16. szám 1998. április 1.

A rovat hűséges olvasói bizonyára emlékeznek rá, hogy az első környékcikkek egyikében - amit se a komputerizált, se a könyvtári archívum nem tudott megőrizni ilyen-olyan okok miatt -, szó volt többek között a Raktár utca-Szentendrei út sarkán álló virágüzletről. Arról a virágüzletről, ami annyi sok más, ebben a bódéban működő "családi vállalkozás"-hoz hasonlóan egy-két hónappal a nyitást követően menetrendszerűen tönkrement. Ezt követően a bódé egy jó fél évig üresen állt (aki másként emlékszik, legyen szíves jelezze a szerkesztőségben), és most ismét virágzik, de ki tudja meddig. A FANNI büfé kétségkívül az eddigi legéletképesebb és legjövedelmezőbb ötlet, amiből arra következtethetünk, hogy a boltok szintjén is működik az evolúció. Tényleg fini a hamburger és olcsóbb, mint egy adag az ebédlőnkben, nem lakunk vele jobban, de sohasem csalódunk benne. A bódé felhasználásával kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy először fordul elő, hogy a vásárlókat a tulajdonos nem engedi be, hanem konyhaként használja a rendelkezésére álló terület egészét. A fizetés és a kajakiadás egy ablakon keresztül történik (ahogy például a Moszkva téren is) két cserép muskátliszerűség között félúton. A muskátliszerűségek egy fehérre mázolt bódé oldalán nem igazán a budapesti büfékép jellegzetességei, ez bizonyára a New wave, nekem mindenesetre a két másik létező típus (amerikai, szocialista-realista) jobban bejön, de nincs mese, törni kell az utat.

apropó: a mi büfénknek miért nincs neve?