13. szám 1998. január 16. - 1998. január 30.

Üvöltés a toalettból, elfojtott sikoly a gardróbból. Ugrik a pirítóssütő, kidobja a kenyeret. Gyorsan kirántani. Rápakolni mindenfélét, futólag. Szürrealista melegszendvics, egyfajta kényszermegoldás. Aztán rohanás. Őrült lendülettel kitörni magunkat a konyhából. Keresztülkorcsolyázni a frissen felmosott előszobán. Át az üvegajtón. Be a nappaliba. Vészhelyzet. A képcső izzik, a készülék füstöl.

Pedig szívhangok, szinuszritmus, hyperfunkciók egyelőre rendben. Dygenia is megfelelő, nem mutat rendellenességet. Azért mindenesetre kapjon hét milligramm adrenalint, intravénásan. Hol van Carter? Jöjjön már! Jöjjön már! Most hoznak egy tüdőlövésest a kettesbe. Azonnal hívjanak egy kardiológust! Biopszia, auto-transzplantáció ajánlott. Az elektroencefalogram enyhe elváltozást mutat. Hova toltátok a nagyfeszültségű defibrillátort, a fenébe! Reszuszcitációs műszerek? Megvannak. Egy szívást kérnék szépen. Kész vagyunk, Green doktor. Vérnyomás ötven per hetven. Egyre jobban esik lefele. Meg fog halni. Sebaj, visszahozzuk. Vészhelyzet. Lefogtam az artériákat. Most inkubálom a melegszendvicset. Közben itt az újabb mentő. Kit hoznak? Középkorú férfi. Valami sikeres vállalkozó. Csődbe ment a cége, örömében kiugrott az ablakon. A fejéből ömlött a vér, de útközben elállítottuk. Kapott öt milligramm koffeint. Vérnyomás százötven per nyolcvan. Nehezen lélegzik, pulzusát s az egyik ujját nem találtam. Nagyszerű! Hozzon valaki nullás vért! Felnyitjuk. Luis doktornő, azonnal hívja Morgeinsteint! Hol van Carter? Vészhelyzet. Őrület. Rohanás. Lélegeztető gépek akcióban. Szédülős a hatosban, bokatörött a négyesben. Az esti zuhany előtt, de már a vacsora után; röpke félóra élet és halál között. Közben egy pillanatig sincs megállás! Benton riasztva. Robbanás egy aluljáróban, sebesültek a roncsok alatt. Már megy a helikopter... Azonnal. Repülőgép-szerencsétlenség, karambol, hajókatasztrófa. Halottak, szenvedők, Morgeinstein, melegszendvics. Hol a fenében van Carter? Hogy Carter hol van, azt nem tudom. Viszont itt a legjobb barátom. Ross doktor. A jó orvos. Szívtipró gyerekspecialista. Tinédzserek és nyugdíjasok egyaránt rajonganak érte. Most is, megszabadulva a hasmenéses, influenzás esetektől, csinosabbnál csinosabb lányokkal körülvéve utazik haza. A kép elsötétül, reklám, majd hírműsor a Nato-csatlakozásról. Nagy harapás a megmaradt kenyérből, öblítés limonádéval. Igazi megkönnyebbülés. Valódi vészhelyzet volt, de szerencsére már vége. Tényleg vége. Mindenesetre én még nagyon izgatott vagyok, erősen izzadok, a szívem is szokatlanul idegesen kalapál. Persze talán nem annyira kétségbeejtő a helyzet... Hyperfunkciók egyelőre rendben.