11. szám 1997. november 28. - december 11.

Új energiával és a mormonok iránti előítéletekkel feltöltődve megpróbálom teljesíteni feladatomat és írok az itteni kultúráról, tv-ről, stb.

Talán kezdem az első kulturális élményemmel, ami az első vacsoránál történt. Ne keressd a kést, csak szökőévben használják, és akkor is csak ha nagyon muszáj. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a villa-használati technikám fejlődhetett volna, mert az esetek nagy hányadában a jó öreg ötágú villát használják itt az emberek.

Az illemszabályok is eltérőek kicsit. Nagyon kell vigyázni, hogy kit engedsz magad elé az ajtóban, mert elég nagy esélyed van rá, hogyha egy lánynak kinyitod az ajtót, az másnap úgy néz rád, mint liba az Istenre (lehet, hogy nem véletlenül). Az illemszabályokat az iskolabuszon se feledd, nemétől függetlenül bárkit kirúghatsz a helyéről, ha oda akarsz ülni és te felsőbb osztályba jársz. Ez a kirúgós szabály a menzán, sorban álláskor is kiválóan működik, amit rendkívüli gyorsasággal sikerült elsajátítanom, ráadásul még az évfolyamtársaim is büszkék voltak, hogy megtanultam igazi érettségiző módjára ebédlőbe járni.

Ha már így benne vagyok az iskolai témában, akkor írok egy kicsit a tanításról, végül is itt kezdődik a kultúra átadása a következő generációnak. Nekem úgy tűnik, hogy a következő generáció szereti kontrollálni, hogy milyen tudást vesz magához. Ez legelőször angol órán tűnt fel, amikor az egyik gyerek visszaadta a kötelező olvasmányt, hogy ez neki nem tetszik és nem fogja elolvasni. Másnap már kapott is egy másikat, hátha az majd nagyobb sikert arat. Egészség óráról általában távozom, hogy lebonyolíthassam a levelezésemet, így arról nem nagyon tudok semmit. Ehhez képest A+ a jegyem ebből a tárgyból. A tanároknak abszolút semmi tisztelet nem jár, kivéve egyet-kettőt, mondanom sem kell, hogy általában ezek a tanárok felelősségteljes pozíciókat foglalnak el a mormon egyház helyi képviseletében.

Ami jó pont lehetne a kultúrának, az a vallás, mert az emberek 95%-a rendszeresen jár templomba, ebből 5% katolikus és egyéb és 90% mormon. Végül is szép dolog ez a vallásszabadság, de azért az, hogy a paradicsom Kansas City-ben volt, az az én begyepesedett európai fejemnek kicsit sok. Na, még arra is kíváncsi vagyok, hogy azt miképp magyarázták el az embereknek, hogy nem a bor, hanem a víz válik Jézus vérévé és azzal kell áldozni. Az alkohol ugyanis tilos, na meg a koffein is, bár Pepsi-t ihatnak, mert a mormon egyház elég nagy pénzzel van benne a cégben, ez is egy érdekes fordulat volt számomra. Még egy mondat a mormonokról, iszonyúan bizalmatlan emberek, meg a saját híveikkel is, ezt számomra egy kicsi, de fontos dolog bizonyította: A templomban még a vállfa is lopásvédővel van ellátva, nehogy hazavidd. Lehet, hogy ez egy kicsit hülyén hangzik, de megpróbálom illusztrálni.

Most már azt hiszem áttérhetek a TV témára. Itt is három fő formában kapják az adást: szatelit, kábeltévé vagy normál antenna. Itt a világvégén a parabola antennás megoldás a legelterjedtebb, eddig csak egy helyen láttam bot antennát, a városokban pedig a kábeltévé a legelterjedtebb. A hagyományos antenna kihalóban van, mert rossz minőségben és csak kevés csatornát lehet vele fogni. A másik két típusnál sokkal nagyobb a választék: különböző csomagokból lehet választani és a legkisebb is minimum 40 csatornát tartalmaz. Nálunk több mint 150 csatorna fogható, bár egy csomóból van keleti és nyugati, tehát a műsor ugyanaz, néhány óra eltéréssel. A csatornákat általában négy csoportba sorolják: ingyenes, előfizetéses, előfizetéses mozi és előfizetéses sport.

Az előfizetéses mozi csoport kivételével mindegyik töménytelen mennyiségű reklámot tartalmaz, ami segített rájönnöm, hogy miért 45 percesek a sorozatok általában: 15 perc film, 5 perc reklám és így pont óránként van egy új program. A választék hatalmas, hírcsatornák, sport, sorozatok, új mozifilmek, vallási csatornák, hobby csatornák, állatokkal foglalkozó csatornák. Ami meglepett, hogy a reklámok nem idegesítenek annyira, mint otthon, igaz nem láttam még egy pelenka, intim betét vagy tampon reklámot sem, ellenben rengeteg gyógyszer reklám van. Ami még furcsa, hogy kíméletlenül szidják egymást a cégek a reklámokban és kérnek rá, hogy hasonlítsd össze az ő terméküket a másikéval, hogy rájöjj, mennyivel jobb az övék. A legtöbb reklám nem hiányolja a humort sem, a legjobbak az HBO, a Budwiser és a Nissan reklámok, persze ez "szubjektív". Apropó HBO. Kilenc HBO csatorna van különböző műsorral és ez csak egy a mozicsatorna szolgáltatók közül. Na szerintem mára ennyi elég Amerikából, legalábbis nektek.