16. szám 1998. április 1.

"Vizes" a Naprendszer

Az alábbiakban Simon Tamás új rovatának első cikkét olvashatjátok. A rovat tudományos témájú cikkeket fog tartalmazni, az élet minden területéről. A rovat vezetője várja a cikkeket, kisdolgozatokat, hiszen nemcsak ő fogja írni a rovatot, hanem írhatjátok TI is!

Március első hete a víz jegyében telt a planetológusok (bolygókutató szakemberek) számára. A Hold körül keringő Lunar Prospector szenzációs felfedezésének bejelentése előtt pár nappal hozták nyilvánosságra a Galileo-űrszonda döbbenetes felvételeit a Jupiter Europa nevű holdjának felszínéről.

Víz a Holdon

A Lunar Prospector vizet talált a Holdon. A január 6-án indított szerkezet első nagy eredményét március 5-én erősítették meg hivatalosan a NASA szakemberei, bár a hír már egy hónappal ezelőtt felreppent. A kutatók azonban mindaddig nem akartak nyilatkozni, míg nem tudtak biztosat, így se tagadni, se megerősíteni nem akarták a szenzációs bejelentést, amely egy houstoni napilaptól származott. Alan Binder, a küldetés tudományos főnöke szerint mindkét pólus környékén jelentős mennyiségű víz van égi kísérőnkön, természetesen fagyott állapotban. Mennyisége 100-300 millió tonnára becsülhető, ami egy közepes tó víztömegének felel meg. Meglepő, hogy az északi sark környékén kb. másfélszer annyi vizet találtak, mint a déli pólus Aitken-medencéjében, ahol a legnagyobb mennyiséget várták. Ez főleg azok után szenzáció, hogy északon nem is reméltek vizet. A víz pontos eloszlását nem ismerjük, ehhez további adatelemezések szükségesek. Annyit azonban már sejthetünk, hogy a víz nem nagy jégtömbökbe fagyva van jelen, hanem valószínűleg apró jégkristályok formájában, a talajjal elegyedve. A legvalószínűbb elméletek szerint a holdi víz vízjégben gazdag üstökösmagok becsapódásainak hagyatéka. Egyes elméletek szerint a földi vízkészlet egy része is így keletkezett. Égi kísérőnkön azonban csak a leghidegebb, örökké árnyékos helyeken maradhatott meg a víz, természetesen jég formájában. Ha tényleg van víz a Holdon, az nagyon megkönnyítheti a jövő holdbázisainak nyersanyagellátását. A vízből ugyanis ivóvizet, oxigént, sőt hajtóanyagot nyerhetünk. A vizet a neutron-spektrométer nevű műszerrel fedezték fel. Olyan lelassult neutronok után kutattak, amelyek feltehetően egy hidrogénatommal történt ütközés során vesztették el energiájuk nagy részét. Az elmélet az volt, hogy ha sok ilyet találnak, az mindenképpen atomos hidrogén jelenlétére utal, ebből pedig vízre, pontosabban vízjégre következtethetünk (a különféle sugárzások vízbontó hatása miatt). A műszer érzékenységére jellemző, hogy akkor is megtalálja a vizet, ha az a felszínnek mindössze 0,5 %-át borítja. A neutronok a felszín anyagaiból származnak, ahonnét a kozmikus sugárzás hatására szabadultak ki. Nagy részük egyenesen elszökik az űrbe, illetve a felszíni anyagok atomjaival való ütközés után teszi ugyanezt. Mindkét esetben gyors, illetve közepesen gyors neutronokról van szó. Egy neutron jelentős lelassulásának egyetlen lehetősége az, hogyha tömegben hozzá fogható atommal ütközik, amire a legkézenfekvőbb lehetőség a hidrogénatom.

