Szubjektív

Tartalom

6. szám 1997. május 29 - június 11.

Liar Liar, avagy Hanta Boy

HantaboyAz a hír járja, hogy Jim Carrey most forgatja első olyan filmjét, amiben kivételesen nem idióta embert alakít. A "régi műfaj" már nem gyümölcsözik számára úgy, mint ahogy tette azt a Dumb és Dumber vagy az Ace Ventura részének premierjekor - egyszóval: ilyen téren kiégett. Ezt bizonyítja legutóbbi filmje, a Hanta Boy is.

Maga a történet elég egyszerű: a kisfiú születésnapjára azt kívánja, hogy papája egy teljes napig ne hazudhasson. Persze ez mind akkor történik, amikor az ügyvéd papa egy igen kétes hátterű bírósági pert készül megnyerni... A következő huszonnégy órában a link apuci visszakapja mindazt, amit ő okozott másoknak a lódításaival, majd a végén természetesen minden jóra fordul.

HantaboyAz együgyű sztori mellett a film azt is jelzi, hogy Jim Carrey már nem tud újat mutatni, túlzásba viszi a hülyeségét és ez kezd a mozi rovására menni. Hogy valaki beledugja a fejét a vécécsészébe, vagy önszántából lefejeli a radiátort, elsőre humoros, de kilencven percig már fárasztó. Erre ugyan lehet azt ellenérvéként felhozni, hogy egy újszülöttnek minden vicc új és aki most látta őt először, annak jól megmozgatta a rekeszizmait; viszont aki összehasonlítási alapként látta az Ace Ventura 1-et és 2-t, a Maszkot, a Dumb és Dumbert, a Csak egy harapást vagy a Kábelbarátot, annak minden bizonnyal nem ez lesz a kedvenc Jim Carrey filmje. Ami viszont szokatlan volt tőle, azok a könnycseppek. Tényleg meghatóan sírt, csak a helyzet és a környezet nem illett oda. (A felszállni készülő repülőgépet állította meg úgy, hogy megfelelő közlekedési eszköz híján egy guruló lépcsővel eredt a Jumbo után, és a pilótafülke ablakához vágott fél pár cipőjével jelezte a pilótáknak, hogy álljanak meg.)

SZUBJEKTÍV véleményem az, hogy eddigi legjobb filmje a Kábelbarát. Egyrészt ennek a mondanivalója a legkomolyabb és legtartalmasabb, másrészt ez volt az első olyan Carrey-film, ami nem színészünk külön-külön mozgatható arcizmainak és dilinyós természetének, hanem a mondandónak és a színészi játéknak köszönhette sikerét. Mert valljuk be, nem valószínű, hogy valakinek csak úgy potyára kifizetnek 20 millió dollárt egy szerepért, mint ahogy teszik ezt azért a filmért, melyet most forgat Jim Carrey. Egyelőre kíváncsian és némi kétellyel, de várjuk az újat.

Garai Zoltán