|

16. szám 1998. április 1.
A mai élsport nem sport.
Az alábbiakban olvashattok... ...egy edzőről,
akit a saját játékosai győztek le, ...egy
játékosról, akinek karrierjét és
lábát egy mozdulattal törték félbe, ...egy
gyógyszerről, ami nélkül ma már nem
lehet eredményt elérni.
Kispad vagy vérpad?
Be kell vallanom valamit, mert anélkül nem tudom megírni
ezt a cikket. Amióta csak az eszemet tudom, MTK drukker vagyok.
Nem az a fanatikus, őrült fajta, de MTK drukker. Meccsekre
járok, örülök a gólnak, szidom a bírót,
biztatom a Bélát. Otthon kék színű fogkefém
van, kerülöm a világban a lilát, a zöldet.
Szorítok a csapatnak jóban, rosszban.
Mostanában
jóban, régebben rosszban. Történt ugyanis, hogy
a csapat nagyon meggyengült. Meghalt Zsiborás, a kapus. Elmentek
a játékosok Belgiumba, más klubokba. Az MTK kiesett
az NB1-ből. Ekkor lett az edzőjük Bicskei Bertalan.
Az egyik legjobb szakember Magyarországon; amíg a Győrnek
segített, az biztosan vezette a tabellát. Most szövetségi
kapitány, máris győzelemmel mutatkozott be az osztrákok
ellen. Nagyon jó edző. Szóval átvette az MTK-t
az NB2-ben és újra csapatot csinált belőle.
Zsivóczki gólkirály lett, a kék-fehérek
pedig akkora előnnyel jutottak fel a magyar első osztályba,
hogy az utolsó öt-hat fordulót már le se kellett
volna játszani. Így az MTK újra az NB1-be került,
nagy reményekkel, irreális vágyakkal. A csapat nem
is rajtolt roszszul, néhány forduló után az
ötödik helyen állt a tabellán. Mindenki meg volt
elégedve. Bicskei Bertalant azonban kirúgták... A
Hungária körúton ugyanis tényleg a pénz
beszél. Várszegi Gábor, a tulajdonos kitűnő
üzletember. Olyan cégei vannak, mint például
a Fotex. A klub kétségtelenül óriási köszönettel
tartozhat neki: milliókat, százmilliókat költött
játékosokra. Ha ő nem lenne, MTK sem lenne. Várszegi
persze szeretné, hogy cégeinek neveit nemzetközileg
megismerjék, ezért mindent megtesz annak érdekében,
hogy az MTK nemzetközi porondra is kijusson. Ha nem megy a dolog,
valamit változtatni kell... Éppen ezért a Hungária
körúton általában az edzők kapnak piros
lapot. Könnyebb egy embert kidobni, mint tizenegyet. Bicskei Bertalan
talált más kispadot, az MTK edzője pedig nemsokára
Garami József lett. A csapatban ekkorra már hét-nyolc
válogatott játékos játszott. Lőrincz,
Halmai visszatért külföldről. Garami József
kitűnő csapatot csinált, nagyon jó taktikát
választott. Nem csoda: az MTK a múlt idényben kupát
és bajnokságot is tudott nyerni. A Bajnokok Ligájában
és az UEFA-ban is elismerésre méltóan szerepelt.
Garami József nevét éltették a szurkolók.
Aztán jött az idei bajnokság. Eleinte még voltak
sikerek, de hamar kiderült, hogy nem igazán megy a csapatnak.
Az MTK játékosai gyakran megelégedtek egy-egy döntetlennel.
Bár az MTK mindvégig versenyben volt a bajnoki címért,
mégis saját magához képest gyengén szerepelt.
Csupán ötödik volt a tabellán. Garami Józsefet
kirúgták... Garami József nemcsak kitűnő
edző volt, de végtelenül rendes ember. A Győr
elleni meccsre készült a csapattal, amikor jött az üzenet:
már nem ő ül a kék-fehérek kispadján.
Óriási eredményeket ért el az MTK-val másfél
év munkával, most pillanatok alatt kellett elbúcsúznia.
A szurkolók, akik nem csak a csapatnak, de az edzőnek is
szorítottak, szinte halálhírként fogadták
a bejelentést. Garami József a sajtónak - szokása
szerint - igen visszafogottan nyilatkozott. "Ez van." - mondta
egykedvűen, majd hozzátette: " Biztos lesznek olyanok,
akik örülni fognak ennek a hírnek." Bár a
televízióban nem hangzott el semmi ilyesmi, az újságok
sem írnak róla, mégis majdnem mindenhol azt találgatják,
hogy az ügy hátterében volt valami más is. Gondolkozzunk
csak el! Az MTK a Rosenborg-tól Norvégiában 3:1 arányban
kapott ki. Nem sokkal később ugyanez a Rosenborg szintén
hazai pályán 2:0-ra verte a Real Madridot (Azt a Real Madridot,
amelyik most bejutott a BEK-ben a legjobb négy közé!)
