15. szám 1998. március 13. - 1998. március 26.

Reggel fél hét van, az uszodában elmerülök a vízben - és gondolataimban. Azon gondolkodom, hogy milyen cikket lehetne írni Nőnap kapcsán a nők hátrányos helyzetéről anélkül, hogy bárki is feminizmussal gyanúsíthatna.

Eszembe jut, hogy ha az előző évszázadban éltem volna, sokkal jobb cikket írhattam volna erről a témáról. A különbség csak az, hogy akkor rajtam kívül nemigen olvasta volna el senki. Ha pedig férfi álnéven adtam volna be, akkor talán a szerkesztőig eljutott volna...

Szerencsére most már szabadon leírhatom amit gondolok, de éppen ezért kevesebb is az írnivalóm. Ugyanis ha a nők elnyomottságának súlyát mértékegységekben kellene megadnunk, akkor a múlt századi kilogrammok helyett ma már csak dekákban mérhetnénk azt.

De azért még ez a néhány dekagramm is szót érdemel, hiszen a sütemények íze is gyakran csak néhány deka cukron múlik, sőt, még néhány gramm só is alaposan el tudja rontani a teát. Ha már a konyhánál tartunk, megemlíteném, hogy ebben az egyenjogú társadalomban a legtöbb helyen a férfiak előzékenyen meghagyják a nők évszázados egyeduralmi szerepét a konyhában (de csak ott!), udvariasan engedélyezik nekik a takarításhoz és a főzéshez való monopóliumot, hiszen a világért sem akarnák korlátozni őket természetadta jogaikban....

Hirtelen abba kellett hagynom ezt az eszmefuttatást, mert egy sárga úszósapkás pasas hatalmas karcsapásokkal közeledett felém, és kis híján elsöpört. Mialatt a szemem és az orrom telement vízzel az ő jóvoltából, vízmentes lelki szemeimmel szinte láttam, amint este ugyanez a pali hazaér, ledől a fotelbe, bekapcsolja a TV-t, s miközben újságot olvas, olyan hatalmas gondokkal küszködik, mint például hogy melyik zsebébe tette a cigarettáját. Már semmi sem zökkentheti ki az édes semmittevésből, hacsak az nem, hogy esetleg elalszik, és a cigitől lángra kap az újság, vagy hogy a felesége nem a kívánságának megfelelő vacsorával várja. Eközben a szerencsétlen asszony, akinek legalább olyan hosszú és fárasztó napja volt az irodában, mint kedves urának, ráadásul a főnöke éppen most akarja lecserélni egy fiatalabb, csinosabb titkárnőre, a konyhában készíti a hortobágyi húsos palacsintát, közben beteszi a mosást és leviszi a szemetet, majd elmossa a reggeli edényeket. A gyerek persze nem segít, hiszen tanulnia kell, sőt, anyját zaklatja olyan kérdésekkel, mint hogy mi a biológiai funkciója a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid-foszfátnak (NADP+), vagy hogy mikor volt a peloponnészoszi háború. Ezalatt a kaja természetesen odaég, erre a szagra viszont már felébred a férj is...

Ismerős kép. De azért el kell ismerni, hogy szerencsére egyre több olyan háztartás van, ahol a munkát legalább részben megosztják. Ugyanis nagyon helyes, hogy manapság már a nők is dolgozhatnak, (kell is dolgozniuk a családjuk fenntartása érdekében) s így feladatkörük nem korlátozódik csupán a háztartás vezetésére, de az már kevésbé ésszerű, hogy emellett még nekik kelljen ellátniuk az otthon végzendő munka legnagyobb részét. Ezt nevetséges lenne azzal indokolni, hogy "a nők jobban értenek a főzéshez, mosogatáshoz, takarításhoz", ugyanis szerintem ezek olyan jellegű munkák, amelyek nem igényelnek különösebb tehetséget. (Végül is a legtöbb híres főszakács férfi.)

