10. szám 1997. november 7. - november 19.

Két külön-külön is említésre méltó, ám egymással is összefüggő dolog történt iskolánkban ez év elején Egyiptommal kapcsolatban. Szabó Imre készített egy kiállítást az afrikai országról, majd Eisler Kornél készített (befejezett) egy dokumentumfilmet róla. A kiállítás a jövő szerdai (november 12.) fél ötkor kezdődő megnyitó után kb. egy hónapon keresztül látható, a film pedig más, “profi” dokumentumfilmek mellett, a kiállítás időtartama alatt tekinthető meg. A Szubjektív ebben a számban az eseményeggyüttes kiállítás részére koncentrál és interjút közöl Szabó Imrével, így a filmkritika és a másik riport csak a következő számban lesz olvasható.

A nyitókérdésem az volna, hogy miért nem akart nyilatkozni a kiállítás befejezése előtt?

Én mindig azt mondom, hogy később, majd akkor amikor már összeáll az egész. Nem szeretek előre hírverést csinálni akkor, amikor még nem tudom, hogy egyáltalán eljutok-e a befejezésig. Csupán ennyi.

Akkor kérem mondjon valamit róla!

Régi vágyam volt egy olyan galériát kialakítani, ami egész évben működne, és végre sikerült megvalósítani.. Tulajdonképpen az alapötlet abból született, hogy a Tavaszi Fesztválra én már nagyon sokszor rendeztem be termeket. Ilyen galéria keretében részben a rajz alkotókör munkaiból, részben a rajzórákon készült munkákból, részben pedig más alkotóköröknek vagy más iskoláknak a diákmunkáiból állítottunk ki. Én napokat eltöltöttem vele: az anyag összeszedésével, felrakásával, a terem berendezésével és hát a Tavaszi Fesztivált ugye - mint tudjuk - nagyon kevesen látogatják, s valahogy úgy éreztem hogy kárba vész az a munka, amit magára a kiállításra szántam: viszonylag kevesen látják és ahogy vége a Tavaszi Fesztiválnak (általában ez egy hétvége vagy a szünet előtti napok) akkor le kell szedni a kiálított anyagot. Vissza kell állítani a terem rendjét, ami szintén rengeteg időt vesz igénybe... Ez adta az ötletet hogy valami olyan helyet kellene keresni, ami folyamatosan működhet kiállítóteremként és ahol különböző tematikus anyagokat lehetne összeállítani. Egy kicsit szélesebb spektrumban, mint ahogy az a mostani Egyiptom-kiállítás. Ez gyakorlatilag hét évnek a termését öleli fel, tehát azok az első alkotások, melyek ott láthatóak (magas szarkofág és a benne levő múmia, a falakon a levő képek, rajzok) még az iskolánk legelső évfolyamának munkái. Utána majdnem minden évben foglalkoztunk az egyiptomi kultúrával, művészettel. Többnyire a diákok választhattak, hogy elméleti munkát akarnak csinálni és kiselőadást tartani belőle, vagy pedig gyakorlati jellegűt, ami valamilyen kvázi rekonstrukciós munka. Ez tekintélyes munka volt, mennyiségben 32 m2. Nem kevés felület. Nagyon szépen dolgoztak a mostani elsősök. A tavalyi elsősökkel például különböző piramisoknak (Giza illetve Saccara) a makettjét készítették el, igaz csak most fejezték be az idén.

Ezeket a régebbi munkákat is lehetett kiállításon látni?

Ezt gondolom már mindenki látta, aki járt a könyvtárban. A könyvtárnak raktárként is szolgáló részében lehetett látni a hátsó falon még a legelső évfolyam munkáit. A mostani negyedéveseknek a munkáit a második emeleten: volt egy szárnyasoltár-jellegű szerkezet, amiben különböző világképekről szóló elképzelést bemutató képek láthatóak és mindegyik szárny más-más kultúrának a világkép-elképzelését mutatja.

Én úgy voltam informálva, hogy volt már ennek a kiállításnak egy elődje is, úgy 6 évvel ezzelőtt, valami ehhez hasonló az első emeleten.

Persze, amikor ez legelőször elkészült, - még a legelső évfolyam készítette -, akkor ezeket a folyosó zárt végén helyeztük el (akkor még nem volt új szárnya az épületnek, nem volt átjáró), nagyjából téglalap formában voltak elhelyezve a falon a képek és középen pedig a szarkofág, olyan módon, hogy egy pici sírkamrát imitált, hisz az nem volt akkora méretű mint a mostani 6 x 6 méteres terem. Ez most jóval nagyobb tér.

Tulajdonképpen mindent összefoglalt, amit meg akartam kérdezni. Még arra lennénk kíváncsiak, hogy meddig tart nyitva a kiállítás? Mi a célja, milyen látogatókat várnak, van-e valamilyen tárlatvezetés?

