11. szám 1997. november 28. - december 11.
Apai örökség
"Volt egyszer egy Európa, igaz: nagyon rég, amely az örömlány előtt is féltérdre ereszkedett, s szonettel kért pásztorórát. Volt egyszer egy Európa, amelyben mindentudó lovakkal, édes citerával s a költészet szikrázó tűzijátékával hódítottuk meg a nőt, még azt a sehonnai lányt is, aki rongyos kendővel, mezítláb ballagott az országúton."
- És volt egyszer egy Európa, melynek Magyarország nevű kis zugában az írók olyan mondatokat tudtak írni, mintha lett volna valaha egy Európa, az ő dédmamájuk, aki arról álmodott, hogy ez a zug egy szép mondatokat bőven termő vidékként maradjon nehéz sorsú dédunokáira. - És ha nem is voltak meg ezek az európák, mégis igazak. Igazak, mert mondatok tartják fenn őket, igazak, mert vannak mondatok, melyek róluk szólnak. Ez az Európát pótló és igazoló mondat itt Cs. Szabó László (író, esszéista, elbeszélő, emigráns, Szerb Antal barátja és nemzedéktársa) Apai örökség című elbeszéléskötetéből való, (Franklin-Társulat Kiadása é. n.), melyet Misi néni szerzett meg néhány napja a Psyche Antikváriumban, és a szép mondatok kedvelőinek ajánlom (olyanoknak, akik jártak már, vagy legalább szeretnének egyszer elmenni a Farkas utcában):
"Őseim nem voltak szertelen szívek, s nem hallgatták Dániel próféta fülével az éjszakát, ahogy máskülönben az erdélyiek szokták. Az én fajtám rezignált, kesernyés volt, zord képzeletüket Habsburg-szolgálat fékezte, s csak szomorú táncaik és tündéri lovaik árulták el, hogy ünnepélyes mértéktartásuk zilált, havasi álmokat takar."