Hogyan lehetséges, hogy az MTK, aki jobb eredményre volt
képes a Rosenborg ellen, mint a Real, nem tud egy árva gólt
sem rúgni a Tiszakécskének? Hogy kaphatnak ki a kék-fehérek
otthon a Zalaegerszegtől, ha ugyanott megverték a Croatia
Zagrebet? Mi a magyarázata annak, hogy a csatársor négy
meccs alatt öszszesen egy gólt volt képes rúgni?
Hogy lehet, hogy Illés Béla kilenc gólt lőtt
eddig, viszont most már hat mérkőzés óta
egyet sem? Nos, a válasz nagyon egyserű. Garami Józsefet
a saját játékosai győzték le. Ugyanazt
csinálták vele, amit Varga Zolival a Fradiban vagy Nagy Lászlóval
Újpesten. Támadhatott valamilyen nézeteltérés
a játékosok és az edző között. Talán
Garami éppen azt szerette volna, hogy egy kicsivel többet dolgozzanak.
Talán próbált európai színvonalú
csapatot csinálni. A magyar játékos azonban előre
megkapja a pénzt, nem érdeke, hogy utána komoly teljesítményt
érjen el. Inkább az egyszerűbb utat választja:
szándékosan gyengébben játszik, tüntet
az edző ellen. Azt beszéli mindenki, Garami Józsefet
a játékosok direkt lejáratták a pályán.
Elszomorított a hír. Én MTK-s vagyok, és
az is leszek örökre. Nem tudok nem drukkolni a csapatnak, nem
tudok nem örülni a gólnak. Még mindig a kék
fogkefémet használom, meccsekre járok, szidom a bírót,
biztatom a Bélát. Igaz, már nem annyira.
Ha törik, ha szakad
Gyenge lapjárás Újpesten
Az UTE-Diósgyőr meccs futballmérkőzésnek
indult. Aztán történt valami más is. Valami,
ami nem igazán nevezhető futballnak. Véber Györgyöt
az Újpest egyik legtehetségesebb játékosának
tartották. Irányító középpályás
volt, mindig fontos szereplő a győzelmekben. Ekkor azonban
egy hirtelen becsúszó láb kegyetlenül elkaszálta.
Véber Györgyöt a pályáról a műtőasztalra
vitték. Készült röntgenfelvétel, mutatta
a TV. Mindkét lábszárcsontja eltört, az elcsúszott
csontok öt-tíz centiméteres szélességben
felszakították a bőrt. A pályán folytatódott
a meccs. Egészen pontosan kitört a balhé. A bíró,
Juhos Attila, csupán sárga lappal figyelmeztette a szabálytalankodó
játékost. Ez nem tetszett a közönségnek...
Az edzők majdnem egymásnak estek, a vendégek mesterének
nagyon csúnyán megdobták a fejét egy kővel.
Este, a sajtótájékoztatóra érkezett
a hír: Véber már a második műtétére
készülődik. Az orvosok szerint nem biztos, hogy valaha
újra pályára léphet. A diósgyőri
edző a vétkes játékos nevében is bocsánatot
kért, majd ingerülten mondta a kamerába: "Azt viszont
nem engedhetem meg magamnak, hogy a másik kispadról az édesanyámat
minősítsék." Azóta a balhé csak
még nagyobb balhé lett. Lehetséges, hogy az ügy
a bíróság elé kerül. Ha így lenne,
a Diósgyőrnek vigyáznia kell majd az ottani bíróval.
Már van egy sárga lapja.
Doppingoljak?
"Az
ajzószert használó versenyző a sportbecsület
és a társadalomban való megbecsülés síkján
ugyanolyan, mint a Bibliából ismert tékozló
fiú. Dicsősége rövid ideig tart, kiválósága
csak illúzió. "Négy év telt el azóta,
hogy aktívan sportolni kezdtem: először még amatőrként,
majd profiként, mostanság junior válogatott kerettagként.
Ám a világversenyekre már nem tudok olyan egyértelmű
jóérzéssel gondolni, mint annakidején. Sokat
olvasok az élsportról, és sajnos minél jobban
beletúrok a dologba, annál többször találkozok
magam is a dopping problémával. Mit is jelent doppingolni?
A doppingszereket alapvetően három nagy csoportba lehet besorolni.
Az elsőbe azok tartoznak, amelyek a szervezet természetes
fiziológiai fékeit semlegesítik, tehát ezek
hatásaként a szervezet mértéktelenül felhasználja
a tartalék energiáit. Ezek a doppingszerek a legveszélyesebbek.
