9. szám 1997. október 17. - november 5.

Éljen! Éljen! Éljen! Újra kitört a dínóláz!!! Már azt hittük, sikerült kihevernünk az első rész megnézésével járó megrázkódtatást, most újra itt vannak.

Láthatjuk őket joghurtosdobozon, csomagolópapíron, fogkrémes tubuson, találkozhatunk velük a Burger Kingben, az új Lutra albumban, mindenütt, hiszen Spielberg bácsinak sikerült megint életre keltenie T-Rexet és társait. De minek? Miért baszogatják a dínókat? Kihaltak, vagy nem? Míg az első rész a maga szerény műfajában elfogadható próbálkozás volt, a második annak csak primitív, röhejes utánzata. Azt rögtön hozzá kell tenni, hogy ízig-vérig amerikai: ezerarcú színészek, lebilincselő, kiszámíthatatlan cselekmény, a végén váratlan fordulat, katarzis, stb. A mű egésze a racionalitás talaján mozog, bár amikor a film egyik "vérfagyasztó" jelenetében a hősnő karcmentesen kiszabadul a nevetségesen életszerű számítógép-raptor fogai közül 10 perc ádáz küzdelem után! , azt hittem felállok és hazamegyek rendet rakni a zoknisfiókomban. És egyre több a vérengzés: 3 év alatt Spielberg dinoszauruszai vadabbak, könyörtelenebbek, éhesebbek lettek. A producerek nem érték be két-három áldozattal (ennyi már nem elég a nézőknek sem), legyen hát két-háromszáz! Egyáltalán nem megnyugtató, hogy a film véletlen pont úgy fejeződött be, hogy bármikor készülhet a folytatás. Ha valaki egy kis feszültségre, izgalomra, borzongásra vágyik, nézze meg inkább az új TV2 egyik délelőtti brazil tévéfilmsorozatát.