|

6. szám 1997. május 29 - június 11.
Liar Liar, avagy Hanta Boy
Az
a hír járja, hogy Jim Carrey most forgatja első olyan
filmjét, amiben kivételesen nem idióta embert alakít.
A "régi műfaj" már nem gyümölcsözik
számára úgy, mint ahogy tette azt a Dumb és
Dumber vagy az Ace Ventura részének premierjekor - egyszóval:
ilyen téren kiégett. Ezt bizonyítja legutóbbi
filmje, a Hanta Boy is.
Maga a történet elég egyszerű: a kisfiú
születésnapjára azt kívánja, hogy papája
egy teljes napig ne hazudhasson. Persze ez mind akkor történik,
amikor az ügyvéd papa egy igen kétes hátterű
bírósági pert készül megnyerni... A következő
huszonnégy órában a link apuci visszakapja mindazt,
amit ő okozott másoknak a lódításaival,
majd a végén természetesen minden jóra fordul.
Az
együgyű sztori mellett a film azt is jelzi, hogy Jim Carrey
már nem tud újat mutatni, túlzásba viszi a
hülyeségét és ez kezd a mozi rovására
menni. Hogy valaki beledugja a fejét a vécécsészébe,
vagy önszántából lefejeli a radiátort,
elsőre humoros, de kilencven percig már fárasztó.
Erre ugyan lehet azt ellenérvéként felhozni, hogy
egy újszülöttnek minden vicc új és aki most
látta őt először, annak jól megmozgatta
a rekeszizmait; viszont aki összehasonlítási alapként
látta az Ace Ventura 1-et és 2-t, a Maszkot, a Dumb és
Dumbert, a Csak egy harapást vagy a Kábelbarátot,
annak minden bizonnyal nem ez lesz a kedvenc Jim Carrey filmje. Ami viszont
szokatlan volt tőle, azok a könnycseppek. Tényleg meghatóan
sírt, csak a helyzet és a környezet nem illett oda.
(A felszállni készülő repülőgépet
állította meg úgy, hogy megfelelő közlekedési
eszköz híján egy guruló lépcsővel
eredt a Jumbo után, és a pilótafülke ablakához
vágott fél pár cipőjével jelezte a pilótáknak,
hogy álljanak meg.)
SZUBJEKTÍV véleményem az, hogy eddigi legjobb filmje
a Kábelbarát. Egyrészt ennek a mondanivalója
a legkomolyabb és legtartalmasabb, másrészt ez volt
az első olyan Carrey-film, ami nem színészünk
külön-külön mozgatható arcizmainak és
dilinyós természetének, hanem a mondandónak
és a színészi játéknak köszönhette
sikerét. Mert valljuk be, nem valószínű, hogy
valakinek csak úgy potyára kifizetnek 20 millió dollárt
egy szerepért, mint ahogy teszik ezt azért a filmért,
melyet most forgat Jim Carrey. Egyelőre kíváncsian
és némi kétellyel, de várjuk az újat.
|