A másik csoportba azok tartoznak, amelyek nemi hormonokat tartalmaznak,
és az izomzatot erősítik. Ugyanehhez tartoznak azok,
amelyek az emberi testben keletkező anyagok létrejöttét
gyorsítják fel. Ilyen például az, amelyik vörösvértestecske-szaporító
hatással bír, így a vér jobb oxigénfelvevő
képességét idézi elő. A harmadik típus
nyugtató hatású, az úgynevezett bétablokádok,
mérsékelik a pulzusszámot. Doppingszereket már
1870-ben is használtak, azóta pedig sok ezer szert fejlesztettek
ki. Az egyik leghíresebb doppingbotrány Ben Johnson nevéhez
fűződik. "Nyolc futó a rajtkőnél
guggol. Szellő se rebben, a hangulat pattanásig feszül.
Hirtelen eldördül a startlövés. A versenyzők
szinte vízszintes helyzetben futják az első métereket.
A sprint hihetetlen iramban kezdődik meg. Lassan felegyenesednek.
Egyikük már húsz méter után előretör
a mezőnyből, a táv felénél pedig egy
méterre növeli előnyét. Carl Lewis döbbenten
pillant jobbra, de addigra Ben Johnson már át is szakította
a célszalagot, s ujját a magasba tartva ünnepel, jelezvén:
ő az első. Lewis másfél méterrel mögötte
ér be - ez gyanakvásra késztet. A következő
pillanatban az eredményjelző táblán megjelenik
a fantasztikus idő: 9,79 másodperc." Az átlagsebesség
eszerint 36,77 km/óra. Három nappal később
derült fény az igazságra: Ben Johnson doppingolt. A
laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen bizonyították:
a szer egy ősrégi anabolitikum volt. Nagyon furcsa, hiszen
már voltak jóval fejlettebbek is. Az olimpiai botrányhős
a történtek után pánikszerűen tért
vissza Kanadába. Őt, aki nem is olyan rég még
a nemzet büszkesége volt, most elítélte a közvélemény.
Nem azért, mert doppingolt, hanem azért, mert rajtakapták.
Az élsportolók mögött manapság hatalmas
orvosi apparátus ál. Jórészt ennek köszönheti
a világ az új és új rekordok születését,
a határt nem lehet megszabni. Nincs megdönthetetlen, a sprintszámokban
az abszolút rekord a 0,00 másodperc lesz. Azonban a csúcsok
nem mindig csak a sportolók és az őket segítők
harmóniájából származnak - és
azt gondolom, hogy ez még igen enyhe megállapítás.
Az ilyen "segítő" brigádok jórészt
üzleti és politikai indíttatásból kifolyólag
meg-megtuningolják a versenyzőket a jobb eredmény
érdekében. A cél, hogy olyan ajzószereket fejlesszenek
ki, amiket nem tud kiszűrni a doppingellenőrző bizottság.
Ez nem túl nehéz feladat, hiszen az ellenőrök
csak olyanokat tudnak kimutatni, amilyeneket már ismernek, az új
anyagok kimutatásához ugyanis először három
dolgot kell tenniük. El kell dönteni, hogy milyen irányban
érdemes elindulni, ki kell fejleszteni a kimutatásra szánt
módszert és elvégezni a vizsgálatot. A siker
viszont még ekkor sem mindig teljes, nem egy példa volt már
arra, hogy a kimutatott szert gyógyszernek vallotta a sportoló,
amit előző betegségének kezelésére
kapott, és még bizonyítania is sikerült. Nem
jelent semmit, ha egy sportember éppen nem bukik meg a vizsgálaton.
A fejlesztők mindig is lépéselőnyben lesznek
a kontrollal szemben. Léteznek továbbá speciális
műtéti beavatkozások, amiken például
egy végzetes sérülést szenvedett sportolóból
izomszövet-beépítéssel egy hét múlva
akár bajnok is lehet. Felmerül a kérdés, ezek
szerint mesterséges izmok beépítését
is el lehet végezni? Igen, és ezzel a doppingolás
vétkét is kikerülték. Nincs szer, nincs mit kimutatni.
A legszörnyűbb viszont az, hogy ezt a beavatkozást már
több olimpikonon is elvégezték. Mindebből láthatjuk,
az Olimpia manapság már nem minősítési
alap. Valaha a nemzetek közötti békés vetélkedés
eszköze volt. Mivé vált manapság? ... reklámhordozóvá
és üzletté. A doppingszerek társadalmi méretű
elterjedésével még ma sem merünk szembenézni
(kábítószerek). Hiába is tagadják, sokan
izgatószerekkel élnek a tanulók (!!!), üzletemberek
és politikusok közül is. A sport világa mintegy
tükröt tart elénk: jó lenne, ha önkritikusan
belenéznénk, és akkor nemcsak a doppingoló
sportolókat, hanem saját magunkat is elítélnénk,
és változtathatnánk életmódunkon. A
cola, a kávé, az energiaitalok...
|