11. szám 1997. november 28. - december 11.

Egyik este.
H. Péter: Menjünk már moziba!
E. Kornél: Oké! Mit nézzünk meg?
H. Péter: Mondjuk a Hullámtörést.
B. Csaba: Az zorkó!
E.K, H.P.: LÁTTAD?
B. Csaba: Nem, csak azt hallottam.
Annál rosszabb filmet már rég nem láttam moziban. Sőt, ha Péter nem szervált volna be egy még súlyosabbat nem sokkal később (Filmszakadás), akkor azt mondhatnám: még soha nem.

A film első pár jelenete után megdöbbenve kérdeztem: most ez egy amatőr film? Hihetetlen, de a film végig kézikamerával készült, méghozzá automata élességgel. Ez annyit jelent, hogy a képek legnagyobb része élvezhetetlen. Minden remeg, és sokszor életlenek a tárgyak. A rendező úr valószínűleg csak bosszantásnak szánta azokat az idillikus, gyönyörű képeket, amelyek az egyes fejezeteket választják el egymástól. Csak azért kezdtem a kivitelezés "véleményezésével", mert annak szembetűnőbbek a hibái. De ez nem jelenti azt, hogy a történet egy fikarcnyival is jobb volna. A sztori annyi, hogy egy fiatal nő – aki mellesleg őrült – hozzámegy egy munkáshoz, aki gyakran nincs vele, mert egy tengeri olajfúró toronyban dolgozik. Emiatt a lány még jobban megzavarodik. A férjet közben baleset éri (váratlan!), lebénul és depressziós lesz. Egyetlen vágya – a cselekmény egyetlen meglepő eleme –, hogy felesége meséljen neki más férfiakkal való szeretkezéseiről. A szigorú erkölcsű közösség persze kitaszítja, teljesen elzüllik, majd egy partnere bántalmazza, amibe belehal. És most jön csak a java! A dallasi érzelmek elszabadulnak: a férj ellopja a holttestet, hogy a papok ne küldhessék a pokolba, társaival behajóznak, hogy a hullámsírban helyezze örök nyugalomra kedvesét. És mikor a holttestet bedobják a tengerbe, az égbolt kiderül, s Isten örömében harangozni kezd. Hihetetlen, de az utolsó képen két harangot látunk a felhők közt, alattuk a fúrótoronnyal. Ezt tényleg csak Jockey jövőbejárása szárnyalja túl. Figyelemre méltó az is, hogy a halálos beteg férj – akinek már semmi esélye a gyógyulásra, és mozdulni sem tud – saját kezével dobja be a halott nőt a vízbe. Hogy a szerelem mikre képes! Nem tudom, mi volt a céljuk a készítőknek ezzel az alkotással. Úgy látszik, egy szappanoperát akartak művészivé átdolgozni. KOLOSSZÁLIS!

Hullámtörés, R.: Lars von Trier, Készítési idő: 1,5 év!, díjak: Guldbagge, Cannes: a zsűri nagydíja, Felix díj, meg még kettő. Játékidő: 159 perc. Főszerepben: Emily Watson, Stellan Skarsgard.