9. szám 1997. október 17. - november 5.

Nagyon meglepődtem, amikor először elolvastam egy Fear Factory interjút. A banda tagjai ugyanis szembetűnően nem hasonlítanak egymáshoz lelkileg, de főleg nem hasonlítanak ahhoz az imidzshez, amit a legtöbben a név vagy a zene hallatán elképzelnének.

Egyikük sem átlagos ember, bár mindegyikük egy jellegzetes "típust" képvisel. De ezek annyira eltérőek, hogy szinte érthetetlen, hogyan bírják egyáltalán elviselni egymást. Burton amolyan otthonülős típus, verseket, dalszövegeket ír, meg ilyesmi. Az interjúkból is az derül ki, hogy kb. olyan, mint Grandpierre Attila szolidabb kivitelben, meg persze sokkal jobb formában. Dino a nagy bulizós csávó, legtöbbször az új los angeles-i csapatokat szemléli koncerteken, Christian (a basszgitáros) a strandon, a tengerparton éli az életét (igazi Baywatch módra), de a legdurvább Raymond (a dobos), aki egy számítógépes boltban eladó, és "video-játék-függő". Ő, amint megérkeznek egy szállodába kipakolja a cuccokat és lazít, Dino pedig lemegy az aznap esti koncert helyére. A Fear Factory zenéjének meghatározó része a szöveg - az agresszív zene csak ennek kifejezését segíti. A témák főleg a társadalom, a civilizáció problémái, leépülése, az agresszió, amivel nap mint nap szembe kell néznünk. És ők ezeket a dolgokat nagyon jól ismerik. A városban, ahol élnek gyakran életveszélyben érzi magát az ember. Példának egy sztori Dinótól, ami nekem nagyon tetszett: épp italt vett magának egy kocsmában, amikor egy fickó meglökte a kezét. Dino kiöntötte a frissen vett sörét, egy négy dolláros Budot! Erre azt mondta: "Hé, öreg, meglöktél és kiborult a söröm!". A csávó meg csak ránézett, és azt mondta: "És akkor mi a f* van?". Dino elmagyarázta neki, hogy talán segíthetne kifizetni egy újat, mire ő azt válaszolta: "Tudod mit? B* meg! Most azonnal kinyírhatnálak, szétlőhetném a fejed!" és elővette a fegyverét és elkezdett hadonászni Dino felé. Meghalhatott volna egy korsó Budweiser miatt. Ja, egyébként vannak érdekes hírek is a zenekar felől! Készült egy kis remix lemez, amit csak Európában adnak ki az elég gyenge Burn címmel, méghozzá október 13-án (na ezt a hírt übereljétek aktualitásban!). Persze ez nem jelenti azt, hogy akár egy hónapon belül megérkezik hozzánk... Ez régiség, de csak most tudtam meg, így jobban utánanézve a banda dolgainak: a Remanufacture-re sokak kedvencére majdnem felkerült egy Prodigy által készített feldolgozás is, ez csak azért maradt el, mert nagyon elfoglaltak voltak a saját lemezük készítésével. A fontos újdonság azonban az, hogy hamarosan (jövő év elején) megjelenik az új (igazi) lemez. Egyelőre 5 szám van kész, amelyek a Replica vonalát követik. Egyébként bocs, de a cikk nem igazán bemutatásra sikeredett, szóval röviden azoknak, akik nem ismerik őket: indusztriális metal zenét játszanak, ám kivétel nélkül minden nagylemezüket technosítják és ezt a változatot is kiadják. Ha érdekel a dolog, vedd meg! Mellékesen pedig egy bocsánatkérés: azért nem gyűjtöttem ezúttal zenei eseményeket, mert úgyis kimarad ez a hétvége, továbbá semmi említésre méltó nem ötlött a szemembe. CSÁ