Egyébként, ha jobban megfigyeljük, még most sem nyitott minden pálya a nők előtt. A parlamentben a nők száma egyszerűen nevetségesen alacsony, cégigazgatónőről is elég ritkán hallunk, katolikus pap pedig egyáltalán nem lehet nő. (A középkorban egyébként állítólag néhány évig volt egy női pápa, persze, férfinak álcázta magát.) Ezenkívül, eltekintve az óvónőktől, a titkárnőktől, és a takarítónőktől, a legkevésbé megbecsült és megfizetett foglalkozásoktól, a legtöbb munkakörben eleve szívesebben alkalmaznak férfit.

Ennek az oka pedig nem a férfiak fizikai erőtöbbletében keresendő, hiszen az érthető, ha rakodómunkásnak vagy kidobóembernek nem alkalmaznak nőt, de az már kevésbé, hogy szellemi tevékenység végzésére is alkalmatlanabbnak tartják őket. Kereshetnénk az okát a női és férfi agy különbségében is, ami egyébként tudományosan bizonyított tény, de ezek leginkább gondolkodásmódbeli különbségek.

Szerintem két magyarázat van. Bizonyos esetekben azért nem alkalmaznak nőt felelős beosztásban, mert a munkaadók félnek attól, hogy a nő néhány év múlva elmegy szülni, félbehagyja munkáját a gyereknevelés miatt. Ami a vezető szerepet illeti, az a berögződés lehet a magyarázat, miszerint a férfi termett uralkodói szerepre. Ebből adódik, hogy sok férfi szenved felsőbbrendűségi komplexusban. Ennek a betegségnek az a sajátossága, hogy nem a férfi szenved tőle, hanem a nő.

Erről eszembe jut egy beszélgetés, amit nemrég a 78-as buszon hallottam. Egy nő és egy férfi beszélgetett hasonló témáról. A 25-26 év körüli férfi fölényesen megjegyezte, hogy mindennél jobban utálja, ha egy nő uralkodni próbál egy férfi felett. A nő erre megkérdezte: "Miért, az talán jobb, ha egy férfi uralkodik egy nő felett? Hiszen a férfi nem csak szóban, hanem tettlegesen is bántalmazhatja a nőt, míg a nő uralkodása gyakorlatilag csak szóban valósulhat meg!" Ellentétben beszélgetőpartnerével, én egyetértettem a nővel.

Jól elkalandoztak a gondolataim, és csak most veszem észre, hogy már ideje kimászni a vízből, nehogy elkéssek az iskolából. Tényleg, milyen a nők helyzete az AKG-ban? - teszem fel magamnak a kérdést. Nem sok negatívumot találok ilyen szempontból. Egyedül biológiaórán van némi nemi megkülönböztetés...

Teljes lelki nyugalommal sétálok fel az uszoda lépcsőjén, abban a hitben, hogy teljesen kimerítettem leendő cikkem témáját, majd bemegyek a zuhanyzóba. Kifelé jövet, egy szál törülközőben lépek be a női öltözőbe, és nagy meglepetésemre szembe találom magam egy férfival, aki pár szál haját szárítgatja. Mire azonban rászánnám magamat, hogy finoman közöljem vele nemtetszésemet, méltóságteljesen kivonul. (Nem az én jelenlétem zavarta meg, csak megszáradt a haja.) Meglepetésem azonban ezzel még nem ért véget. Az eddig üres öltözőbe egy halom lány csődül be, majd elmennek szólni a néninek, hogy nyissa ki a szekrényüket. Kulcsos néni helyett azonban egy kulcsos bácsi sétál be, hogy ellássa ezt a nemes feladatot. Ő biztosan élvezi...

Elgondolkozom azon, vajon egy nő megengedhetné-e azt magának, hogy a 2 db 20 forintossal működő hajszárítóra való várakozás helyett átmenjen a férfi öltözőbe hajat szárítani - hátha ott nagyobb szerencsével jár. Arra is kíváncsi lennék, mit szólnának a férfiak, ha egy néni mászkálna be hozzájuk lépten-nyomon kabint zárni.