AKG Szubjektiv

7. szám 1997. szeptember 18. - október 1.

Nulltábor

1997 augusztus 26 - 31. Nagyirtáspuszta (Börzsöny)

Az idén másodszor volt nulltábor a nyár végén, hiszen másodszor köszönthetjük iskolánkban az általános iskola hatodik osztályából hirtelen gimnazistákká váló új elsős évfolyamot (hivatalosan ők az elsősök, akiket mi elsősöknek hívunk, ők bizony már harmadikosok). A Szubjektív most rövid interjúkban tudósít az ő nyitótáborukról.

- SZUBJEKTÍV: Hogy kezdődött el a mostani tábor szervezése?
- Sík Eszter, a nulltábor szervezőinek tanár képviselője: A dolog tavaly kezdődött, mert amikor a tavalyi hetedikesek tábora volt, gyakorlatilag ugyanezzel a gyerekcsapattal már pályáztunk. Akkor nem sikerült nyerni, a 80 nap alatt a Föld körül lett a befutó. Idén adta magát az alkalom hogy újra megpróbáljuk - a negyedikesek nagyon szerették volna megnyerni, ez volt számukra az utolsó alkalom. A pályázatot - a Kököjszi és Bobojszát - igazából négyen csináltuk: a Mácsai Barna, a Pepe, a Gyenes Peti és én segítgettem. Abból indultunk ki, hogy a hetedikesek még igazából gyerekek, tehát valami mese kell nekik. Olyan figurákat kerestünk, akik megjeleníthetőek, kedvesek, tehát akikhez érzelmileg lehet valahogy viszonyulni. Szerintem a két Péter találta meg ezt a Török Sándor által írt mesét. A programok kidolgozása rengeteg időt vett igénybe. Hétvégéket töltöttünk a Gárdos Pepééknél a programokon dolgozva, ami között nyilván van egy csomó hagyományos nulladik táboros program. Mindegyiket próbáltuk úgy alakítani, hogy a keretjátékhoz kapcsolódjon, és hát az is fontos szempont egy ilyen táborban, hogy a gyerekek minél többféle szerveződésben tudjanak ismerkedni. Nagyon rövid idő ez a 4 nap, ezért is találtuk ki a 0. napot a bennalvással, hogy legalább egy picit meghosszabbítsuk az időt. Hat tanárnak kellett 54 gyereket megismerni, illetve a gyerekeknek legalább annyira a patrónusokat, hogy utolsó nap valamilyen módon választani tudjanak. A tavalyi hetedikes tábor tapasztalatai alapján tudtuk, hogy nagyon sok olyan játék kell amiben futkosni, rohangászni lehet, mert ezeknek a gyerekeknek nagy igényük van erre.
- SZUBJEKTÍV: A szervezőgárda egy csibe?
- Sík Eszter: Nem, mind negyedikesek, de nem egy csibe. Csak a pályázatra álltak össze. Összeálltunk, beadtuk a jeligés pályázatot, és hát nagy volt az izgalom, mert több pályázat is volt. Szerintem két nagyon jó volt, ez, meg a mostani harmadikosoknak az Agyarország nevű pályázata. Azt is tudjuk, hogy a patrónusok nagyon nehezen döntöttek e között a két pályázat között. Azt hiszem egy szavazaton múlt, hogy ez nyert.
- SZUBJEKTÍV: Ezt a nagyon szép, festői helyszínt ki találta?
- Sík Eszter: Többféle szálláskönyvet néztünk meg, körülbelül tudtuk azt, hogy mi mindennek kell megfelelnie. Tetszett amit erről a helyről írtak, eljöttünk megnézni és úgy gondoltuk, hogy ez nagyon szép és megfelel annak, amit mi akarunk.
- SZUBJEKTÍV: Nagyjából másfél nap már eltelt. Meg lehet vonni ennek a rövid mérlegét?
- Sík Eszter: Egy picit azt érzem, hogy az előadások, amit a nagyok csinálnak és aminek az a célja, hogy minden játékot valamilyen módon bevezessen, ezek mintha a gyerekek körében nem igazán..... Most ennek nyilván az az oka, hogy nagyon rosszak az akusztikai viszonyok, kiabálni kell ahhoz, hogy hallják. Egy picit még nem érzem azt, hogy úgy igazán felpörgött volna a dolog. Szóval kedvesek, meg szerintem jól érzik magukat, de valahogy még egy pici valami még hiányzik.
- SZUBJEKTÍV: A belső lelkesedés?
- Sík Eszter: Igen. Ezt még nem érzem. De hát tényleg másfél nap telt el, szóval ez lehet, hogy még túl korai.

- SZUBJEKTÍV: Itt ebben a nyitótáborban van egy olyan csapat, amit röviden úgy emlegetnek, hogy a média. Szeretném megkérdezni tőletek -a videósoktól-, hogy mi a véleményetek a táborról és saját munkátokról. Hogy csöppentetek bele ebbe a táborba?
- Bérci Marci: Először kezdeném azzal, hogy hogy csöppentünk bele. Mi ketten a Somával vagyunk itt a nagy negyedikes videósok, és már elég régi szokás, hogy a nulladikos táborba mi jövünk el.

