9. szám 1997. október 17. - november 5.

Van egy olyan sportág, amit a világ lakosságának kb. 85%-a űz valamilyen formában a három-négy éves kisgyerekektől egészen a hetven éves nagyszülőkig.

Bizonyos észak-európai és ázsiai országokban valósággal tömegsportként gyakorolják, azzal együtt, hogy magát a sport "eszközét" tényleges közlekedési eszköznek használják. Talán éppen ebből a felemás használati értékéből fakad, hogy nálunk Magyarországon a kerékpározás - merthogy ezekután már nyilvánvaló, hogy erről beszélek -, sokak számára nem számít igazi sportnak... Én magam évekkel ezelőtt nemcsak közlekedési és sporteszköz mivolta miatt választottam a biciklit, hanem azért is, mert egyszerűsége ellenére rendkívül izgalmas technikai eszköz. Az úszás mellet ez a testmozgás az, ami gyakorlatilag egy életen keresztül folytatható, bár kétség kívül az úszás valamivel "egészségesebb". Szerintem a kerékpározás - bárki számára - a következők miatt lehet jó: az első, hogy sose unalmas, mert mindig más és más helyeken biciklizhetünk, és közben életszerűbben ismerjük meg azt a környezetet, ahol éppen járunk. Ráadásul, amikor már hosszabb távokat is leküzdöttünk (akár 100-150 km-t), a távolságról alkotott fogalmunk is megváltozik: "összemegy" a világ, de valahogy másként, emberibb léptékben, mintha ugyanezt kocsival tennénk. Ha az ember a kétkerekűjével közlekedik, sokkal aprólékosabban veheti szemügyre a tájat, mintha autóból, vagy vonatból néznénk. Ebben a sportban az az egyik legszebb dolog, hogy épp akkor mozoghatunk szabadon, amikor egyébként valamilyen gépjármű "foglyaként" utaznánk, sietve valami sürgető célpont felé. A legviccesebb talán az, hogy így előbb érünk célba, mint a közlekedési eszközökkel (lásd 6-os, 86-os busz tempóját dugóban). Személyes tapasztalatom, hogy kereken fél órával hamarabb érek be az iskolába, mintha a velem egy időben induló busszal tenném meg ugyanazt az utat. Persze, én elég messze lakom a sulitól, de bárki megspórolhatja a normális(?) utazási idejének 40%-át, az utazási költségekről nem is beszélve. Egy ilyen reggeli testmozgás után nagyobb ambíciót érez az ember arra, hogy agyilag is, lelkileg is teljesítményképesebb legyen. Egy ilyen "hajnali utazás" megmozgatja fáradt tagjainkat, alaposan megkeringeti a vérünket, és ezáltal friss oxigén kerül az agyunkba, de ennek jó hatásait talán nem kell fejtegetni. Sajnos, azt azért meg kell említeni, hogy a városi levegő nem valami tiszta. Ha ebben vagyunk kénytelenek mozogni, sokkal több "dúsított" (szén-monoxid és tsai.) levegő kerül belénk, de sokkal több is jön ki ugyanazzal a lendülettel. Tudniillik a fokozott mozgás közben, hatványozottan nagyobb intenzitással ürül ki a tüdőnkből, ami rárakódott. Ha buszon ülünk ugyanilyen körülmények között, a lassú légzés egyszerűen nem tudja kitakarítani a levegőnél nehezebb port és szennyezőanyagokat. Ide vonatkozó adat: a belvárosban eltöltött egy óra alatt belélegzett mérges gázok kiürítéséhez egy teljes hetet kellene eltölteni a Börzsönyben a teljes tisztulásig. Számoljunk csak egy kicsit utána, jó esetben csak napi 8 órához már két hónapos hegyvidéki tisztulás kéne!? Egy ilyen reggeli mozgás levezeti vagy inkább elvezeti az ember agresszió-feleslegét, ami egyeseknek igazán nem ártana... No persze nem csak a tanárokra gondoltam!! Végezetül, a kerékpározás, mint testmozgás, testünkre gyakorolt hatása sem mellkékes dolog. A legnagyobb előnye - szemben például a tenisszel, kosárlabdával, ping-ponggal - az, hogy szimmetrikus mozgást igényel, tehát a test mindkét oldala ugyanolyan mozgássorozatot végez, és kitűnően edzi az összes testrészt, csakúgy, ahogyan az úszás.