13. szám 1998. január 16. - 1998. január 30.

Ender's Game, azaz magyarra fordítva Végjáték a címe annak a remek science-fiction alkotásnak, amelyet ajánlani akarok mindenkinek, aki szereti a műfajt, és mindazoknak, akik csupán valami jót akarnak olvasni.

Az alapszituációt mindanynyian ismerjük, hiszen ismét az idegenek vannak a dologban, ezúttal a hangyok formájában. Az emberiség első találkozása más, földönkívüli intelligenciával majdnem végzetes kudarcba fullad, ugyanis a cseppet sem tapintatos rovarok majdnem kiirtanak minket. Ezt már kívülről ismerem, gondolhatják sokan - és tévednek. A fent vázolt alapszituáció csak egy apró eleme az igazi történetnek, amely Ender Wigginről, egy zseniális képességekkel rendelkező gyermekről szól, akit sok sorstársával együtt egy szigorúan titkos katonai bázison, szüleitől elszakítva képeznek tökéletes katonává. Teszik mindezt azért, hogy az emberiség fennmaradását biztosítva bevessék őt és társait a hangyok ellen. A katonaiskola a gyerekek játékszenvedélyét könyörtelen harccá alakítja, s a főhős csak akkor döbben rá, hogy eszközzé vált, mikor már két társát is megölte. Az idegenek is igen érdekes lények. Egy kicsit hasonlítanak a hangyákra. Az egész társadalmukban csak és kizárólag a királynő rendelkezik tudattal, mindenki más csak a beleprogramozott dolgokat végzi. Vannak köztük nevelők, dolgozók, katonák stb. Kommunikációjuk erősen eltér az emberétől, ezért az emberi kommunikációt nem képesek felfogni. Innen fakad a nagy ellentét: a két faj nem érti meg egymást, a hangyok csak tárgyaknak, esetleg állatoknak tekintik az embereket. Új világokra azonban szükségük van, ezért szemelték ki célpontul a Földet.

A könyvet Orson Scott Card írta, 1977-ben. Megkapta a legnagyobb nemzetközi elismerést jelentő Hugo- és Nebula-díjat. Magyar fordítása 1991-ben jelent meg, a Móra Ferenc könyvkiadónál.