9. szám 1997. október 17. - november 5.

Drugstore-i

(drágsztori)

Ezt a cikket, magánvéleményt egy olyan egyed írta, aki még sosem használt drogot, azonban, mivel AKG-s, már sokszor került vele igen közeli kontaktusba és baráti körében is igen nagy számban fordulnak elő olyanok, akik már egyszer, többször, vagy akár rendszeresen is használnak drogokat. A saját (bulikon, suliban, beszélgetések során szerzett) tapasztalatait szeretné megismertetni, átgondolni a kedves drogos, nem drogos, illetve leendő drogos olvasóval. Sokak szerint ez az AKG-ban tabu téma, mindenki, legalábbis a diákok igyekeznek elkerülni ezt a témát a tanárokkal folytatott beszélgetéseik során, mert állítólag ez az AKG egyik rossz színfoltja, pedig szerintem minden iskolában ugyanekkora, vagy talán nagyobb probléma ez a jelenség. Tényleg, végül is probléma ez egyáltalán!? Az attól függ. Régen, még kis nullikás koromban, ha valaki megemlítette nekem a drogokat, lévén még naiv és befolyásolt tudatú, rögtön olyan emberek jutottak eszembe, akik éjjel-nappal egy álomvilágban élnek, úgy néznek ki mint az élőholtak, tiszta szakadtság, állandó mámor, fetrengés a tűk, meg az előkészített anyagok között, na meg folyamatos bűnözés, a pénzért, amin anyagot kell venni. Ezekben az időkben még nem hallottam az úgynevezett könnyű drogokról, sem a gyorsítókról, sem arról, hogy milyen anyagok vannak, és hogy mi miből, hogyan készül, és mit tesz a szervezettel. Tehát azt hittem, hogy a drog egyenlő a teljes lepusztulással, meg a biztos halál, és hogy nincs kiszállás, és aki csak kicsit száll be, az nem tud kiszállni, sőt nem lehet megállni a kis, enyhe drogoknál. Azóta, sok tapasztalattal a hátam mögött, másképp látom a dolgot. Először is sokat olvastam, hallottam a témáról, persze nem a szenzációhajhász sajtóból, mert ott csak etetik a népet, hogy el lehessen adni az újságot valami szenzációval. Szóval informáltabb lettem a drogok összetételéről, mivoltáról, történelméről, hatásairól, fajtáiról. Ekkor lett világos mi is a különbség enyhe és erős drog között, melyiket hogyan és mikor, kik és hol használják. Aztán valahogy tudatosult bennem, hogy ez a dolog itt van az iskolában is. Akkor már tudtam, hogy a legtöbb fogyasztó diák nem kemény drogokkal él, bár sajnos volt néhány ilyen esetről is tudomásom. Szóval egyre több embert ismertem meg a suliban közelebbről is, lettek barátaim is közülük. Elsős koromban már sokszor jártam, akkor még nem nagyon divatos techno partikra, és itt találkoztam először éppen fogyasztó emberekkel. Bár akkor még nem tudtam pontosan megállapítani, hogy ki van bebogyózva és ki nem, de azért feltűnt egy-két furcsa figura, akik üres tekintettel táncoltak a végtelenbe, és közben csak mosolyogtak és nevettek. Szóval nekem megszokottá váltak ezek az arcok, ezek a tekintetek és ezért nekem nem tűnik fel mindig, hogy valaki éppen be van csavarva. Ez sokszor zavar. Aztán jött a második év, és sokan felfedezték maguknak az underground partikat. Az most mindegy, hogy miért, hogyan, de arra lettem figyelmes, hogy egyre kevesebben „gúnyoltak" a zenei ízlésemért, sőt, néha érdeklődtek, hol lehet jó zenéket hallani, hova érdemes elmenni bulizni. Ezen nem lepődtem meg, hiszen a korok, az eszmék, a szexszimbólumok és az emberek mindig változnak. Jöttek a bulik és egyre több barátomról derült ki, hogy ha buli van, akkor általában használnak valamit. Vagy egy kis füves