előhívni, a befogadóban. "Nincs film befogadó nélkül. A befogadó a legfontosabb." A film a maradandó hatás erősítéséért késleltetéssel él, mindaddig, míg a filmen áttetszik befogadójának élete. "Egyáltalán nem akarok hatni senkire, nem akarok senkit alakítani, senkit bármely irányba útnak indítani." Ha összevetjük ezt a kijelentését az előzővel, bizony nagyon ellentmondásosnak tűnik. De valójában nagyon is logikus. "A változás az egyén szuverén döntésén múlik. Pontosabban az ember és Isten kapcsolatán. A döntés: szabadság." Ez a gondolat mozgatta Kieslowskit már jóval a Tízparancsolat megalkotása előtt, de igazán letisztult formában csak a Tízparancsolatban jelenik meg.

Három szín: Kék. Az egyik, Kieslowski által legfontosabb alapkérdésnek vélt téma, a szabadság története. Képes-e a hősnő, fia és férje halála után új életet kezdeni, hogy felszámolja múltját, miközben képtelen kiszakadni a múltja által meghatározott külső világból. Képes-e az ember felszámolni a szerelmét, szeretetét? Kieslowski már készült a következő trilógiára, mikor kórházba szállították. Túlhajtotta magát. Nem bírta a szíve Trilógiájának címe Mennyország, Tisztítótűz, Pokol lett volna.