Arató Péter az utánpótlást képviseli és bele kellett rántani a mélyvízbe, hogy így fogalmazzak. Nagyon meg vagyok elégedve eddig a csapattal, bár a főnök az inkább talán a Soma, de szerintem eddig elég jól ment minden. A tábor nagyon tetszik, nagyon lelkesek a szervezők és eddig nagyon szervezett minden. Azt éreztem, hogy nem nagyon volt eddig üresjárat. Mi néha unatkozunk, amikor a "dajkamesék" program van, mert hát nem lehet mindent fölvenni, de ez természetesen kell a kicsiknek. Úgyhogy eddig nagyon tetszik.
- SZUBJEKTÍV: Van valamilyen elképzelésetek arról, hogy a végén hogyan állítjátok össze a filmet? Van valamilyen koncepciója annak, hogy mit vesztek föl és hogyan veszitek föl?

- Rédei Soma: Természetesen van koncepciónk, erről azt hiszem én tudnék bővebb információval szolgálni. Szerintem lesz külön egy olyan blokk, amiben csak az előadások fognak szerepelni. Ez egy külön kis film lesz. Emellett lesz egy rövidebb, pergőbb, zenés rész, amiben vegyes képek lesznek, inkább életképek, gyerekarcok, szervezők. Egyelőre ilyesmire gondoltunk. Aztán majd meglátjuk, hogy a későbbiekben milyen programok lesznek, illetve, hogy milyenek lesznek a felvételek. Ettől függően döntjük majd el, hogy mik kerülnek be a filmbe. Úgy tervezzük, hogy a karácsonyi szünetig fejezzük be a vágást, hogy a későbbi munkálatokra is jusson időnk.

- Bérci Marci: Ami rekord lenne, mert eddig még egyik nulltábor filmje se lett ilyen hamar megvágva, ha jól emlékszem.
- Rédei Soma: Igen, az elhatározás megvan.
- SZUBJEKTÍV: És jól érzitek magatokat a munka mellett?
- Rédei Soma: Természetesen igen, ez kikapcsolódás és munka is a számunkra. Azt csinálhatjuk, amit szeretünk, úgyhogy jól érezzük magunkat a táborban.

- SZUBJEKTÍV: A ti ötletetek alapján született ennek a tábornak a keretjátéka. Hogy bukkantatok erre a mesére?

- Mácsai Barna: Gyenes Pétert kell elsősorban megemlíteni, ő találta meg otthon a Kököjszi és Bobojszát. Összeálltunk hárman a folyosón, leültünk, hogy hú, most ki kéne találni egy keretjátékot. Úgy gondoltuk, hogy ebbe belefér sok minden, nagyon rugalmas a keret. - Gárdos Péter: Többen kezdtünk el csinálni egy másik pályázatot, csak úgy éreztük hárman, hogy az nekünk nem elég, mert nem csináltuk elég aktívan, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy csinálunk egy másikat. Amikor azt megnyertük, szóltunk a többieknek, és attól kezdve együtt csináljuk, közös munkával. Szerintem ez a keret nagyon jó arra, hogy mindenki mindenkivel meg tudjon ismerkedni. Van egy csoport, a brancs, itt állandóan együtt vannak. Van a dajkamese csoport, ahol a patrónusokkal ismerkedhetnek, úgy tűnik, hogy ez nagyon jól működik. Együtt vannak a szobákban, az egy újabb csoport, és közben az ebédeknél, vacsoráknál is egy újabb asztaltársaság alakul ki, tehát szerintem nagyon jól forognak körbe-körbe.

- SZUBJEKTÍV: Mi volt az a másik pályázat?
- Mácsai Barna: a Mátyás király Gömörben. A Pepe jobban tudja, mert abban én nem voltam benne. Abban én csak meghívott lettem volna.
- Gárdos Péter: Az Mátyás király udvarában játszódott volna, abban is voltak állandó szerepek. De ez a mese jobb ennek a 12-13 éves társaságnak.
- Mácsai Barna: Szerintem már nagyon jól összejöttek, nagyon jól beszélgetnek, kialakultak már kisebb baráti társaságok. Igaz, voltak már olyanok, akik baráti társasággal érkeztek, ők azt kérték, hogy legyenek egy szobában.

