|

16. szám 1998. április 1.
Game Over
(Játsz/ma)
A
film magyarra ferdített címe annyira pocsékra sikeredett,
hogy nem is vagyok hajlandó leírni. Angolul az volt, hogy
"The Game", szerintem nyugodtan fordíthatták volna
"Játszmának". Ehelyett valamelyik infantilis szóviccgyártó,
akit már három reklámszöveg-író
ügynökségtől rúgtak ki, beletetetett egy
perjelet a szóba. Azt sem igazán értem, hogy miért
pont perjelet. A film címe ezáltal egyszerre olvasható
annak, hogy "játszma", és annak, hogy "játssz
ma", csak éppen nyelvtanilag hibásan - de ezek szerint
ez nem számít a remek szóvicc mellett.
A film elején egy unalmas pacákkal ismerkedhetünk
meg (Michael Douglas), akinek unalmas életébe csak az visz
néha színt, amikor viszszaemlékszik apjára,
aki egy szép nyári délutánon levetette magát
kétszintes házuk tetejéről. Egyébként
milliomos a pacák, a felesége elhagyta, úgyhogy igazán
élhetne vidámabban is. 48. születésnapján
tűnik fel öcscse (Sean Penn), aki rábeszéli, hogy
jelentkezzen egy Consumer Recreation Services (CRS) nevű szórakoztató-szolgáltató
társaságnál, amelynek egyébként az öcs
is élete megváltását köszönheti (úgy
néz ki, leállt a drogokkal). Az unatkozó milliomos
el is megy a társasághoz, végigcsinálja a jelentkezéshez
szükséges fizikai és pszichológiai teszteket,
majd megy vissza dolgozni. Ezután kezdődik a játék,
amelyből már nem lehet kiszállni, hiszen akkor fél
óra után már vége is lenne a filmnek. Először
egy bábu kerül a főhős háza elé,
ami pontosan úgy néz ki, mint az apja a zuhanás után.
Aztán a TV Híradó válik interaktívvá,
elmondja, hogy mit kell tennie. A többi trükköt és
csapdát már nem is mesélem el, van benne bőven
része a szerencsétlen játékosnak.
Ha
az ember már látott egypár thrillert, nagy meglepetés
nem szokta érni az ilyen típusú filmek nézése
közben. A csavarok és fordulatok többsége általában
kitalálható. A film forgatókönyve (Michael Ferris,
John Brancato) azonban annyira jól lett megkomponálva, hogy
azt is bőven érheti meglepetés, aki minden eshetőségre
számít. A filmet az utolsó pillanatig végig
lehet izgulni, az ember akarva-akaratlanul mindent elhisz, amit a CRS el
akar hitetni az áldozattal és velünk. A cég mindenütt
jelen van, a figyelmesen szemlélődő néző
észreveheti, hogy arra a furgonra is Cable Repair Service (CRS)
van írva, amelyik az előtt a ház előtt áll,
amit a következő percben ripityára fognak lőni.
A részletek hatalmas jelentőséggel bírnak:
egy tekerő-kar, amit a főhős a zsebébe dug,
később az életét menti meg, egy árcédula,
melyet a CRS a megfelelő helyre tett, segít abban, hogy beleeshessen
a következő csapdába. Úgy tűnik, minden
és mindenki a főhős ellen van, és akárcsak
ő, mi sem lehetünk biztosak abban, hogy melyik szereplő
része a játéknak és melyik nem. A Játék
persze komolyra fordul, a főhős már vagyonát
és életét is kockáztatja, és most már
az is felmerül kérdésként a játékosban
(és komolyan mondom, hogy a nézőben is), hogy a CRS
célja a szórakoztatás, a nevelés, vagy pedig
csupán annyi, hogy a meggyötört játékostól
az utolsó centjét is elvegye. A választ most nem illik
elmondanom.
És ha a moziból kijőve nem tudjuk, hogy a járdán
szembejövő férfi miért mosolygott ránk
olyan furcsán és sejtelmesen, hogy a villamoson miért
bökött meg az a kosaras asszonyság (persze rögtön
a zsebünkhöz kaptunk utána, hátha benne lesz egy
újabb kulcs), akkor ezeket biztos jelnek tekinthetjük és
jelentkezhetünk saját játékunkra a CRS-nél
az interneten keresztül: www.the-game.com.
És ez komoly!
|