8. szám 1997. október 2. - október 15.

Ez az a film, amiről nem lehet, de egyáltalán nem is kell véleményt alkotni. Aki megpróbálja, az menthetetlenül oda jut, hogy hollywoodi szar.

Ezzel szemben zseniális. Beül az ember a moziba és öt perc után rájön, hogy sokkal inkább mosolyogni fog, mint harsányan röhögni, annyira elbűvölőek az események. Titkolódzó, haldokló, sunyító, alázkodó és egyéb emberi tulajdonságokkal bíró földönkívüliektől hemzseg a történet, olyanoktól akikkel az emberek álmodnak és álmodni szeretnének. Az E.T.-ből, a Star Wars-ból és a Moszkva térről ugranak be arcok, akiket a hazafelé egyre csak halványuló történet helyett sokáig megőriz emlékezetünk, hiszen örökké hiányozni fognak. Pedig a markukban vagyunk.

A film akkor lenne tökéletes, ha az ember hatodennyi szerepet se kapna benne. Esetleg az idegenek szemszögéből látnánk a sztorit és végig a lényeket lehetne bámulni, akik között egyébként mint kiderül a születős-taxis jelenetből vannak emlősök is, tehát akár belőlünk is kifejlődhettek...(és ez nagyon bejön).

És még valami: ha valamilyen módszerrel kitörölhetőek az emlékek, akkor soha, de soha nem lehetünk semmi, de semmiben biztosak.

Annyira jó képeket találtam a fegyverekről, hogy muszáj róluk ejtenem pár szót: nagyot lőnek és fényes fémekből készülnek, ami még látványosabbá teszi az amúgy se kutya képeket.

A produkciót egy szokványos üldözős jelenet zárja (plusz a legvégén egy felejthetetlen computer-animáció), aminek köszönhetően minden jóra fordul. És ez így van jól.