cigi, vagy LSD, de semmi vénás, vagy gyorsító, mint például a speed, ami teljesen kiszívja a testedet. Mások néha bevettek egy, vagy egy fél extasyt és igen kedvesen viselkedtek a house parti hátralevő részében, na és persze jól bírták az 5-6 órás táncikálást, ami egyébként nekem is szokott menni, pedig csak cólát iszom, és nem bogyót rágok. Először meglepett és kissé taszított ez a nagy terjedése a zenének és a füvezésnek, anyagozásnak. Nem tudom azonban mennyire függ össze a két dolog, de remélem nem nagyon, mert ez a zene nem arról szól. Legalábbis eredetileg nem. Nem érzem úgy, hogy nagyon veszélyes dolgok folynak körülöttem. Általában azt a mentalitást látom barátaimon, hogy ha már buli van, akkor legyen jobb, mint az átlagos. Ehhez kell nekik valami, ami megdobja a hangulatot. Amíg ez nem csap át otthoni, egyedüli fogyasztásba, vagy „csináljunk egy bulit, hogy jól beszívhassunk" mentalitásba, addig azt hiszem rendben van a dolog. Amíg nem kezdenek el pénzt kergetni és szerezni azért, hogy legyen már végre egy kis műsor, anyag, addig jól van. A veszély az egyénben van. Abban, aki nem tud betelni, akinek bármikor jó az anyag, és aki nem tudja felmérni a határokat. A határokat, amiket ha átlép, már veszélyezteti magát, az életét, és akár a többi barátját is. Mindenki magáért felel, de nem csak magának. Te döntsd el, mikor akarod használni az anyagot, és ne az anyag mondja meg, hogy mikor használd. Ne úgy menj bulizni, hogy előtte csak azon jár az eszed, hogy mit fogsz bevenni, elszívni, benyalni. Ha így van, az szerintem már régen rossz. Annak örülök, hogy sok barátom tényleg nem így jár buliba. Azonban akkor sem lehet azt mondani, hogy csináljátok csak, hiszen nincs szükség az ilyen dolgokra. Először is sok minden mást is lehetne venni abból a pénzből. Másodszor, nem minden az a pár hallucináció, ami biztos érdekes és különleges érzéseket ad, de szerintem a buliban egy jó társaságnál semmi sem ér többet. Ezt pedig elveszted, ha beszívsz. Voltam egy párszor bulizni olyan társaságban, ahol mindenki fogyasztott rajtam kívül, és bizony sokszor azt hittem teljesen egyedül vagyok, arról nem is beszélve, hogy egy értelmes mondatot nem tudtak nekem öszszezagyválni. Bár néha igen jókat röhögtem rajtuk, mire mit sem sejtve ők is jót mulattak. De ezt szerintem máshogy is el lehet érni. Sokszor lapossá válnak a bulik, azoknak, akik mindig beszívva mennek mulatni. Ez azt hiszem mindent tönkre tesz. Egy nagy fölöslegességnek tartom ezt az egészet, és ez az ami eddig is, és később is vissza fog tartani attól, hogy egyszer is kipróbáljam. Az iskolában tehát, én úgy látom, nincsenek kitéve az emberkék annak a veszélynek, hogy elsodorja őket az áradat, bár ezt biztosan mindenki csak magáról tudhatja. Amíg csak a bulijainkat, és nem hétköznapjainkat szövi át a drog használata, még nincs itt a világ vége. Eddig lehet irányítani a dolgokat. Ami utána jön arról senki nem tudhat biztosat addig, amíg bele nem kerül. De azt hiszem, akkor már késő. Biztos sokan hülyeségnek tartják amit itt összehablatyoltam, de ezt én vállalom, ez az én véleményem, amit a tapasztalataim, és környezetem alakított ki. Ebben a barátaim is benne vannak. A lényeg a mértékletesség. Tudod, a jóból is megárt a sok. És ami utána jön az már több a sokknál. Na üdv mindenkinek, és hallgassátok a Ház-rádiót, minden kedden fél 4-től fél 5-ig. Hali!

Csab-sz

link: A Szubjektív drog-cikkei