8. szám 1997. október 2. - október 15.
Percek múlva SouthforkAz a bizonyos péntek este: a függöny ráncolja homlokát, a bojler berezonál, a coca colás üvegben pezseg a szénsav. Péntek este. Még néhány perc, és kezdődik a Dallas. Józsi bácsi is befejezi a rágódást a kolbászon, Marika néni is kifelé keveredik már a mosásból, a kis Misike pedig teljesen fel van villanyozva. Közben a képernyőn mosóport kínálnak, majd pelenkát, amelyhez nem kell mosópor. Aztán hirtelen... berobban a bemondónő. Úgy tetszik, mintha hasmenése és székrekedése lenne egyszerre. Kékre, lilára, zöldre van kikenve, ájultan, elaléltan mosolyog, és jelt ad: kezdődhet a közvetítés... Southforkból! Dallas. A város, ahol sohasem esik az eső, nincs hidegfront, mindig hétágra süt a nap. A város, ahol az egyik autó Mercédesebb, mint a másik. Egy hely, ahol feltámadnak a holtak, látnak a vakok, beszélnek a némák. Ahol minden mindig olajozottan működik.
Józsi bácsinak ki kéne menni, de nem mer, fél, hogy lemarad valamiről. Marika néni megigazítja a szoknyáját, elsimítja a haját, de szeme, szemüvege a képernyőn. Misike még mindig izgatott, bizsereg a talpa. Érthető is, a Dallas megy a televízióban... maga a Dallas! Percek, tízpercek, negyedórák telnek el. Kint egyre jobban besötétedik. A függöny ráncolja a homlokát, a bojler berezonál, a coca-colás üvegben pezseg a szénsav. Ám lassan véget ér a péntek, véget ér Southfork, véget ér a fényűzés. Józsi bácsi újra nekiesik a kolbásznak, Marika néni ismét nekiveselkedik a mosóteknőnek, Misike nekirugaszkodik házi feladatának.Mert valaminek történnie kell a következő Dallasig. - münz - |