Az elmélet tehát a következő volt: ha a Prospector egy olyan kráter felett halad el, amelynek örökké árnyékos részein esetleg megmaradhatott a vízjég, akkor a neutron-spektrométer a lassú neutronok erőteljes hullámát, illetve a gyors és közepesen gyors neutronok becsapódásainak csökkenését fogja detektálni. Az elmúlt két hónap adatai pontosan ezt mutatták.

Víz az Europán

A Galileo-űrszonda 1997. december 16-án minden eddiginél közelebb merészkedett a Jupiter Europa nevű holdjához. Az égitest felszínéről készített szuper felbontású felvételeket 1998. március 2-án közölte a NASA. Soha nem látott részleteket figyelhetünk meg a vízjégből álló kéreg tetején. E részletek még inkább alátámasztják azt az elképzelést, hogy a felszín alatt folyékony vízóceán van, amelyben talán az élet is jelen lehet. Ilyen fiatal, változatos és dinamikus kéreg csak úgy magyarázható, hogy ha a mélyben mozgásban van valamilyen anyag. A legesélyesebb jelölt a meleg víz, amit a hold belső hője és a Jupiter árapályereje fűtött fel.

Ízelítőként nézzük meg az itt látható képet. A felvétel a Conomara Chaos régió kis részletét mutatja. Megfigyelhető, hogy a jégplató darabokra töredezett és a darabok elmozdultak. A kép tetején lévő hullámpalaszerű alakzat redői mintegy száz méter magasak. A jégfalak tövében ház nagyságú jégtömb törmelékdarabok halmozódtak fel. Az alakzatot egy autópálya szélességű sötét sáv szeli keresztül. A terület méretei: 4 x 1,7 km. A felbontás 9 méter/pixel! Észak a kép teteje felé van; a Nap keletről világítja meg a felszínt. A további képek megtalálhatók a Galileo honlapon: www.jpl.nasa.gov/galileo/news8.html

Víz a Marson

Régóta sejtjük, hogy a Marson egykor nagy mennyiségű folyékony víz volt, ami később megfagyott (sarki jégsapkák és jéglencsék a talajban).

1998. január 31-ére a Mars Global Surveyor befejezte 112. Mars körüli keringését. A szonda a módosított tervek szerint folytatja a levegőfékezési manővert. Minden műszer és berendezés fennakadás nélkül működik, a pálya időtartama 45 óráról 19 órára csökkent. A szonda MOC nevű műszere (Mars Orbiter Camera) újabb kitűnő képeket készített a Mars felszínéről.

A képen a Nanedi Vallis egy rövidebb szakasza tárul elénk, amely egyike a sűrűn kráterezett Xanthe Terra régiót keresztülszelő kanyonoknak. A mintegy 2,5 km szélességű kanyon falában kőzetkibukkanások húzódnak végig, míg az alacsonyabban fekvő lejtőket és a kanyon talpát törmelék borítja. A kanyon eredetének kérdése egyelőre nem tisztázott. Egyes jellemzői, például a folyóteraszokra emlékeztető alakzatok (a kép tetejének közelében) és a kis, 200 m széles csatorna (szintén a kép tetejénél) azt sugallják, hogy folyóvízi erózióval állunk szemben: egy ősi marsi vízfolyás bevágó tevékenysége hozta létre a kanyont, akárcsak a Colorado-folyó Grand-Canyonja esetében. Más jelek viszont, mint például a kisebb oldalvölgyek hiánya a kanyont övező fennsíkon, valamint a kanyarulatok mérete és alakja inkább kéregbeszakadásra utal. Az is lehet, hogy mindkét folyamat lejátszódott; a kéreg gyengesége miatt megsüllyedt árkot mélyítette tovább a folyóvíz munkája. A kérdés eldöntéséhez további megfigyelések szükségesek. Az eredeti anyag megtalálható a következő címen: mpfwww.jpl.nasa.gov/ mgs/msss/ camera/images/ 2_2_98_release/index.html

Az anyagok - további képek és információk kíséretében - megtalálhatók az AKG Csillagászati szakkörének honlapján: www.supernova.hu