15. szám 1998. március 13. - 1998. március 26.

Utánam fiúk! Joe fedezz - kiáltja, s már rohan is a következő szikla menedékébe, nyomában a célt tévesztett ellenséges lövedékek sokaságával… - Most az egyszer megúszta - de mi lesz holnap? Holnap? Nevetséges, meg az is kérdéses, hogy a következő pillanatban élünk-e még, nem hogy holnap?

Hol van már a régi idők filmvásznának női hőse, akinek még szüksége volt a férfira, hogy gyámolítsa, megvédje, szeresse őt… Ma már nincs szükség rájuk, legfeljebb egy rövid kis ágyjelenet erejéig, de azt minél részletesebben, behatóbban, hogy azért mégse érezzék teljesen kitaszítottnak magukat a film világából…

Persze a főszereplőnek elsődleges követelmény a minél jobb és kisportolt alkat, hogy a harctól tépett, hiányos ruhából itt-ott kikandikáljon egy-egy sokatsejtető részlet…

Ma már a nő védi és menti meg értelmiségi szerelmét a gonosz hatalomtól, s egy kis csihi-puhi sem hiányozhat. Mit neki egy-két hulla, ha valaki az útját állja, gondolkodás nélkül eltapossa.

Vagy akár hagyjuk az érzékeny nő régi ideálját. Ne is menjünk olyan messze. Elég ha csak a Hichcock filmekre gondolunk… A mai filmből hiányzik a zene, a helyszín és az esemény együttes drámaisága, amiért az ember szívesen nézett meg egy igazan izgalmas filmet.

Vagy akár gondoljunk a nagy krimiíró nő, Agatha Christie jól ismert könyveire, akár a "Halál a Níluson"-ra. Elég volt benne egy gyilkosság, mégis az ember tövig lerágta a körmét, mire a végére ért… Sokkal jobb izgalom volt az - ha lehet ilyet mondani - mint a mai, erőszaktól és idiotizmustól bővelkedő úgymond akciófilmek, ahol mindent halál és erőszak kísér. S a nők is elveszítették régi varázsukat. Már nem kell értük harcolni, ők választanak. Persze ez szerintem egy bizonyos mértékig nagyon jó és tükrözi a mai létszemléletet, de csak egy bizonyos mértékig.

S számolja még valaki a hullákat, és a vért? A főhős már a huszadik embert öli meg úgy, hogy még az arcát sem látta… S számit ez ma már? Minden egyhangúvá válik - 2 vagy 2000 halott, számít az?

Egy film el sem képzelhető robbanás nélkül, s a főszereplő zsebéből sohasem hiányozhat egy Magnum, csak a biztonság kedvéért…

Az ember teljesen elfásul a sok gyilkosság láttán és már nem izgatja túl magát, csak a végén győzzön a jó.

Persze van, amikor meghal az ügy érdekében kedves hősünk, vagy választott párját megmentve kezdenek új életet a lepusztult Földön, egy sivatag közepén, egy új világban, de boldogan…