11. szám 1997. november 28. - december 11.

Franciaország:
Lakossága: 55 392 000 fő
Területe: 547 026 km

Legalábbis ilyen és ehhez hasonló izgalmas információkat tudtunk meg Franciaországról azon a bemutatkozó esten, ahol három ország diákjai megismertették országukat a többiekkel. Ha nem is ezen az estén, de később sikerült valamilyen képet kapnunk Franciaországról (rendkívül változatosak a francia képeslapok!). Lyoniak, berliniek és budapestiek voltak összezárva két héten át egy kimondhatatlan nevű, középkori hatást keltő város, Saint Jean d'Angely (ejtsd: szenzsandanzseli) kolostorában középkori alkotótábor címszó alatt. Hogy mi mit csináltunk két héten keresztül, míg ti az iskolában poshadtatok az unalmasabbnál unalmasabb órákon? Hát, az órákat mi sem úsztuk meg. Igaz, hogy itt nem órának hívták őket, hanem előadásnak, és nem írtunk belőle másnap dolgozatot, viszont kétszer másfél órásak voltak, és a fordítás miatt kétszer hallottuk ugyanazt. Legalábbis aki tud franciául, az igen. A legkülönbözőbb témákról szóltak ezek az előadások: volt egy a kolostor történetéről, a középkori zenéről, a középkori szórakozásról, a sakkról, labirintusokról, internetről,... stb. Szóval, a legtöbb délelőtt így telt, kivéve amikor szabadidő volt, vagy kirándulni mentünk. Jártunk az óceánparton, La Rochelle-ben, Rochefortban, és még néhány kisebb városban, faluban. Délutánonként általában a különböző alkotókörökön tevékenykedtünk. Hétféle alkotókör közül választhattunk: kalligráfia, freskó, hangszerkészítés, video, internet, elektronikus zene és színjátszás (csupa középkori téma). Az alkotókörökről megoszlottak a vélemények: voltak, akiknek nagyon tetszett, voltak, akiknek nem, attól függően, hogy mit választottak. Ezután néha el lehetett menni röplabdázni vagy kosarazni a város tornatermébe. Esténként különböző programok voltak, például a kolostorban ideiglenesen rendezett modern művészeti kiállítások megtekintése. Egy másik este olyan műsort kellett összeállítani, ahol bárki bármilyen produkcióval felléphetett. Így hát aznap este hallgattunk dzsessz-koncertet, zongoraszót, részt vehettünk egy székelfoglalós és egy vízivó versenyen.

Az utolsó vacsorán ismét eszünkbe juttatták, hogy tulajdonképpen középkori táborban vagyunk: abban a tisztességben részesültünk, hogy részt vehettünk egy valódi középkori vacsorán. Beterítették a padlót szalmával, három agyonnyugtatózott élő tyúkot pedig beraktak kapirgálni középre. A közülünk kikerült felszolgálók készségesen a tányérunkra segítették a finom, szaftos, mócsingos falatokat, melyeket mi ugyancsak evőeszköz nélkül elfogyasztottunk. De szerencsére valamennyien középkori jelmezekben voltunk, így legalább nem a ruhánkat ettük le a sötétben.

Az esti programok után szabadok voltunk egészen a fél tizenkettes takarodóig. Ekkor ugyanis bevetette magát Maurice, a bulldog-képű éjjeliőr, akinek már a puszta látványától is megdermedt a vér ereinkben. Hát még amikor megszólalt! Természetesen csak franciául tudott, de ez nem is volt meglepő, hiszen a városi eladók, sőt, még a mi 11 franciánk sem nagyon beszélt idegen nyelven. Bármennyire is volt a francia a hivatalos nyelv ezen a konferencián, mi legtöbbször angolul beszéltünk egymással.

Mivel Franciaország a gasztronómiájáról híres, itt az ideje, hogy a kajáról is szót ejtsek. Hús, hal, sajt, bagette minden mennyiségben. Innivaló: víz ( innen jött a vízivó verseny ötlete).

A tábor végén készített "közvélemény-kutatás" alapján kiderült, hogy különböző előítéletekkel érkeztünk ebbe a nyugat-franciaországi kisvárosba. Ami titeket legjobban érdekelhet, az az, hogy rólunk mit gondoltak a többiek. Kiderült, hogy technikailag sokkal elmaradottabbaknak hittek minket. Aztán rájöttek, hogy valószínűleg tévedtek. Azonkívül utólag megállapították, hogy a magyarok barátkozó típusúak.

A franciákról alkotott előítélet az volt, hogy egy kicsit nacionalisták és beképzeltek. A hivatalos álláspont ezt megcáfolta, hozzátéve, hogy erről nem mindenkit sikerült meggyőzni.

A németek: jó fejek, de egy kicsit finnyásak. Az előítéletekre nem emlékszem. Mindenesetre lelkesen tanultak magyarul, ezért a tábor végén egy vetélkedőt rendeztünk számukra "Ki tudja a legtöbb magyar szót?" címen. A nyertesek aznap este már az újonnan szerzett AKG-s pólójukban ugráltak a diszkóban.

Aztán lassan elérkezett a vég, az alkotókörök bemutatták munkáikat, ezt követte az ünnepélyes diploma-kiosztás, ahol a nyálas (ha nem is nyálas, modora többekben kellemetlen érzéseket keltett. a szerk.) igazgatótól mindenki 3 db puszit és egy fényes diplomát kapott.

Hogy mi volt az értelme ennek a tábornak? Talán az, hogy megismerjük és elfogadjuk más népek kultúráit. Talán semmi. A lényeg az, hogy jól szórakoztunk.

A középkori alkotótábor weblapja: www.chez.com/ceangely