8. szám 1997. október 2. - október 15.

Mottó: Ha a testet nem táplálják, elszáll belőle a lélek.

A rovat mostani része a táplálkozásról fog szólni, mert ahhoz, hogy mozogni tudjunk tápanyagra van szükségünk, és nem mindegy, hogy milyenre. Hát akkor kezdjünk bele.

Kezdetnek vegyük végig a főétkezéseket. A nap kezdetén sokat ajánlatos enni, mert utána már nyugodtan öszpontosíthatunk a feladatainkra. Sokan kezdjük úgy az első óráinkat, hogy üres a hasunk, és emiatt egyszerűen sehogy sem bírunk az adott témára koncentrálni. Aztán jön a várva várt szünet és rohanunk a büfébe. Persze mire sorra kerülünk röpke öt percünk marad csak hasunk elcsendesítésére. És mit ettünk ezalatt? Jó esetben egy pár virslit vagy két melegszendvicset, de rendszerint csak egy svájci kiflire futja a fantáziánkból. Az előbbi esetben már egész jól jártunk, mert van bennünk fehérje (hús) és szénhidrát (kifli), plusz egy kis hasznos ízesítés (sajt, mustár, paradicsom) ezzel talán átvészeljük a következő órát. Az utóbbi esetben azonban totál becsapjuk magunkat azzal a kis cukorral meg csokis tésztával, hiszen nem valami nagy feladat ezt megemészteni, aztán meg minden átmenet nélkül újra éhesek leszünk: könnyen jött, könnyen ment. Néhány tanár még óra közben is tart szünetet, amikor ismét csak eszegetünk és ez így folytatódik egészen az ebédig.

Az ebéd... az "ebéd", és már rohanunk is a kajáldába nagy lelkesen, hátha véletlenül valami ehetőt kapunk ma.... Reményeink hamar szertefoszlanak, és már menetelünk a "kaja" felé. Lássuk csak, mi ez? Ez egy főzelék... hmm... és már jobb híján lapátoljuk is befele, mert a leves valami széjjelfőzött zöldséges, krumplis, húsos remix, amit előszeretettel fűszereznek túl. A sietve elfogyasztott (max. 10 perc) főzelék elkezdene lefele menni az útján, de mivel ekkor rendszerint még további órákon veszünk részt, tehát ülünk, görnyedt testtartásunkkal hátráltatjuk az emésztést.

Végül is majd csak otthon, mikor újra ebédelünk, akkor eszünk igazán jót először.

Magyarán az a legjobb, ha még otthon reggelizünk egy nagyot, aztán tízóraira megeszünk egy sajtos zsömlét, és legközelebb majd otthon. Egyébként pedig csak olyan ennivalókat szoktunk magunkhoz venni iskolai tartózkodásunk alatt, amelyekből a szervezetünk nem tud építeni semmi mást, csak zsírt.

Ha esetleg sportolsz, nincs különösebb gondod az étkezéssel. Az edződ úgyis pontosan megmondja mikor, mennyit és mit egyél. Például a verseny napján - nálam mountain bike cross country, 30-35 km hegyi pálya, 30-35 Celsius fok - a következő az étrend: a start előtt két órával rizses húsleves vagy rizskoch (speciális glukóz van benne), aztán lágytojás citromos teával, sovány nem erjesztett sajt. De inkább vajas almástészta, esetleg mézzel, pirított kenyér és kevés vaj. Sok ásványvíz buborék nélkül. Közvetlenül az indulás előtt egy banán (kajatartalékként a gyomorban). A verseny közben meginnál bármit, amit beadnak, de a legjobb, ha ezt saját magadnak állítod össze előre. Bevált recept a következő: 250 ml Isostar, 225 ml víz, 25 ml eredeti citromlé, szőlőcukor és néha még egy fél kalcium pezsgőtabletta. Vihetsz magaddal Cerbona szeletet, de azt úgysincs időd megenni a hajtás közben.

Mindez természetes a sportban. Lehet, hogy a szellemi munka étrendi alapozását is komolyabban kellene venni.... és ott is mérhető lenne a teljesítményváltozás? Kilométeróra nélkül is.

Szeptember 20-21-én rendezték meg Chateau d'Oex-ban (Svájc) a mountain bike cross-country világbajnokságot. A magyar csapat tagjai (én sajnos még nem voltam köztük) egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. A versenypálya egy-egy szakasza speciálisan volt kialakítva, hogy egyaránt próbára tegyen embert és bringát. A legjobb magyar eredményt Buruczki Szilárd ifjúsági versenyzőnk hozta, aki 47 ország legjobb versenyzőiből lett a 19-dik. Ezen eredményének köszönhetően valószínűleg a jövőben az amerikai Volvo-Cannondale csapat színeiben fog versenyezni. A városka számára egyértelmű anyagi siker volt a világbajnokság megrendezése. A 15 ezer főnyi nézősereg mindent megvett, amire kerékpár volt rajzolva és Chateau d'Oex embléma volt rajta.