13. szám 1998. január 16. - január 30.

Bármerre mész, bármerre nézel a városban, mindenhol ugyanazt látod: két ronda pofa, középen egy félmeztelen nő. És amikor már kellően idegesít a dolog, elmész, megnézed a filmet, és máris a közé a több százezer ember közé tartozol, aki az utóbbi néhány hét alatt A miniszter félrelép című magyar, mégis amerikai vígjátékon szórakozott.

Szórakozott, és azt hiszem, ez jellemzi leginkább a filmet. Szórakozott politikusok, szórakozott magánnyomozó, és a néző máris jól szórakozott. Aki mély politikai vagy egyéb mondanivalót vár tőle, az csalódni fog. Hogy miről szólt ez a magyar helyszíneken játszódó tipikus amerikai vígjáték-sztori? A kormánypárti miniszter (Kern András) meglóg a parlament egyik éjszakai üléséről, hogy találkozzon egy ellenzéki titkárnővel (Dobó Kata). Minden el van rendezve: luxuslakosztály az Astoria szállóban, a feleség biztosan alszik (hiszen férje nem mulasztotta el tájékoztatni az éjjeli ülésről), a titkárnőnek is sikerül titokban a szobába jutnia. Tehát minden a terv szerint. Egy jelentéktelen ügy azért megzavarja nyugalmukat, de hát a miniszterünket nem izgatja különösebben az a hír, hogy a szálloda egyik alkalmazottja egy gyanús alakot látott felfelé mászni a hotel állványzatán. Esetleg egy merénylő? Aztán megtalálják a hullát az ablakban. Lesz belőle szekrénybe akasztott kabát, öcsike, bátyuska, vőlegény, rokkant, végül magánnyomozó. Később kiderül róla, hogy nem is annyira hulla, mint amilyennek látszik. És miért ez a sok bonyodalom? Nehogy a miniszter valamilyen gyanús ügybe keveredjen (meg aztán mit keres ilyenkor az Astoria szállóban?!). A kínos szituáció elrendezéséhez persze feltétlenül szükséges a miniszter nyámnyila, bocsánathogyélek titkára (Koltai Róbert), az eredeti terv szerint ugyanis ő találná meg a hullát. Ehelyett neki kell elvállalnia a titkárnő férjének szerepét, de lesz ő még Dr. Semmelweiss is, csak várjuk ki a végét. Ezek után még kínjában szerelmet vall a miniszter időközben megjelenő feleségének, majd az anyuci ápolónőjének, és szerencsétlenségére mindkettőnél viszonzásra talál. Hogy a káosz teljes legyen, megjelenik a titkárnő féltékeny, vérszomjas, bokszbajnok férje (ezúttal az igazi), aki a szoba berendezésén és egy ártatlan párocskán kívül senkin sem tud bosszút állni, s miután a szállodaigazgató (Kállai Ferenc) többízben félreérthető helyzetben találja a miniszterrel, bevesz minden hazugságot, amivel a végén beetetik. A szobába többször rosszkor benyitó pénzsóvár szobapincér (Reviczky Gábor) pedig meglepve tapasztalja, hogy a miniszter úr alsógatyában a parlamentbe igyekszik, és hogy különböző hullaféleségek meg hulla feleségek vannak a szobában. De ő már semmin se csodálkozik, és hát a pénz rossz hatással van a memóriájára... Sőt, sok pénzért bármit alapon még tolókocsit, esküvői ruhát, altatótablettát és egy felesleges menyasszonyt is beszerez. A titkárnő éjszakája is másképpen alakul, mint ahogy tervezte: szállodai luxuságy helyett parlamenti ülés. De ott sem marad sokáig, mert az ellenzékiek nyakra-főre szidják kedvenc miniszterét. Így hát, számomra érthetetlen módon, telefonálás helyett személyesen megy az Astoria szállóba, hogy figyelmeztesse az „elnök pincsikutyáját” a kellemetlen helyzetre. A miniszter azonnal a parlamentbe száguld, levág egy laza dumát, amit azzal kezd, hogy hol vesztette el a szüzességét, s ezzel el is intézte a Körös-szabályozás ügyét. (Nem mintha olyan járatos lennék a politikában, de azért azt hiszem meglepődnék, ha ilyet hallanék a magyar parlamentben.) Vissza az Astoriába, ahol a szálak közben csak még jobban összekuszálódtak: már senki sem tudja, hogy ki kinek a rokona, ápolónője, orvosa, férje, felesége, ki hogy kerül ide, ki kit véd, kinek van esküvője, és kinek csapódott a fejére a szálloda ablaka. Az ilyen, és hasonló balesetektől időlegesen amnéziában szenvedők pedig a gardróbban kapnak helyet. Végül a szállodaigazgató megelégeli a dolgot, és kihívja a rendőrséget. Itt akár vége is lehetne a filmnek, de mivel amerikai sztoriról van szó, nem hiányozhat a végéről a happy end: mindenkit kiengednek, és végül egy romantikus séta az Erzsébet-hídon.

Az amerikai stílus egyébként nem véletlen. A producer ugyanis Andrew Vajna, egy Amerikában élő magyar, aki a külföldön élő magyar filmesek találkozójára jött Budapestre. Itt nézte meg a színházban azt az amerikai vígjátékot, amit később az ő ösztönzésére filmesített meg Koltai és Kern. Éppen ezért a pénz csak úgy dőlt hozzájuk, úgyhogy nincs mit csodálkozni azon, hogy, ellentétben a többi magyar filmmel, ezt egyszerre 10-15 moziban, országosan 24 kópiával, hatalmas reklámhadjárat közepette mutatták be. Sőt, külföldi sikerekre is számítanak. Igazi, „ízig-vérig magyar” sikerfilmnek szánták. Ebből csak egyvalami valósult meg minden kétséget kizáróan: nem magyar, nem siker-, de film.