Folyamatos lesz a kiállítás, ez a terem galériaként fog működni. Igazából én ezt a második kiállításnak szántam, az első szeptemberben lett volna. Sok munkát kellett elvégezni ahhoz, hogy a tanteremből kiállítóhely legyen: táblaleszedés, táblai világítás megszüntetése, megoldani a teljes és normális sötétítését a teremnek, felrakni egy olyan fából készült sínrendszert, amivel bárhová lehet képet akasztani, tehát nem kell mindig újabb lyukakat fúrni a falba, azután kampókat fölszerelni, huzalt kihúzni, ha függönyt, vagy bármi mást akarok felrakni... Egy csomó olyan munkálat volt, amit én tavaly nyár elején rendeltem meg, illetve a tavasz végén. Úgy volt, hogy a nyáron elkészül, de sok minden másféle munkálatok miatt szeptemberre igazából nem volt olyan állapotban a terem, hogy bármilyen kiállítást tudjak rendezni. Nyilván nem ilyen nagyszabásút akartam elsőként rendezni, de annak sem volt megfelelő a hely. A sötétítést pl. öt nappal ezelőtt fejezte be a karbantartó. Tulajdonképpen ez egy közös nagy munkánk volt, egyedül nem tudta volna megcsinálni. Nyilván nekem kellett mondanom az elképzeléseimet, olykor kiderült, hogy azt nem is lehet pont úgy megcsinálni, tehát menet közben kellett az igényeknek meg a lehetőségeknek megfelelően módosítani a dolgokat. Ez rengeteg időt vett igénybe. Remélem, hogy a további kiállítások már egyszerűbbek is lesznek - hiszen az állandóan szükséges eszközök, kellékek, berendezések már megvannak. Gyakorlatilag már csak a művekre, illetve a kiállítandó dolgokra kell majd koncentrálni. Elsősorban az ittlévő diákoknak szántam ezt a kiállítást, akár órákat is lehet ilyen módon ezekhez a kiállításokhoz kapcsolni. Egyelőre még nagyon hosszú távú koncepcióm nincs. Majd menet közben fog alakulni, hogy milyen jellegű lesz a folytatás. Nem csak kiállítóteremként, hanem műhelyként is szeretnénk használni. A nagy méretű képek most is itt készültek, ha nem lett volna egy ilyen jellegű tér, nem is tudtuk volna ezeket megcsinálni. (A folyosón elég veszélyes, ha ott kiömlik egy vödör víz vagy festék tönkreteszi a padlószőnyeget, úgyhogy mielőtt összeállt a kiálllítás anyaga, azelőtt itt dolgoztunk, ebben a teremben.) Nem volt időm arra, hogy az iskolán kívül hírverést csináljak, de úgy gondolom, hogy azok a diákok, akik ebben részt vettek, akiknek a munkáik ki vannak állítva, meghívják az iskolán kívüli barátaikat, szüleiket, ismerőseiket. Bár eléggé szégyenlősek ilyen tekintetben a gimnazisták, nem igazán mernek dicsekedni otthon a szülőknek, hogy milyen szép dolgokat csináltak. Pedig szerintem van olyan színvonalú a munkájuk, amivel ki lehet állni bárki elé.

Milyen kiállítástervei vannak ezután? A kiállítás egy hónapig tart, utána milyen funkciója lesz a teremnek?

Igen, ez körülbelül egy hónapig tart. Két elképzelés is volt. Azon is gondolkodtam, hogy folytatni kell a piramis gondolatot, tehát ezt az egyiptomi vonalat, a gúla formát, és akkor a piramis “eszméjét” egy modern formációban továbbfejleszteni, megfogalmazni. De nem tudom, hogy ez mennyire fog sikerülni, mert igazából órán kívül nem nagyon van a diákoknak ideje, vagy ha van, akkor azt társasági együttléttel töltik - és igazuk is van. Órakereten belül pedig nehéz ilyen szabad jellegű, csoportmunkában készülő dolgot létrehozni, úgyhogy inkább a már meglévő, vagy a most készülő munkákból fogok összeállítani kiállításokat, melyek tulajdonképpen összefoglaló jellegű kiállítások lesznek. A következő valószínűleg a szecesszió lesz. Addigra elkészül a mostani harmadikosok által készített fóliaképek sorozata. A korábbi évfolyamok ebben a témakörben rajzoltak, úgyhogy a a kettő együtt fog adni valószínűleg egy kiállítási anyagot, ami megtölti a termet.

Kíváncsian várjuk, köszönöm szépen!

(A képek 1990-es AKG-s munkák közül valóak.)