6. szám 1997. május 29 - június 11. Last Manidőpont: valamikor a 20-as évek, Amerikában dúl a szesztilalom helyszín: Jericho
Hősünk számára nem gond semmi sem - tud ő ágyból felkelve tüzelni, egyszerre nyolc embert lelőni; akár az egész banda keresheti őt ebben a kicsiny porfészekben, nem lesz szívbajos tőle. Egyetlen gyengéje van csak: állandóan segíteni akar az elesett nőkön. Ezen is bukik le és derül ki valódi énje, hogy valójában semmi mást nem akar, csak egyszerűen jól megszedni magát. Mikor az egyik főnők kedvesének segít megszökni, jól megkapja a magáét. Hickey (Cristohper Walken), Doyle jobbkeze - kinek kissé agyonszabdalt arca nem túl bizalomgerjesztő - veszi kezelésbe. Ezután kiderül, hogy még mindig vannak csodák (!), és csodás módon sikerül megszöknie. Hiába, csuda egy pasas ő. Még arra is képes, hogy a nagy bim-bum megveretése után jó néhány törött bordával, véres fejjel, sajgó mindennel - egyszóval szarrá verve - is képes felvenni a harcot a gonosz bandavezér ellen. Smith képességei néha ugyan a hihetőség határát súrolja, azonban ez cseppet sem változtat azon, hogy egy jó filmet tudtak összehozni az alkotók. Hozzá kell persze tenni, hogy a saját kategóriájában, ott azonban valóban megérdemli a dicséretet. Összességben egy jó filmet láthat aki megnézi, aki pedig nem, az egy jó kis lövöldözést hagy ki. Az utolsó emberig (Last Man Standing, 1996, 101") |