- SZUBJEKTÍV: Ti menynyire élvezitek az egészet? Vagy inkább munka?
- Mácsai Barna: Nagyon élvezem, mert nem voltam az én nulladikos táboromban, később jöttem két hónappal. Még sosem voltam nulladikos táborban és így az utolsó évben sikerült.
- Gárdos Péter: Én már csináltam egy tábort a mostani harmadikosoknak, akkor sokkal inkább úgy éreztem, hogy én most szervező vagyok és aktívan dolgozni kell. Ez a tábor most annyira kész van, hogy nagyon jól részt tudunk venni a programokban is. Tudom, hogy holnap mi lesz 10 óra 11 perckor. Mi is barátkozunk, már nagyon sok emberrel beszélgettem. Én nagyon élvezem. Pláne most, hogy a Barna már kipihente magát.
- Mácsai Barna: Tegnap még kicsit nyűgös voltam. A foci és az úszás után nagyon kimerültem, pláne, hogy éjszaka az iskolában nem aludtunk.
- SZUBJEKTÍV: Miért? Dumáltatok, vagy játszottatok?

- Mácsai Barna: Nem, egyszerűen nem lehetett az iskolában aludni, mert minden hetedikes nagyon eleven volt. Szerintem a társaságnak az egyharmada le se feküdt. Én fél órát tudtam aludni, a többiek két-három órát.
- SZUBJEKTÍV: Hol aludtatok?
- Mácsai Barna: Én először a tanáriban próbálkoztam. Ott kattogott az óra és nagyon meleg volt, de ott tudtam aludni viszont a fél órámat - ez a nagy élmény köt oda. Hajnali kettőkor kijöttem. Találkoztam a Gabival, aki addig még nem aludt semmit. Elkezdtünk járkálni a gyerekek között, ahol még nagy volt a hangzavar, ott sem tudtunk aludni. Ötkor fölkeveredtünk az első emelet folyosójára és a Gabi azt mondta, hogy ő ott elalszik. Tíz perc múlva megérkezett egy platós-kocsi és elkezdtek köveket lökni az udvarra, innentől kezdve azt mondtuk, hogy na most feladjuk.
- Gárdos Péter: A kicsik a két kisiskolában aludtak.

- SZUBJEKTÍV: Hogy érzed magad? Mi a véleményed a táborról?
- Andor Júlia, "hetedikes": Hát, én nagyon jól érzem egyelőre magam. Nagyon jók a programok is szerintem. Jól ki van találva.
- SZUBJEKTÍV: Az eddigiek közül melyik tetszett a legjobban?
- Andor Júlia: Mindegyik egyformán jó volt, ez az üveggolyós nem annyira, mert nem lehetett megtalálni őket.
- SZUBJEKTÍV: És mire számítottál, mit vártál?
- Andor Júlia: Nem számítottam ilyen jóra. Egy kicsit féltem tőle. A gyerekektől is féltem, hogy milyen osztályom lesz meg ez az öt nap egy kicsit kevés arra, hogy az ember megismerje a patrónusait, hogy melyiket válassza. Szóval attól félek, hogy nehogy rosszul válasszak. Ha a későbbiek során nem jövök vele ki, az elég rossz.
- SZUBJEKTÍV: Hol hallottál az iskoláról?
- Andor Júlia: Az anyukám hallott róla a munkatársaitól, meg olvasott is róla, és mesélt nekem, hogy ez neki mennyire szimpatikus és megkérdezte, hogy én mit gondolok erről. Nekem nagyon tetszett.

Beszélgetés Varga Judit patrónussal, a tábor után.

- SZUBJEKTÍV: Hogy sikerült szerinted a nulladikos tábor?
- Varga Judit: Nagyon jól meg volt szervezve. Sok volt a mese, a játék, a végére a gyerekek nagyon megszerették a szervezőket. Szerintem sikerült kellő mélységig megismerniük a patrónusokat is a helyes választáshoz.
- SZUBJEKTÍV: Könnyen tudtak választani a gyerekek?
- Varga Judit: Elég nehezen tudtak választani, mert - mint ahogy azt sokan közülük nekem elmondták - mindegyik patrónust szimpatikusnak találták.
- SZUBJEKTÍV: Voltak csalódott gyerekek?
- Varga Judit: Szerintem nem. Nagyon boldognak tűntek, de persze fáradtak is voltak.
- SZUBJEKTÍV: Hogy történt az első patrónus-csibe találkozás?
- Varga Judit: A gyerekek bejöttek a terembe és megkeresték a nevüket az asztaloknál. Mi csak később ültünk le közéjük. Persze viszonylag gyorsan rájöttek, hogy ki lesz a patrónusuk, mielőtt még mi odaültünk volna, mert kiszámítgatták egymás választásaiból.
- SZUBJEKTÍV: Mi volt a legjobb élményed a tábor alatt?
- Varga Judit: Amikor a titkosírást fejtették meg két megadott betű alapján. Nagyon tetszett az ügyességük.
- SZUBJEKTÍV: Milyen volt a hazautazás?
- Varga Judit: Én személy szerint halálosan fáradt voltam az előző éjszakai két óra alvás után. A negyedikesek kedvesen elbúcsúztak tőlünk, ők ott maradtak, hiszen nekik ott volt a nyitótáboruk. Szeretném ezúton is megköszönni a szervezőknek, hogy ilyen jó hangulatú tábort hoztak össze.

Köki és Boby

A képek teljes nagyságban megtekinthetőek itt.